Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1869-12-19 / 6. szám

93

94

— A láttér — 2 láb távolságnál — következő: kifelé 151/8 cntim., fölfelé 22 cm., befelé 26 cm., lefelé 17 cm., a láttér e szerint leginkább fennáll be és fölfelé.

Tekintetbe véve 1) a szem háttérének egészséges állapotát, 2) a láttérnek minden iránybani szűkületét, s 3) a központi látélesség lehatalmitását: a recegműködésének csökkenése — amblyopia — kórismertetett, azon feltevéssel, hogy ezen müködészavar legnagyobb valószínűséggel a reczeg érzéshiányából származik. T. tr. felbátorittatva egy sértési reczegérzéketlenségnek szoral általi sikeres gyógyítása által, ez esetben is jónak vélte azt alkalmazni. — E czélra a légenysavas szoralból kezdetben egy grant vesz l1/* unc. vízre, tehát 6 csepp tészen — V40 grt; később 1 gr. 2 drach. vízre. — 4. Első befecskendezés a bal halántéktájon (7*0 gr-) — V°- 2-dik befecskendezés a beteg szemöldei fölött (Vso gr-) Csakhamar a folyadék bőr alá vitele után gyenge szúrás érzete mindkét halántóktájon, s emellett az orrban és szájpadláson viszkető csiklándozás — láterő nem változott y. Láttér egy állapotban, a központi látélesség nyilván javult, némi megerőltetéssel Sn. 4-számot olvassa. A bal láta még mindig 4V2 millim. Befecskendezés s/40 gr. a szemöld felett; utána csak gyenge szúrás érzet.

y. Miután három befecskendezés után se jelentékenyebb fájdalom, se helybeli beszüremkedés nem jelenkezett 1/tt gr. fecskendeztetek be a szemöldei fölött. — Közbejött akadály miatt 21/* hóig a gyógykezelés félbeszakadt, s ekkor beteg ismét önkéntesen jelentkezett, sürgetve az eddigi eljárás folytatását.

TV A látélesség = 1/3, Sn. 3z-ot nehézkesen olvassa. — Az utolsó befecskendezés után az arczokban és halljáratokban erősebb szúrásokat érzett. — Beföcskendezés a halántéktájon Vts gr- 10 3U0 gr; U — Vie gr- a balántéktáion. — A

háttér le és befelé keveset szélesbedett, S = 1/2. Sn. 2sz-ot nehézkesen olvassa.

ü Éjjel a szemöldreditő izom táján könyü rángatódzásokat, a szensöldivekben reszketőst, szemtekében nyomást érzett, hasonlót, mint ha a fül és száj között valami ide és oda mozgott volna:

fi 8-ik ülés (r/8 gr.) A beteg beföcskendezés helyéül

a szemöldiv fölötti tájat kívánja, mivel szerinte a szer itt legjobban hat.

fi Kángatódzások nem nem jelenkeznek, de ezekhelyett rövid időre a befecskendezés után szédülés. — Beteg állitja, hogy látása majd javul, majd ismét rosszabodik.

44. Központi látélesség = (s/3). — Tárgyak ho/4

mályosak.

y4y — 9-ik és 10 ülés ('/8 gr.) a homlok- és halánték

tájon

y5i • Az utolsó ülés után 1 */4 óráig nehézség, zavartság érezte a fejben, szúrások a fülben, majd a délutáni órákban görcsös rángatódzások az arczideg mentében.

A — Tegnap gyenge rángatódzások a bal külsőszemzugtájon, nyomás érzete a szemben. Ezen tünetek mintegy fél óra hosszáig tartottak, midőn beteg azon kedves meglepetésben részesült, hogy szeme elől azon köd, mely eddigelé egyenlő mérvben megmaradt, rögtön eltűnt.

Tnr. Bal szemmel némi csekély megerőltetéssel Sn 1 számát olvassa, — a két láb távolságról megmért láttér következő: befelé 41 cm., fölfelé 27 cm., kifelé 23 cm., lefelé 26 cm. Beteg a kórházból kikivánkozik, Ígérve, hogy még mint járó beteg meg fog jelenni.

ff. A láterő mindinkább javul, az utczán járó egyéneket bizton felismeri, sőt beteg állitja, hogy bal szemében bizonyos helyet fedezett fel, mely irányban jobban látna mint jobb szemével. Sn. 1-számát azonban még nehézkesen olvassa, — 11-ik beföcskendezés Ve gr.-al.

ff- 12-ik ülés V40 gr.; utánna nyomás érzete a szemben, rángatódzás az alsó szemhéjban. — Láterő folyton javul, estve még varrni! nem képes, mivel a szem kellő beállítását csak hamar elveszti, s annak ismét feltalálása fárasztó.

ff. Az utolsó befecskendezés után a szem 4 napon át izgatott, veres volt, könnyezett, s beteg még nagyobb nyomatú betűket nem tudott olvasni, mi neki rendkívüli aggodalmat okozott, de már egy hét elteltével újból tetemes javulás állott be,

és most S = 1, vagyis rendes. — A láttér 2'-ra : befelé 51 cm., fölfelé 36 cm., kifelé 52 cm., lefelé 29 cm.

ff. Beteg mielőtt haza utaznék még az utolsó 13-ik befecskendezésnek kívánja magát alávetni. — Ez alkalommal v4 gr. fecskendeztetek be a halánték tájra. — Egészben 125/4# gr. szorral vitetett be a szervezetbe.

Annak daczára, hogy a szoral egy és ugyanazon helyen több Ízben lett befecskendezve, semmi kellemetlen körülmény se jött közbe. — A beszúrás és befecskendezés után rendesen csak jelentéktelen fájdalom éreztetett. — Némi duzzauat jött ugyan létre a bőrben, a beszúrási hely körül, de másnapra mindenkor eltűnt, kivéve egy alkalommal, midőn a bőralatti kötszövetben nehány napig egy kis keménység maradt vissza.

A láterő gyarapodása egyik beföcskendezés után sem maradt ki, rendesen azonban csak a 3—5-ik napon mutatkozott.— Az izmok rángatodzása, mely nyilván a szoral hatásának róvható fel, a befecskendezés megszüntetésével teljesen elmaradt.

Dr. Torday.

Járványos roncsoló köthártyalob.

HORNER tnrtól.

(Kiin. Mnsbl für Aughlk. 1869. Máj.)

Horner tnr. 13 évi szemészi gyakorlata alatt Z ü r i c hben gyakrabban észlelte a roncsoló köthártyalobnak egyes szórványos eseteit, részint heveny kütegek után, részint takáros váladéknak a köthártyára történt beoltása után; de valódi járványt csak múlt évben lett alkalma szigorúan megfigyelhetni. Ugyanis nov. 24-én egy 8 éves fiú hozatott magánkórodájára, kinél roncsoló köthártyalob volt jelen, s a bal szaruhártya */4 -része állomány hiányt mutatott.

Első ízben, s pedig a behozatal előtt 8 nappal a bal szem lett megtámadva, majd a jobb, félreismerhetlen jelemző diphtehericus góczokkal a szemhéjszéleken, s az átmeneti redők szalonnás beszürődésével. — Egyébkint halavány, nyúlánk, igen izgékony egyén; — a test többi részein diphtheritis nem található. — Ugyanazon időben, midőn ezen fiú szemére megbetegedett, a helységben és környékén nagy mérvben uralkodott a vörheny, roncsoló toroklobbal.

A fiú az intézetben a többi betegektől azonnal szigorúan elkülönittetett, egyedül a főápolónő, ki a gyógyszerek pontos alkalmazása felett őrködött, érintkezett az intézetben fekvő többi betegekkel is. — Az intézet beteg létszáma 13 volt. —Ezek közül decemb. 2—9-ig 6-án kaptak roncsoló köthártyalobot, 7 nem.

— A 6 közül ismét 5-nél szarufekély miatt atropin lett becsepegtetve, és a 7 — köthárgyabántalomtól mentve maradt közül — szarufekély miatt szinte 5-nél.

Atropin általi fertőzés nem valószínű, annyival is inkább, mert az első perez óta a fiú számára külön csöppentő üveg rendeltetett (ecset soha sem haszaáltatik) a különben régi, betanított, lelkiismeretes ápolónőnek, ki a ragály/ás veszélyességével már eléggé ismeretes volt. — A fertőzés csupán közvetve jöhetett létre, részint a főápolónő által, részint az által, hogy azon szoba ajtaja, hol a fiú elkülönítve feküdt, a közös nagy folyosóra nyílt.

A 6 fertőzött kóreset két csoportra osztható. — az első csoportbeli 3 egyén dec. 2 és 3-án, tehát a fiú behozatala után már 7 és 8-ad napra betegedett meg; a második csoportbeliek ezek után a 6 és 7-ik napra, s nyilván az első csoportbelieknek köszönhetik a fertőzést.

A kóralak kifejlődése, az első helybeli kórtünetektöl — emelkedett hőmérsék, szemhéj daganat, köthártyavérbőség és elválasztás — a roncsoló köthártyalob legkifejezettebb kórképéig 12 — 24 órát vett igénybe.

Az egyes kóresetek két csoportba foglalhatók össze.

Az egyik csoportba tartozó 3 gyermek közül 2-néi szaruhomály miatt, a harmadiknál szarusértés miatt müleges láta képeztetett, s így a fertőzés felvételére helybeli hajlam volt jelen.

— Leghevesebben lépett fel egy vérszegény, görvélyes egyénnél, s pedig mindkét szemben, míg a másik kettőnél védkötés alkalmazása által sikerült az egészséges szemeket a ragálytól megóvni.

A szaruhártya valamennyi esetben jelentékeny roncsolást szenvedett.

Egyátalában a szaruhártya bántalmai roncsoló köthártyalob 1 és köthártyatakárnál két módon jönnek létre : vagy 1-ör központi