Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-07-11 / 3. szám
35 36 keletkezett, és az esetre, ha a szövetek összehurkolása még lioszszabb ideig fennállna, genyes elmállásnak lehetett ki téve. A betegség lefolyása fényesen bebizonyította a kórisme helyességét. Rendeltem szobai nyugalmat, rendezett élet és étmódot, egyszer napjában atropin becsőppentését, illatos langyos borogatást, belsőleg pedig naponta 10 szemer hamanyiblagot oldatban. Már máj. 3-án a szaggatások sokkal enyhébbek voltak, a beteg jobban aludt, nyugodtabb volt. A külső zug táján a csontszélt tisztábban érezni, a felső tájon pedig nem mutatkozik többé oly csontkemény ellentállás mint pár nappal előbb. Máj. 8. A szemteke már kissé felfelé mozoghat. Hátfelé visszatolatása még mindig lehetetlen, bár emelkedése — körülbelöl 2'“-nyival —kisebb. Máj. 13. A köthártya-daganat (Chemosis) napról napra kisebb lesz, a szarubeszürödmény halaványabb, a láterő a tágult láta daczára igen kielégítő. A szemteke már pár foknyira felfelé mozog, a többi irányokban pedig a mozgás sokkal szabadabb mint előbb. A beteg oly jól érzi magát, s oly biztos reményt táplál gyógyulása iránt, hogy pár napra haza utazik ügyei rendezése végett. Máj. 24. Visszaérkezett nagy javulással. A felső szemhéj még mindig duzzadt, de 3"'-nyira emelhető szokott fekvése felett. A köthártya daganat már eltűnt, csupán a belső zug duzzadt kissé, hol a liuscsa (caruncula) kiemelkedik. A szemteke már csak, 1 —^'"-nyira kiálló, minden irányban szabadon mozgatható, csupán felfelé maradván kissé hátra. Az ujjtapintás még mindig keményded ellentállást talál a szemgödőrmélyében. A beteg nagy megelégedéssel beszéli, hogy most már könnynyen zárhatja a szemhéjrést, mit hazautazásakor még nem birt tenni. A szarubeszürödmény oly kicsiny és vékony, hogy kis lyukon át jól olvashat apióbb nyomtatást is. A szem többé nem atropinisáltatik. Jun. 1. A beteg több napokon át erős hasmenésben szenvedett meghűlés folytán. Doverpor kívánt sikerrel. § Midőn jun. 11-én. haza ment, dűlszemnek nyoma sem volt többé, de a felső szemhéj még nem nyerte vissza szabad mozgását, még mindig kisebb fokú ptosist mutatván. Nevezetes, hogy tapintással a dülszem megszűnése után is nagyobb ellentállást lehetett találni. Utógyógymódként sós fürdőket ajánlottam. (Folytatjuk). A fénytörési és alkalmazkodási rendellenességek tana. Dr. ScHULEK-tól Becsben. (Folytatás) A képlet —L = -i- -f -i- kifejezése annak, hogy a lencse törési értéke szoros kapcsolatban áll a mellső és hátsó viszonyos gyutávollal és hogy ezek egymást szinte okvetlenül feltételezik, ha a törési érték már adva van. Helyessége a képletnek kitűnik a következő föltevényből, melynek eszméje Giraud- Teulon-től, Párisban, származik. Képzeljük hogy 4"-es lencse közepeit úgy metszetett szét, hogy belőle két fél származott. Az ide mellékelt rajz e két részt mutatja.*) A két fél együtt ép úgy tör, mint az egész lencse *) A rajzban lielykimélcs tekintetéből „a“ távola a mellső lenesekül nem vétetett elég hosszúnak, mi azonban érthetőségét nem gátolja a ketté vágás előtt, mert a középen létesült két új lap görbülettel nem bir és a sugarakhoz függélyes helyzetű, tehát a sugarak irányítására mitsern foly be. A két fél e szerint = az egész lencsével. Mi azonban az egyik és mi a másik félnek törési értéke? A mellső fél a 16“-nyiről jövő sugarakat akként töri meg, hogy azok a mellső lencse mögött párhuzamosakká lesznek ; 16“ tehát e fél fő gyutávola, mert ha a fő gyutávol a párhuzamosan beeső sugarak törés utáni összepontosulási helye, akkor megfordítva a gyutávolból jövő sugaraknak a törés után párhuzamosaknak kell lenniök; a sugártörés mellről ép azon irájiyt követi mint hátulról visszafelé. A mellső lencsefél értéke tehát Yjj. A hátsó fél a párhuzamosan reá eső sugaiakat pedig ö1/*“ba gyűjti, e fél főgyutávola ö'/s, törési értéke*—. A két tél tőrési értéke = lévén az egész lencse értékével, 1/16 -f- 1_ = J/4, mi bebizonyítandó vala. 5*/3 Akármely lencse viszonyos gyutávolaira nézve áll ezen bizonyítás. Képzeljük csak, hogy az adott lencse két részre metszetett; hogy e mellső rész. „a“ oly főgyutávollal bír, mint az adott mellső viszonyos gyutávol. A mellső rész értéke l/’a, a hátsó értéke 1/x ; 1/a eszközli hogy az a-ból széttérő sugarak párhuzamosakká lesznek, míg másrészt 1/x a párhuzamos sugarakat x-be gyűjti. Ugyanezt teszi az egész lencse 1/f, is t. i. az a-ból jövő sugarakat x-ben összpontosítja. Tehát a két fél működése ugyanaz, mint az egészé, azaz 1/a -j- 1/x = 1/f. Vájt lencsék viszonyos gyutávolaira is alkalmazható ezen bizonyítás; közvetlen szükségünk erre azonban nem lévén mellőzöm annak kivitelét. Alább vissza fogok térni Giriud-Teulon-nak a viszonyos gyutávolok törvényét illető ezen elmélet bizonyítására, mert úgy hiszem, ezen alapon sikerülend a gyakorlatban oly szükséges alkalmazkodási képletet levezetni, melynek származására nézve könyvekben mi felvilágosítást sem találtam. Ha -j- 6 lenesére egy 20' távolban álló lám pa sugarai esnek, ezek a képoldalon 6“-nyi távolban adják a lámpa fordított képét, az e távolban állő ernyőn ez határozott körvonalakban látható lesz. Ha a lámpa közeledik, a kép az ernyőn mind elmosódottabá lesz, mert a kép mind hátrább távozik. A tárgypontok sugarai az ernyőn még nem egyesültek képpontokká ; egyes pontok helyett körlapok támadnak, a még nem egyesült sugarak kúpjának átmetszetek Az egyes pontoknak megfelelő körlapok részei egymást fedik, s ezáltal a kép bizonytalanná lesz. A szabatos kép csak hátrább jönne létre, és pedig minél hátrább vonul az a lámpa közeledésével, annál nagyobbak az egyes körlapok, melyek szétszóródási köröknek neveztetnek. Hogy szétszóródási körök helyett szabatos képpontokat nyerjünk, kettőt tehetünk. Vagy az ernyőt állítjuk fokozatosan hátrább (ha az ernyő rögzítve van, a lencsét is távolíthatjuk méllfelé) vagy a domborlencse törési erejét növeljük az által, hogy más mind erősebb lencséket adunk hozzá! Ha az eredeti lencse valamint az ernyő is rögzítve van, a lámpa pedig közeledett, adjunk hozzá oly lencsét, melynek gyutávola ép oly nagy, mint a lámpa távola az első lencsétől. így a lámpa a pótlencse gyutávolában áll, a gyutávolból jövő sugarak pedig a törés után párhuzamosakká tétetnek, ennélfogva a pótlencse azt eszközli, hogy a lámpa szétáramló sugarai ismét párhuzam ossakká tétetnek; az eredeti lencsére pedig épen ily párhuzamos sugaraknak kell esniök, hogy ezek gyutávolában hátul és így az ernyőn adjanak képet. Az első lencse a sugarakat a másik 1 encse számára párhuzamosakká teszi, és ez által, daczára a lámpa közeledésének, ennek mégis tiszta képe esik az ernyőre. Fog pedig ez történni mind
