Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-03-27 / 1. szám
15 16 történt vizsga szerint a jobb szem látereje is 17/20 emelkedett. A legszebb remények közepett augsztu3 hó 1-én a beteg megint megjelent L. tr.-nál azon panaszszal, hogy láttere mindinkább elsötétül, ködös, úgy hogy a tárgyakat nem képes látni, az egyenes vonalakat görbéknek lenni látja, tüzes csepp kering szemében felüliéi lefelé, szikrák látása és több efféle zsarolja. És mindez nem tudja mi okból rögtön támadt. A vizsgálatnál a környi láttér jobb oldalt korlátoltságot mutatott az egész alsó belső negyedben ; a szemtükör : reczegleválást ki- és felfelé. Az üvegtesti czafatok nagyobb mennyiségben voltak jelen. A láterő jobb oldalt 17/30-ra sülyedt, de azért Jaeger 1 számát nagy nehezen még elolvasta. A bal szem az elébbi kedvező állapotban volt. Az elébb alkalmazott szerek újra foganatba vétetvén Augustus 18-án a láttér rendessé vált; a levált reczeg nagyrészt visszahelyezkedett, azonbau a körfolyamatot nem volt lehetséges tökéletesen megszüntetni. A reczegnek körülirt, csaknem központi helye leválva maradt, és a központi láterő mindinkább fogyott; még pedig 17/3o-ról l5/40-re és később l0/.,o-re. Jaeger 4-ik számú betűit csak nagy nehezen birta elolvasni. A felszívódás gyorsítása és erős elvezetés fenntartása végett, miután be lett bizonyítva, hogy a rosszabbulás mindig a hószám beállásakor lépett fel, genyszalagot húzott L. tr. augusztus 25-én a beteg tarkótáji bőrén keresztül. A Heurteloup a gyógykezelés ismétlése alatt az ösmert időközökben még ötször alkalmaztatott. Ez által sem jött létre lényeges javulás. Ámbár a környi láttér minden irány felé intact maradt, a reczeg azonban folyton nagyobb terjedelemben vált le és zacskóként domborodott az üvegtestbe. Ez utóbbi mind homályosabbá lön, és a központi láterő annyira hanyatlott bogy a beteg Jaeger 16 sz. betűit is csak nehezen ismerte fel. Ekkor már a bal szem is veszíteni kezdett láterejéböl a jobb szem által. Ily szomorú körülmények között az utolsó szer, a reczegszurás lön foganatba véve. Ez September közepén vitetett végbe ösmert módon — a betegnek mély kábulata alatt. A műtétet mint ilyent nem követtek nevezetes visszhatási tünetek, és ezek is Heurteloup és atropin által csakhamar elmúltak. Azonban a láterő nem javult és az alanyi kínzó tünetek nem enyhültek maradandólag. Hogy a reczeg elég nagy mérvben lett átfúrva, ezt meglehetős biztossággal abból lehetett következtetni, hogy a műtét után azonnal végbevitt szemtüköri vizsga az üvegtesti czafatos homályok tetemes szaporodását mutatá. Daczára ennek a csak egy napig szünetelő alanyi kínzó érzetek: szikralátás, hullámzó mozgások a szem belsejében, fényiszony, mozgó köd a szem előtt stb. uj erővel állottak be. A láterő mennyiségi fényérzet fokára sülyedt. A műtét utáni 3 hét alatt az üvegtest csak kis mértékbeu tisztult. Csak nehezen lehetett a reczeg egyes edényeit felismerni. A léttér annyiban javult, hogy központkivüli külső részeiben 2 lábnyi távolban levő ujjak észrevétettek. A többi részekben a szem csak a kézmozgást veszi ki és sötétet tud világostól megkülönböztetni. Az utolsó vizsga következő állapotot mutatott a jobb szemben. Az üvegtest pelyhesen zavaros. A reczegen egyes edények nagynehezen láthatók. A lölernyedt üvegtestben a reczegzacskó hullámzik, mely csaknem a reczegnek fele. Csak mennyiségi fényérzet van jelen. Igen excentrice kifelé nagyon közel tartott ujjak alig-alig ismertetnek fel. Az alanyi fájdalmas érzetek elébbi fokukban állanak fenn. A bal szemben a fénytörő közegek tiszták. Láttér ép. Láterő *7/a0. Rövidlátás V*A leirt eset, különös tekintettel az angol szaktársak által melegen ajánlott reczegszurásra L. trt, következő megjegyzések tételére készteti. A kérdéses eset váltig bizonyítja, hogy reczegleválás ellen még nincsenek hathatós szereink. A jóslat tehát mindig a legroszabb és minden gyógy eljárást utolsó kísérletként tüntessük fel a beteg előtt. A gyógyszerek közül L. tr. a münadályok alkalmazását legjobbnak tartja. E mellett szól, hogy a jelen kóreset lefolyásának elején a láterő münadályok alkalmazása alatt n/50-ről l7/20-ra emelkedett; később pedig a láttér alsó külső negyedén fellépett hiány egészen elmúlt; az igaz, hogy ez is csak időleges javulás volt és nem birta megakasztani a kórfolyamatot; ámde a reczegszúrás nemcsak hogy időleges javulást sem hozott létre, sőt inkább előmozdította a kórfolyamatot, már pedig az időleges javulás is vajmi nagy nyereség a kérdéses betegségben. Az L. tr. által észlelt számos reczegleválási eset közül csak 4-re emlékszik vissza, melyeknél 3 éven át volt jelen javulás, és ezen eseteknél is időnkinti vérelvételből állott a gyógyeljárás. Az általa ismert azon 6 eset közül pedig, melyeknél a leghíresebb szaktársak vitték végbe a reczegszúrást, egyetlen egynél követte azt kedvező eredmény. Egy második idevágó eset, mely az imént leirtat egyes pontokra nézve mintegy kiegészíthetné a következő : R. kisasszony 45 éves jobb szemén évek óta szenved reczegleválásban és másodlagos lencsehályogbau. Alig van mennyiségi fényérzet jelen. A fájdalmak oly nagyok, hogy a beteg folyvást izgatott. Ä bal szem látereje is csökkent. A beteg nem látja jól a tárgyakat, mozgó ködötfelhőt lát maga előtt, mely egész látterét elfoglalja, és jobb oldala felől veszi kezdetét. De ha jobb szemét befödi munkáját erőltetés nélkül végezheti. Ha jobb oldalt Heurteloup alkalmaztatik, mindig némi javulás áll be időleg. Minthogy a baj múlt ősszel kiállhatlan fokra hágott, a látideg átmetszése lett javasolva, mi október hó végén foganatosíttatott. A müeljárás csak annyiban tért el a Graefe által ajánlottól, hogy elébb a belső egyenes izom választatott le ragpontjáról, azután az orr felől a Cooper-féle olló vezettetett be és a látideg épen a látidegnyilat mellett vágatott keresztül. Ezután a belső egyenes izom ismét összevarratoítés nyomkötés alkalmaztatott a szemre. Midőn 12 óra múlva a nyomkötés raeglazíttatott, a beteg a jobb szem előtt fel s alá, nagy mennyiségben keringő, szikrákról panaszkodék. A szem kissé kidülledt és nagyon izgatott volt, igen könnyezett, a fényt nem tűrte, és tapintásra érzékeny vala stb. Az alanyi fájdalmas jelenségek, melyek eltávolítása végett a műtét végbevitetett, még az nap ismét megjelentek elébbi hévvel. Legkellemetlenebb volt mindig a betegre nézve a kötés levétele, ilyenkor összerezzent és kezével fedte be szemét mintegy távoltartandó a világosságot, jóllehet a szoba egészen sötét volt. A teke érzékenysége mindinkább fokozódott, úgy hogy nem lehetett többé kétes, miszerint rokonszenvi szemlob első tünetei vaunak jelen, annál kevésbé volt pedig ez kétes, mivel a bal szemben is kezdett fényiszony, könnyezés, kora kifáradás és a héjak nehézsége mutatkozni. Ily körülmények között nem maradt egyéb hátra, mint a tekét kifejteni, mi 3 héttel a látideg átmetszése után meg is történt. Hogy az első műtétnél a látideg valóban átmetszetett, a kifejtés után bebizonyodott. A gyógyulás gyorsan ment végbe ; a műszemet a beteg igen jól tűri; a balszem látereje annyira javult, hogy mérsékelten kár nélkül erőltetheti meg magát. Hogy mily körülmények által idéztetett elő jobb oldalt a sugártesti lob L. tr. nem meri eldönteni. Azt sem bírja megmagyarázni, hogy miután a látideg átmetszetett, miként jelenhettek meg újra az oly kellemetlen alanyi tünetek. Az eset felemlitése által csupán a szaktársak figyelmét kívánta e pontra fordítani, talán ez arra fogja indítani őket, hogy idevágó észleleteiket közzé fogják tenni. (Archiv für Ophthalmologie 15 köt. 1 rész.) Dr. Vidor. PEST , 1870. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA. (Dorottya-utcja 14.szám).
