Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1870-05-08 / 2. szám

19 20 képtelenség, gondolkozási lustaság (Denkträgheit) és kisebb fej­­lájás. A fejfájás egyszer igen erős vala, s több 24 óránál tartott. Förster e tüneményt nem a látidegtöl, hanem az agytól szár­maztatja, mivel mindig csak a láttér egy fele és pedig mindkét szemben van bevonva, továbbá nem vértorlódásnak, hanem kimerü­lésnek (inanitio), hajlandó tulajdonítani. Az ülésben jelen levő szaktársak közül még kettő volt, ki a tüneményt saját tapasztalásból ismerik, t. i. Mannhardt, ki 10 év óta majdnem minden nap megkapta és Schirmer. Az előbbi megszünteti a rohamot biztosan egy pohár bor által. Förster az említett gyűlésben a tüneményt „amauro­sis partialis fugax“ névvel jellegzi; részemről az általam használt fentebbi megnevezést helyesebbnek tartom. A fénytörési és alkalmazkodási rendellenességek tana. Schulek Vilmos tr. tói Bécsben. (Folytatás.) A túllátás meghatározását már kimerítőleg magyaráztuk a 6-ik eseten. Az aggkori szerzett túllátásra és a túllátásnak tá­vollátással szövődésére vonatkozott a 7-ik és 8-ik eset. A kö­vetkező 10 egész 12-ik eset azt mutatja, mily kevés a nyilvá­nos H fiatalkorban, mint nő a lappangó H rovására és hogy a gyakorlatban mily fontos nemcsak a talált Hm tekintetbe vé­tele, hanem annak az egész H-hozi viszonya is. 10. eset. Albuschitz Aloisia, 11 éves. Anyja mondja, hogy első oskolás évében kezdett kancsalítani, először időnkint, mire az anya figyelmessé lévén, kötelességének tartotta a gyer­meket leszoktatni, minduntalan intette, fenyegette, szemeit kan­­csali tás beálltakor elfedte, sokat fáradott, mind hasztalan! a kancsalítás maradó lett több év óta. Távolba nézésnél a jobb szem rögzít, a bal szem befelé áll 1 7s'"-al és csak a jobb szem elfedésekor rögzít. Balra nézésnél mindkét szemmel a balszem nem nem ér a külső zemzugig, a jobb a könyhúscsa alá búvik; jobbra nézésnél a jobb szem marad vissza, a bal szem bir túl­­mozgással. A túlmozgás mindkét szemen egyenlő, körülbelül 3/4'". Martius 27-kén Hm mindkét szemen, jobbról S30/s0, bal oldalt so/i0, Jaeger 1 egész 5"-ig közelíthető. A kornak meg­felelő 1/a ==--^—, ebből -f- oldalon 7* van, tehát — oldalon * /5 valamivel több minb 1/& H alakjában, melyből csak— nyilván-48 való. A roszabb látélesség bal oldalon a szem kitérésében talál magyarázatot; szarufolt, közegi zavar, vagy déllői eltérés nincs jelen. Arit tanár által a bal szemen ínmetszés végeztetett, mű­tét után még némi összetérés mutatkozott, a seb tágítása után ez is elenyészett. A következő napokban az eredmény fokozódott, mint mindig, de két hét múlva ismét alábbszállt a kívánt fokra, a seb jól gyógyúlt. Aprilhó 9-kén mindkét szem egyenesen áll, a kancsalítás megszűnt; oldalt mozgásoknál a bal szem ®/4'"-al marad vissza a belső szemzugtól, a jobb s/4'"-al búvik még a könyhúscsa alá: a kétszemi izom súlyegyene 3/4'"-al balra van áthelyezve, mi a középvonal (Medianebene) 7—8°-nyi balra for­dításának felel meg; az nap Hm 7.4o, több mint előbb, mert a szem a két hét alatt pihent. Dolgozásra -j- 20-at kap a szemek összetéréskori távolában, hogy alkalmazkodás által ismét kan­csalság ne támadjon.' Távolba nem kell most üveg, de későbbi korban bizonyo­san. A balszemen S még javúlni fog miután a kétszemi látás helyre állt. 11. eset. Frank Ferencz, 21 éves kőmíveslegény. Alkony­köd miatt múlt tavaszon a kórodán kezeltetett, gyenge testalkatú egyén. Nappal jól lát, este nem tud eligazodni. Csekély huruton kívül szemei rendesek, a szemfenéken rendellenest nem látni. Szabad szemmel lát *°/40, egyenként, ép úgy, -f 60 nem ro­­szabbit, de igen -(- 48, Hm tehát 1/60. A kórodai betegeket, ha lehet, fénytörési tanulmányok végett atropinizálom, itt is, mert a sötét védüveg úgy is eléggé óvja fénybehatástól. Most szabad szemmel csak 20/70 lát, -j- 60-al jobban, -j- 36 leg­jobban és pedig 20/40 , 4- 30 roszabbít, H tehát 1/3S. Egy na­pon 2 óránkint rendeltetett becseppentés, más nap H 1/Sf) volt. Tehát az egész H 7so. ennek fele Hm 1/60 volt nyilvánvaló. Hogy ezen H kétszemi látásra képesített, arról kétség sem lehet, de bizonyos, hogy vénkorban teljes H-vá fogna válni és nagyobu fokúvá lenni. Később S 20/20-ra javult, az egyén gyó­gyulva bocsáttatott el. Jelenleg ismét alkonyköddel vaii a kó­rodán. 12. eset. Hoffman Margit, 35 éves kulcsárleáuy. Konok szivárványhártyalobbal, heveny tünetek nélkül, kezeltetett közel 5 hónapig. 36 bedörzsölést, később 24-et csinált szürke kenőcs­csel, közben hamanyiblagot vett. Felvételekor látása volt. :0/oo, -f- 77s-el S 20/io0, egyenk nt ép így, tehát Hm 1/7; közelben épen nem olvasott üveg nélkül, de -(- 3-al Jaeger 4-et 4"-ban Mindenesetre teljes (absolut) H-val volt dolgunk. Két hónap múlva, sok atropin elhasználása után találtatott együtt és egyen­ként 30/oo, + ö’/a-el 2°/701 semmi déllői eltérés, de üvegtest­­homály; az egész H 1/5 volt e szerint, elébb Hm 1/1, tehát körülbelül 1/i nyilvánvaló. A lobos tünetek megszűntekor a számos íonalszerű hátsó odanövések calabar kivonat és atropin felváltott alkalmazása által elszakíttattak, 2 kivételével, melyek szakadás helyett hosszan kinyúltak. Végül beteg még némi üvegtesthomálylyal, de S 4%o -el bocsáttatott haza, később -f- 7 rendeltetett folytonos használatra, távolba is, mert alkal­mazkodása — -5"-től csak — 35"-ig ért, tehát nem is oo-ig, s alkalmazkodási szélessége is egészen a nemleges oldalon feküdt, bár közel J/6 volt. Nem kétkedünk azonban, hogy H-ja gyermekkoiban facultativ volt, hogy aztán lett relativ és végül absoluttá. Minden H szem keresztül futja e három alakot, a különb­ség csak az, hogy mikor? nagyfokú H már jókor, kisfokú későn. A 10-ik eset is oly lefolyást fog követni mint ezen eset. 13. eset. Teich Magdolna 16 éves kisasszony, szemfáradási panaszokkal jön, az összetérés kielégítő, tehát az alkalmazkodásban kell keresni az okot. Távolba 20/50 lát, de csak a jobb szemmel, a bal szemen -f- 10-el lát jobban, de csak 2%oo déllői eltérés következtében. E szemtől eltekintünk egyelőre és a jobb szemet vizsgáljuk. Ha mindkét szemmel tekint Snellen betűire 20/50 lát, -f- 14-el 3°/30-at, erősebb üveg roszabbít; ha azonban a bal szem elfődetik, szabad szemmel képes 20/30 kivenni, s még + 8-al lát ugyanannyit! Tehát két szemmel nem képes 20'-ra alkalmazkodni, míg egy szemmel igen; a H-ból egyszersmind mind több lett nyilvánvalóvá egyszemi látásnál. A relativ túl­látás feltűnő tiszta példáját látjuk ebben és azt is, hogy az alkalmazkodás mily korlátolt egy azon összetérésnél és mennyi­vel függetlenebb egyszemi látásnál. Hm 1/s volt. Közelben nem olvassa Jaeger középnagyságú iratait, de -(- 8-al 1-et 6“ kö­zeiéig. P tehát 1/6 — V» = V**» P = 24"-ben van, mi is­mét bizonyság a relativ túllátásra. Korának megfelel 1/s alkal­mazkodási szélesség, ebből levonva a tevőleges oldalon fekvő részt V24_eti >űarad közel, —r- s ennek H alakjában a — 0’dalon 3 /2 kell feküdni, tehát H -jj- van jelen, melyből Hm 7g nyilván-3 /2 való. A bal szemmel nem lehetett sokra menni, mert láttompu­­lat is volt jelen, tehát dolgozásra -f- 8-at kapott mindkét szemre, a roszabb szemre különös tekintet nem lehetvén. Ilyen alkalmi viszonyok közt, de gyermekkorban, nagy valószínűség­gel összetérő kancsalság lépett volna fel, melynek előállására a bal szem roszlátása különösen kedvező lett volna. 14. eset. Schulek Frigyes, 29 éves építész, 3 év előtt panaszkodott, hogy finom rajzolásnál szemei estefelé fáradnak. Az összetérés rendes, távolban két szemmel és egyenként S 20/aot Hm V72 és nem több, közelben pálczikalátmérővel p = 5"-ben van. Koránas (akkor 26 éves) 7* alkalmi szélesség felel meg, a hiány a -j- oldalon % - V. = V.«, ennek H alakjában a — oldalon kell feküdni. Atropint cseppentettem be egyik szembe, 2 hét múlva a másikba, mire H 7»o és 7is közt (-}- 18 már kevéssé roszabbítani látszott, -f- 20 pedig legjobb voltl"-nyitávolban) mu-

Next

/
Thumbnails
Contents