Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-07-11 / 3. szám
1 — 41 — 42 — 3", 4“, 6", 8", p" hüvelykben van szemtől, a közelpont fénytörési értéke, x/3, x/3, x/4, x/6, V8, x/p lesz. Atalában a távolpout fénytörési érteke mindég x/r, a közelponté Vp, a hol egyes esetekben csak r> és p. helyébe a mért hüvelykszámot kell írnunk. A szem azon képességét, hogy a távolponttól a közelpontig képes alkalmazkodui, alkalmazkodási képességnek neveztük el. Miután a távol- és közelpont fénytörési értékét képesek vagyunk meghatározni, ezen alkalmazkodási képességnek fénytörési értékét szinte ki kell derítenünk. A szemnek nyugodt állapota okozta a távolpontot, és következőleg fénytörési értékét, a szemnek alkalmazkodott állapotától függött a közelpont, és következőleg ennek fénytörési értéke. Az alkalmazkodás nagysága attól függ, hogy mennyivel képes a nyugodt szem fénytörését alkalmazkodás által fokozni, tehát hogy mennyivel képes a lencse közelponti nézésnél inkább domborodni, mint nyugvásnál távolponti beállításkor Az alkalmazkodás nagysága, és így fénytörési értéke, tehát közvetlenül függ azon „többlet“ (plus)-től mely a távolponti beállításhoz adatik, hogy belőle közelponti beállítás válhasson. De mikép nyerhetjük ezen fénytörési járulék számbani értékét? Emlékezzünk vissza a viszonyos gyutávolok törvényére. Kifejtettük, hogy a mellső és hátsó viszonyosgyutávol fénytörési értékének összege annyi, mint az egész domborlencse értéke, hogy 1/f — 1/a + 1 x. Továbbá emlékezzünk vissza azon kísérletünkre, midőn távol tárgy képét valami domborlencse segélyével fogtak fel és a tárgy közeledtekor pótlencséket raktunk az eredeti lencséhez, hogy a hátsó viszonyos gyutávol előbbi hosszúságában megmaradjon. Mind a két előállításból az alkalmazkodás nyagyságának meghatározása ösvényt kiviláglik. Nézzük az elsőt, és tekintsük meg a hozzá csatolNábrát. A két viszonyos gyutávol értéke együtt annyi, mint az egész roncsé értéke, mert a két fél együtt adja az egészet. Az alkalmazkodott szem is két viszonyos gyutávolból áll, a közelponti távköz a mellső, a reczeg távola a csomóponttól a hátsó viszonyos gyutávol. Az alkalmazkodott szem is két félből áll, az egyik 1/a-nak megfelelő, a szem törő járuléka alkalmazkodáskor, azon többlet, mely a nyugvó szemhez élettanilag adatott, a lencse domborulása által létrejött fénytörési növekvés, melynek épen számtani becsét keressük. Ha amott az egész lencsétől elvettük a hátsó felet, maradt a mellső fél, ha 1/f-böl elvonjuk 1/x-t, marad 1/a Itt is az 1/a-nak megfelelőt akarjuk kiszámítani, tehát vegyük el abból a mi 1/f, = az egésznek megfelel azt, a mi 1/x, a hátsó félnek felel meg. 1/f-nek az alkalmazkodott szem felel meg, azaz 1/p, 1/x-nek a nyugvó szem felel meg, ezt pedig 1/r helyettesíti. Ha 1/p-böl kiveszszük 1 r-et marad, 1/a, a mit keresünk. Ha a közel ponti értékből a távolponti értéket levonjuk, marad az alkalmazkodási nagyság értéke. Az alkalmazkodási nagyság keresett fénytörési értéke 1/a = 1/p — 1/r. — Vegyük második kísérletünket. Midőn a tárgy közel állott, az eredeti lencse nem lett volna képes a sugarakat az ernyőn egyesíteni, mert ezt csak a távolról jövő sugarakra nézve tehette és a közelről jövő sugarakat illetőleg pótlencsére volt szükségünk, mely a sugaraknak oly irányt adott, mint a milyennel elébb a távolról jövők bírtak, midőn is az eredeti lencse már az ernyőn egyesítette azokat. A két lencse együtt a közelponti beállítás, tehát 1/p ; az eredeti lencse a távolponti beállítás, azaz 1/r, a pótlencse pedig az alkalmazkodási növelés, azaz 1/a, melyet keresünk. Az eredeti lencséhez a pótlencse, a nyugvó szemhez az alkalmazkodás kellett hogy közelponti beállítás álljon elő. Vegyük el a két lencséből az eredetit, marad a pótlencse, vegyük el az alkalmazkodott szemből a nyugvót, marad az alkalmazkodás nagysága, vegyük el 1/p-böl az 1/r-t, marad 1/a. Tehát 1/a = 1/p — 1/r. Az alkalmazkodási képesség számbani értékét az 1/a-t, a lkalmazkodási szélességnek (Accommodationsbreite)nevezzük Ettől lényegileg külömbőzik az alkalmazkodási tér (Accommodationsgebiet). Az alkalmazkodási tér, vagy mint Stellwag nevezi, a világos láttávol, azon távol, mely a távolponttól a közelpontig terjed ; ezen kiterjedést megtudjuk, ha a távolpont egyenes hüvelykszámából, r-böl, a közelpont egyenes hüvelykszámát, p-t levonjuk. Az alkalmazkodási tér a = r — p. A két fogalom külömbsége ki fog tetszeni nehány példából. Ha bizonyos szemben r = 20", p = 3x/3 akkor 1/p — 1/r = 1/a szerint V3V3 — V20 = V*, a szem képes 20“-tól 3x/s"-ig tisztán látni, 20 — 3X/S = 162/3" a világos láttávol; 162/s hüvelyk közében válaszhat a szem, hogy hol akarja a látandó tárgyat tarCszkösödő orbáncz (Erysipelas gangraenosum) a jobb szemhéjakon. Dr. BlERMANN-tÓl. Az orbáncz, különösen a valódi vagy küteges orbáncz oktana, mennyiben létrejövetelének helybeli oka még nincs felfedezve, épen oly homályos, mint más elsődleges vagy önszenvi betegségek oktana és kórfejlődése. — Alább közölt kóreset, ha nem kóroktani szempontból is, de úgy a baj megjelenési helyére, mint lefolyása szövődményeire nézve eléggé érdekes. Az arcz eléggé gyakran szolgál székhelyéül az orbáncznak, de ritkán marad az egy körülirt részre, p. 0. szemhéjakra korlátozódva. — Megjegyzendő, hogy a szemhéjak orbáneza valamely sértés, könytömlőlob, köthártyatakár, árpa, genytüsző, genyedő szivárvány-érhártyalob eve által is létrehozatnatik; a létrehozó ok azonban azon lefolyást, melyet az orbáncz a test egéb részein rendesen követni szokott, nem változtatja meg. — A szemhéjak üszkös elhalása, részben vagy egészben, nem látszik a ritka kimenetelek közé tartozni; jóllehet a tankönyvekben erről nincs említés téve. — Ismeretes azonban, hogy a szemhéjak kevésbé,belterjes orbánczához is nem ritkán csatlakozik a szemürbeli szövetek lobja, igy meglobosodik a Bon ne tféle tok, valamint a szemtekét körülvevő laza sejt- és zsírszövet is; s az ily módon nyert terimenagyobbodás által a szemteke mozgását gátolja, sőt olykor teljesen lehetleniti, és dülszemet szül. — A szemteke köthártyája többé kevésbé vizenyősen dagadt. — Sok esetben egyes helyeken genytályogok képződnek (Mackenzie), továbbá elterjed a lobos folyamat a látideg burkára, s ezen ideglob végre a látideg szürke elfajulását eredményezi. Ezen utóbbi kórfolyamat különben lehet következménye azon nyomásnak is, mely a látidegre kívülről gyakoroltatik, vagy a gátolt vérkeringésnek. (Gr r a e f e, W e ck e r). — Prof. Arit egy esetet észlelt, hol az üszkösödő orbáncz mind két szem szemhéját elpusztította, átterjedt a szemürők képleteire, s a látidegek sorvadását vonta maga után, a szemtekék épen maradása mellett. — Végre észleltettek esetek, melyekben a lobos folyamat a látidegen, vagy csonthártyán,^ vagy véredenyeken az agyhártyákra elterjedvén életveszélyessé vált. — A kóreset következő: tani, ez a szem láttávola = a; de hogy a szem 20" tívolponttól 3 Vj" közelpontig alkalmazkodjék, arra nézve a szem fénytörésének v4 értékkel kell gyarapodni, 1/i = x/a. Ha r = 12, p = 3, x/3 — Vi2 — x/4, a szem képes 12"-töl 3"-ig látni, 12 — 3 = 9 a világos láttávol, de hogy 12 “-tél 3"-ig alkalmazkodjék a szem, 1j< fénytörési járulék szükséges. Mindkét esetben az alkalmazkodási szélesség x/4, de a láttávol első ízben 16 2/s", második esetünkben csak 9". Hasonlítassanak össze a következő esetek : v4 — x/oo = Ví — — oo" — 4" = oo V.5/, -V„ = 7* - - 32" 35/9" = 284/9" V»1/. - V.o = V* - - 20" - 3 x/3" = 16 V vs3 — x/13 = x/4 — — 12" — 3 " = 9 “ V,*/5 — */• =74 - - 6"-2V- 3s/5“ Ebből kiviláglik, hogy lényeges külömbség van az alkalmaz kodási szélésség és a láttávol között. Mindezen esetekben az alkalmazkodási erő x/4 volt, és mégis a láttávol mindinkább rövidült, - mint a távolpont közeledett a szemhez, daczára az egyenlő erős élettani képességnek. Látávollal tehát nem szabad számítanunk, mert ez nem kifejezése az alkalmazkodási erőnek, hanem csak alkalmazkodási szélességei, melynek képlete magában foglalja a láttávol nagyságát is minden egyes esetben, mig a láttávol mit sem enged következtetni az alkalmazkodási erőre. Midőn lencsékkel számítunk, nem a gyutávolok, hanem a gyutávolokból képezett fénytörési erők képezik a számítás tényezőit. Hasonlag kell itt is fénytörési erőkkel számítanunk. És mi is 1/a, az alkalmazkodási szélesség, egyéb, mint fénytörési érték ? Ha a szem lencséje közelponti nézésnél domborodott, nem tett egyebet, mint ha pótlencsét rakott volna a nyugvó szemhez; e pótlencse ereje fénytörési értékben fejezendő ki, és ezt teszi 1/a. (Folytatjuk.)
