Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1869-08-29 / 4. szám

Melléklet az „Orvosi Hetilap-1 35-dik számához. Szerkeszti H irschler Ignácz tudor. 4-Ílí szám, Vasárnap, augusztus 29-én. 1869. T a r t a 1 o in : H i r s c hl e r I. tr. A gyakorlatból. II. Herpes Zoster frontalis másik esete. — III. Rokonszenves szemlob. - Schulek V. tr. A fénytörési és alkalmazkodási rendellenességek tana. — Könyvismertetés. Beiträge zur Extraction des grauen iStaares. Von J. Dantoné. — A vonalmetszésről. Hornig után. — Homloktáj vagy szemi övsömör. S t e f f a n után. A gyakorlatból. II. Herpes Zoster frontalis másik esete. A tisztelt olvasók emlékeznek a múlt őszkor általam közölt esetre; azóta csak egyszer volt alkalmam ezen ritka betegséget észlelni, s pedig oly csekély fokban és kiterjedésben, hogy figyel­memet alkalmasint kikerülte volna, ha az első esetben tett tapasz­talás azt ébren nem tartja. Miután nem a kiválóan kórodai, úgy­nevezett classicus esetek, hanem inkább a kisebb fokú alakok azok, melyek leggyakrabban fordulnak elő, s kórismézési nehézségekkel járnak, talán nem lesz fölösleges, még ilyenről is, bár röviden em­­litést tenni. I). L., 38 éves úrhölgy, már leánykora óta jobboldali köny­­tömlőtakárbau szenved, mely többször az ismeretes álorbánczos lobrohamra szolgáltatott alkalmat. A kutaszolási kezelésnek magát alávetni nem akarván, csupán a tömlőnek ujjnyomás általi, naponta ismételt kiürítését és időközben még összehúzó szemvizeket vett igénybe, mely megelőző gyógymódnak köszönhető talán, hogy va­lódi tályog még egyszer sem fejlődött, s a ritkán fellépő tömlőlobok lágyító meleg borogatások alatt ismét gyógyultak. Múlt télen a beteg hasonló rohamon ment keresztül, midőn állítólag meghűlés után előbb köthártyahurut támadt, mely a szokott összehúzó szem­vizek által nemcsak nem javult, hanem, a könytömlőre átmenve, ennek megdagadását és fájdalmas lobját okozta, mi őt arra indí­totta, hogy tanácsomat ismét kikérje, mit évek óta már nem szo­kott tenni. A könytömlőlob ez esetben is, mint már többször az­előtt, a lágyító gyógymódnak engedett, anélkül, hogy tályog és si­poly következett volna be; de a daganat elmúltával kissebbszerü szarubántalom lépett fel, ezen hártya szélén több apró fekély kelet­kezvén , melyek atropin becseppentése alatt fájdalmasságukat veszítették ugyan, de igen lassú lefolyás mellett a beteget majd­nem két hónap hosszáig szobában tartották. Történt bár az ily lassú gyógyulásból következő elégületlen­­ség és megbocsátható bizalmatlanságból vagy más okból, elég az, hogy a beteg nem folyamodott hozzám, midőn május elején újra szemgyuladástól lepetett meg. Csak esetlegesen tudtam meg is­merőseitől, hogy a szegény ismét orbánczban szenved, s hogy ágyban fekvő és szokatlan nagy fájdalmak által gyötörtetik. Két hét elteltével mégis hozzá hivatván, ágyban találtam őt, a jobb szem erős lobban szenvedett, míg a jobb arcztáj kisebb fokú duzzadtságot mutatott. A beteg úgy adja elő baja történetét, hogy 6 éves leányát, ki orbánczban szenvedett, ápolván, maga is orbáncz által lepetett meg, mely a fej jobb felét támadta meg, hajszál­nyival sem lépvén át a bal félre, — fájdalmait mint égőket és szúró­kat irta le; továbbá említette, hogy a szemöldök, valamint az arcz­­csont táján igen csekély számmal fehér hólyagocskák mutatkoztak, melyek a fájdalom székhelyei lévén, pár nap múlva sárgásbarna pörkökkel fedve voltak. Az arczbör élénkpiros, de az általános arcz­­daganat csekély volt. Most a fájdalmak már enyhébbek, de nem szűntek meg végképen, míg a naponta növekedő szemlob, mely az atropin használása alatt nem javul, igazi aggadalmat szül. A sze­met ólmos borogatással fedve találtam. Az első percztől fogva feltűnt előttem, hogy a könytőmlő alig mutatott daganatot; hogy tapintásra keményebb szokottnál ugyan, de hennákét leggyengébb nyomásra a könypontocskákon ke­­resz-tül ki lehetett üríteni. Azonnal meggyőződtem, hogy ez egyszer a könytömlőtakár a szemlobnak nem lehet, legalább nem közvet­len kutforrása, mint az eddig tapasztalt rohamokban, s hogy ennek folytán még az elmúlt orbáncz sem lehetett annak következménye. Gyertyavilágosság segedelmével szorgosabban kutatván a szemet környező bőrt, meglepetésemre több sötétpiros lapos heget talál­tam, azokhoz töKéletesen hasonlókat, melyek sömör után maradnak fenn. Ezen lapos hegek, összesen alig tizenketten, csoportban áll­tak a külső szemzug felett, közel a szemöldökhez, míg bárom el­szórtan találtatott az alsó szemhéj alatt az arcz táján, — az egyik közülük, mely legközelebb áll az orrhoz, a legnagyobbik lévén, kendermag mekkoraságát érte el. Pörkök bár nem voltak jelen, a sok borogatás alatt alkalmasint elenyészvén, de a beteg az em­lített hegek táján fájdalomról még most is panaszolkodott. Magát a szembajt illetőleg, ez épen csak olyan természetű vala, mint az, melyben a beteg a lefolyt télen szenvedett; jelen volt t. i. több kisebb-nagyobb felületes fekély a szaru szélén, a szemteke egyszersmind erősen belöveltnek mutatkozván. Hogy ily kóralakban az ólmos és átalában minden összehúzó vagy hideg boro­gatás rosszul hat, régi dolog; azért felcseréltem azokat lágy meleg, illatos (székfüthéa) borogatással, mi szemlátomást jó hatást tett. A beteg a bőralatti befecskendezés ellen tiltakozván, belsőleg adagoltam neki szunyáit, mi eljárás két nap alatt minden fájdal­mat végképen megszüntetett, míg a szarufekélyek még 10 napi gondos kezelést vettek igénybe. A könytőmlő 15 év óta tartó takáros állapotot mutatott ugyan, de semmi daganat se látszott; a fent jelemzett. helyek pedig, bár elhalaványodva, de a tökéletes gyógyu­lás után is tisztán kivehetők maradtak, s nyilván még sokáig ma­radni fognak. Említésre méltó egy esetben, bogy Hutchinson állítása, miszerint nagyobb szemlob, nevezetesen szivárványlob csak akkor lép fel, ha a sömör az orrideg (ramus nasalis) lefolyásán mutatko­zik, ezen alkalommal is, bár nemleges megerősítést nyert, meny­nyiben csakugyan a szarufekély nem mutatott valami feltűnő ko­­nokságot, az egész betegség igen enyhe és gyors lefolyású lévén, s ha emellett tekintetbe vesszük, hogy a beteg, legalább a szembajt illetőleg, tulajdonképen 14 napig kellőn nem kezeltetett. A kóris­mére vonatkozólag megjegyzendő, hogy a herpes zoster egyik főjele, t. i. fél fejre való korlátoltatása, mely által a valódi orbáncztól SZEMÉSZET.

Next

/
Thumbnails
Contents