Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1870-03-27 / 1. szám

I 1 Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 13-dik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 1-SŐ SZám. Vasárnap, martíus 27-én. 1870. Tartalom: A gyakorlatból. VI. Herpes Zoster frontalis további két esete. — Schulek V. tr. A fénytörési és alkalmazkodás-rendellenességek tana (folyt.) — Lapszemle. Retinitis lencaemica két esete. — A reczegleválás gyógytanához. — Uj eljárásimód a színlelt egy szemi vakság kipuhatolására. — Műlátaképezés szarnfekélynél. Torday Ferencz tr.-tól. A gyakorlatból. VI. Hebpes Zostbr frontalis további két esete. Midőn a második általam észlelt esetről * a budapesti or­vosegyletben értekeztem, egy azon ülésben mint vendég jelen volt vidéki ügytársunk előadásom után azt megköszönő különösen azért, mert megért általa egy kóresetet, melyet nem régen kezelt, s mely­nek sajátságos tünetei mindaddig rejtélyteljesek voltak előtte, egyszersmind megígérte, hogy az illető egyént alkalmilag hozzám fogja küldeni, mi f. é. január hóban meg is történt. A beteg T. J., 49 éves árvamegyei lakos, tavai martius­­ban úgynevezett orbáncz által lepetett meg, mely a fő és az arcz jobb oldalára volt korlátolva, itt a homlok táját és különösen a szemhéjakat igen fájdalmas piros daganattá változtatván át, me­lyen későbben elszórt pörkök mutatkoztak. Az igen nagy égető és szúró fájdalmakat jeges borogatással igyekeztek enyhíteni, mi kis mértékben sikerült. Midőn pár nap múlva szemhéjait kinyitni birta, a szemteke gyuladtnak mutatkozott, s egyszersmind 1 á t a­­tágulat is volt jelen. A fájdalmak, csak lassan múltak, s ve­lük együtt fokonkint a lobos állapot is megszűnt, de a látatágu­­lat nem változott. Két hónappal későbben állítólag erős léghuzam által új lobos roham támadt, most azonban a tiilkhártya külső­felső tája képezte a lob székhelyét, melyen lassan ugyan, de fen­­tarthatlanul tülkhártyatágulat (staphyloma sclerae ant.) jött létre. A vizsgálatnál a következőket találtam. Egyes mély és ha­­lavány hegeket a tarhelyen (glabella), egynehányt a könytömlő táján, legtöbbet pedig a jobb orrszárnyán. Az ér­zés a nevezett részeken még mindig kissé tompa. A szarun több apró, felhámi folt van jelen. A lát a tágult, de egyszersmind szabálytalan, a mennyiben a felső-külső irányban nagy mértékben ki van húzódva a sugárszél irányában, miáltal körtealakot nyer. Ugyan a felső-külső tájon a szaruszél mellett tülkhár­­tyai tág ulat van jelen, körülbelül 4“'hosszú és 21/2'" széles, V“ magas. Itt a tülkhártya szövetének ritkúltsága folytán az alatta fekvő sugártest amannak kék szint kölcsönöz. A belső hártyák épek. S — ao/iooi stenopaeicus készülékkel a%o- Puszta szemmel Snellen 372 bir olvasni, stenop. készülékkel vagy anélkül -j- 18-al Sn 3-t olvas. A beteg állításaiból igen nevezetes az, hogy évek óta erős szemtáji zsábában szenvedett, mely nem ritkán kétszer hetenkint beállott; azonban tavalyi szembaja óta egyszer sem jelent meg. Az eset sok tekintetben nagyon tanúlságos. Már először be­­bizonyúl benne Hutchinson állítása, hogy a szemgödöri övsö­mör csak akkor szül mélyebb szemlobot, ha a ramus naso-ciliaris meg van támadva, mely ideg ezen esetben valóban túlnyomó A Szemezet 1869. 4 szám. részben képezte a baj kiindulási pontját. Közvetlen következnénye volt látatágulat és alkalmazkodási hüdés, mit az eddig a különféle észlelők által ismertetett esetek egyikében sem lehetett tapasz­talni. Csak későbben támadt a szintén hasonló körülmények alat1 nagy ritkaságnak mondható tülkhártya-tágulat. Kétséget nem szenved, hogy mindakettő ugyanegy oknak tulajdonítható, t. i. az illető sugárideg megbetegedésének. A r 1 t, ki a beteget szintén látta, valószínűnek tartja, hogy a sömör virágzásakor még a szem­tekén is volt jelen egy tömörhólyagocska, mit azonban a tökélete­sen megbízható értelmes házi orvos kereken tagad. Arit feltevése különben nem is szükséges a tünetek értelmezésére, a hasonló körülmények alatt oly érthető sugáridegbántalom mind a látatá­­gulatot, mind a rákövetkező szöveti változatokat eléggé megmagya­rázza. A léghuzam, melyet a beteg okol, azonban csak mellék­szerepet vitt, mivel meggyőződésem az, hogy a lappangó baj az első perctől fogva sohasem szűnt meg tökéletesen. Nagy súlyt kell fektetnem a rendelő orvos azon állítására, hogy a tágult láta addig mutatott kerekded alakot, míg nem jelent meg a tülkhártyai kórfolyamat, melynek beálltával a mostani körtealak íokonkint fejlődött. A szöveti változatokkal ugyanis az e helyen lefutó egyik szivárvány-mozgató idegszálnak tökéletes hüdése állott be, mi a láta csúcsalakú öblét vonta maga után. Maga a szövetváltozás trophicus idegek megbetegedése nélkül nem igen érthető; hogy ez épen a külső-íelső tájon történt, megmagyarázhatlan tény. Egye­lőre csak azt tartsuk szem előtt, hogy övsömör után hasonló . fo­lyamat csak akkor fog létrejönni, ha a ramus nasociliaris be van foglalva a bántalom körébe. Legközelebb egy másik esetet láttam, mely szintén emlí­­tésreméltó. Cs. M., 49 éves földmivelő, Heves vármegyéből m. e. deczember havában „orbánczban“ szenvedett, melyre szemlob következett. A baj a fej jobb felét lepte meg, a balt tökélete­sen érintetlenül hagyván. A bőr lobos állapota egy egész hó hosszáig tartott; ezen idő alatt folyton igen heves zsábafájdal­­mak voltak jelen a szemöldök táján, melyek innét az egész fél­fejre kisugároztak. Nyolcz napig a kín oly nagy volt, hogy a beteg éjjel-nappal nyugodtan feküdni nem birt. Majd zsibbadt­ság támadt az érintett tájon, mely most is fennáll. Állítólag szemhéjait ez idő alatt nem volt képes nyitni, de szemével jól látott, a szemhéj daganat elmúlta után azonban a szemteke köthártyája mindig izgatott vörös maradt. Most a beteg homloka oly jellemzetes, hogy mindenkinek könnyű ráismerni a lefolyt övsömörre, a kinek e baj sajátságai­ról csak hallomásból is tudomása van. Félfeje sűrűn fedve van élénk piros, hol rövid szabálytalan, hol hosszú csíkalakú hegek­kel, melyek a szemgödörszéltől kezdve egész a nyakszirtcsont tájáig terjednek, legsűrűbben csoportosúlván a homlokon, hol a leghosszabb hegek találkoznak (egész hüvelyknyiek) és azért legfeltűnőbbek, mivel a tökéletesen ép bőrrel határosak. Az orrgyökön a belső szemzug átellenében is ül három kisebb heg. Sajnos, hogy a beteg fényképét hazasíetése folytán el nem ké-T I TT

Next

/
Thumbnails
Contents