Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-03-14 / 1. szám
a 6 ringésében és szövetleletében tapasztalunk, következtetést enged tennünk magának az agynak hasonló változásaira, miáltal képesek vagyunk, az élő embernek a koponyáján mintegy keresztül látni és oly körfolyamatokra ráismerni, melyek ezen vizsgálat nélkül csak a bullákon fedezhetők fel. Ha netán valaki túlzással vádolná az imént mondottakat, gondolja meg, miként alig múlt el másfél évtized, mióta a tudományos világ a szemtükür birtokában van, hogy e szerint a felfedezésnek még csak első kezdetén vagyunk, és hogy e téren minden nap uj még uj nagy horderejű vívmányokat hoz. Hogy bevezető czikkemet hosszabbra ne nyújtsam, még csak az alcoholismusra mint oly kóralakra akarok figyelmeztetni, mely igen gyakran legelőször a szemben nyilvánuló működési zavarok által árulja el magát, s hogy ezen betegség jókori felismerése, mely életkérdéssé válik, ismét csak a szemészet adataiban leli főmozzanatát. Ezen talán nem egészen fölösleges kitérés után a szemészeti melléklet jövő szerkezetére vonatkozólag csak azon mondani valóm van, hogy felmentve az elemi tárgyak bővebb taglalása alól, ezentúl inkább képesítve leszek arra, hogy a naponta szaporodó uj adatokat a t. olvasóval megismertessem és őt lehetőleg színvonalán tartsam oly tudományszaknak, melynek kiművelésében jelenleg több száz munkatárs Európában úgy, mint Amerikában feltűnő, hogy ne mondjam lázas buzgalommal fáradozik. E szempontból kiindulva, a lapszemle jövőben jelentékenyebb szerepre van hivatva, mi mellett azonban a gyakorlatban előforduló nevezetesb esetekre, valamint a könyvismertetésre is figyelmet forditani szándékozom. Hosszabb értekezéseknek csak az esetben fogok tért engedni, ha azok vagy uj nézeteket tartalmaznak, vagy Stellwag kézi-könyvének valamely hézagát netán pótolni lennének képesek. Hirschler. KOS YVIfitli; RTETÍIS. Opth ahnosJcopischer Hand-Atlas von Eduard von Jaeger. Wien Druck und Verlag der k. Ic. Hof- und Staatsdruckerei 196!). Ara 15 forint. Midőn Mauthnera szemtükrészetet tárgyaló jeles munkáját e lapokban ismertettem, emlitém, hogy a kóralakok leírásánál egy J a e g e r által kiadandó képes munkában foglalt ábrákra hivatkozik. Ezen munka most előttünk fekszik. Áll az 29 színezett táblából, 128 ábrával. Egy része ezen ábráknak nem uj, ha nem Jaeger korábbi két munkájában már közöltetett; egyikök ,,Beiträge zur Pathologie des Auges“ 1855-ben, másika: „U eher die Einstellungen des dioptrischen Apparates im menschlichen Auge“ 1861-ben jelent meg. A legnagyobb rész azonban uj esetekre vonatkozik; valamennyi pedig igazán elismerésre méltó szorgalommal és természethüséggel maga a szerző által rajzoltatott és festetett is. Hogy mily nagy lelkiismerettel járt el a szerző ezek létrehozásánál, abból kitűnik, hogy saját állítása szerint minden egyes esetben, először mind a fennálló, mind a megfordított képet vázlatban állitá elé, hogy ily módon netán mutatkozó különbségek által a becsúszott hibákra figyelmeztessék, s hogy aztán többnyire csupán a rajzra (eltekintve a festési kiállításból) egy-egy esetnél 20—30, néha 40—-50 ülést fordított, melyeknek mindegyike 2—3 és több óráig tartott.!! Valóban nagy áldozat ha tekintetbe vesszük, hogy még kérdéses, váljon szükséges-e legalább a tanítás czéljából, mely a szerző szeme előtt lebegett, hogy minden legkisebb részletre is oly nagy gond fordittassék. Mind ezen ábrákban — úgy mond Jaeger — egyetlenegy vonás sem rajzoltatott önkényesen vagy még csak félig-meddig az eredeti után; minden egyes a képen előforduló élet- vagy kórtani tünemény, minden egyes reczeg-vagy ér hártyaedény még a legkisebb is, minden izzadmány, vérömleny, festenydarab stb. mekkoraságára, színére, alakjára, elhelyezésére nézve a legkisebb részletek, a különféle szögletirányoknak tekintetbe vételével úgy adattak vissza, a mint azt a rajzoló saját szemével felfogni és kezével előállítani képes volt. Ha — mint imént mondám — tisztán gyakorlati szempontból ily lelkiismeretes természethűségnek haszna még kérdéses, sőt a képnek némi szellemdús átalánositása még kívánatosnak is volna tartható, más részről nem tagadhatni, hogy ezen a legapróbb részletekbe terjedő visszaadása a valónak nagy érdemmel bir természettudományi szempontból, a mennyiben független lévén az épen uralkodó nézetektől, maradandó becscsel bir. A mi a képeknek további kiállítását illeti, csak említenünk kell Heitzmann hazánkfia nevét, valamint a műhelyt, melyben nyomattak, hogy az olvasó eleve meg lehessen győződve a táblák jelességéről. Mind a színek árnylatára, mind a részletek kellő érthetőségére nézve a legjobb szemtükrészeti ábrákhoz tartoznak, melyeket eddig ismerünk. Arra pedig hogy elismerésre juttassanak, talán szükségtelen volt a szerző részéről, a már létező hasonló munkák felett oly éles bírálatot hozni, a minőt az előszóban találunk. Megengedjük, sőt tökéletesen megvagyunk győződve, hogy Martin, R o u c h u t, Bader stb. szemtükrészeti képei még a kritikán alól is vannak, de hogy Liebreich hires ábráitól majdnem minden érdemet eltagadni törekszik, ez összhangzatban van azon elkeseredettséggel, mely különben is a bevezető értekezésben több mint egyszer nyilvánul. A ki Jaeger komoly tudományos tövekvését, valamint derék férfias jellemét ismeri, nem fogja őt azzal vádolni, hogy a berlini győzelmek őt aludni nem hagyják , de igen is bizonyos tagadhatlan hypochondricus észjáratnak tulajdonitandja azon kifakadásokat., melyek az előszóban G-raefehez — anélkül hogy nevét említené —- intézve vannak. Hiába ! a geniálitásnak mégis csak van szerepe és döntő szerepe is a tudomány ujjáalakitásában, jóllehet, hogy egyik vagy másik feltevényét, mit ma hangoztat, holnap változtatni vagy épen vissza huzni is kénytelen. Az ábrákat magyarázó szöveg 236 sűrűén nyomatott lapra teljed, tartalmazván az egyes esetek kórtörténetét, valamint a leletnek körülményes leírását. Jaeger ezúttal a körfolyamatok értelmezésébe nem ereszkedik, állitván, hogy a tudomány arra még nem eléggé haladott s hogy a kórképek elméleti fogalmazása az egyén haladása tekintetéből inkább hátrányosnak mint hasznosnak mondható. Bármily alapos legyen is ezen állítás bizonyos szempontból, mégis tagadhattam hogy a kórfolyamatoknak tárgyalása felmentette volna a szóban levő munkát azon szemrehányás alól, hogy olvasása száraz és fárasztó. Lapunk feladata nem engedvén, hogy részletekbe is bebocsátkozzunk, rövid ismertetésünket azon megjegyzéssel fejezzük be, hogy t. ügyfeleink, kik a szemtükrészeti leletekkel közelebbről megismerkedni akarnak, és még más ábrák birtokában nincsenek, szándékuk kivételére nézve jobbat nem tehetnek, mint ha Jaeger munkáját megszerzik. Az alkalmazkodási működés tanához. Förster R., boroszlói tanár 1864 sept. 5-én Heidelbergában „az alkalmazási műzet ismeretéhez“ következőkkel járult. Az erőmüvi mozzanat — úgy mond Förster — mely a közelponti alkalmazásnál a lencse mellső felületének görbülési nagyobbúlását okozza, még maiglan sincs kellőleg földerítve, daczára a legkülönfélébb felvilágosító kísérleteknek. Csak léptenként látszik e kérdés megoldása hozzáférhetnek. így Graefének azon észleménye, hogy szivárvány-hiány esetében is tökéletes lehet az alkalmazás, nagy számú tévedéseken emelt túl és Beckernek albinoticus szemeken gyűjtött azon tapasztalata, melynek folytán távolponti alkalmazás pillanatában a sugárnyujtványok csúcsai előre lépnek, szintén lenditőleg folyhatnak be az alkalmazási müzet tanára, Ezen tárgyról szóló nehány munkában boneztan; és a szivárvány helyváltozási viszonyaira támaszkodó azon nézet lón kimondva: hogy közelponti alkalmazásnál a vízhelytállási nyomásnak (hydrostatischer Druck) a mellső csarnokban csökkentve kell lennie. — A következő észleletek kísérletileg bizonyítják mintegy ezen állítás helyességöt az alkalmazási müzetre. 1*
