Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1869-03-14 / 1. szám

SZEMESZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 11-dik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 1-SŐ SZám. Vasárnap, mártius 14-én. 1869. Tartalom: Értesítés a szemészi melléklet olvasóihoz. — Könyvismertetés: Ohpthalmoskopischer Hand-Atlas von Eduard von Jaeger: — Lapszemle. Az alkalmazkodási működés tanához. — A szarucsapolás s a sebnek köthártyavarratok általi egyesítése. — Könycsap a könycsatornában 46 éven át. — Vérömleny a látideghen, kóros festenylerakodás a látideghüvelyben. — Gumók az érhártyában- — Nehány beteg bemutatása a berlini orvos-egyletben. — Megemlékezés William Makenzie és Jules Sichel felett. Vegyes. Csillából készült szemüvegek. Tisztelt olvasóinkhoz. Midőn öt évvel ezelőtt ezen szemészeti mellékletet megindí­­ottam, tettem azt azért, mivel úgy véltem, hogy a szakmámat iáigyaló czikkek ily mődoni összeállítása jobban felébresztencli a gyakorló orvosoknak szemészet iránti érdekeltségét, mintha az illető munkálatok elszórtan jelennek meg a főlap többi anyaga között. Feladatom különben ugyanaz maradt, mint a mely éveken át szemeim előtt lebegett, midőn az Orvosi Hetilap hasábjain járultam szerény erőmhöz képest a tudomány újabb vívmányai terjesztéséhez. Ugyanaz maradt a nehézség is, melylyel küzdenem kellett. A szemészet naponta tett haladásával szemben ugyanis mindig szem előtt kelle tartanom, hogy lapunk nem specialisták­nak, hanem gyakorló orvosoknak átalában van szánva, a kik már egyéb tanulmányaik és teendőik, de meg előkészültségi fokuknál fogva sem követhetik a kűlönorvost szakmájának minden oly részletébe, mely ez utóbbit igen is érdekelheti. A rendszer csak annyiban változott, a mennyiben igyekeztem, hogy tisztán gya­korlati adatok közlése mellett, az időnként közbeszőtt oktató czik­kek által az olvasónak a legszükségesebb útmutatást nyújtsam a szembántalmak újabb modorú kutatására, és így a mai tudomány színvonalán álló kézikönyv hiányán tőlem kitelhetőleg segítsek. Az eddig e mellékletben közzétettek megítélésénél szükség­képen tekintetbe kell venni a tér szűk voltát, valamint azt is, hogy munkatársak hiányában csupán saját korlátolt erőmre voltam utalva. A folyó évjárat jelen első számával azonban, ezen, a szemé­szeti ismereteknek szánt mellékletünk úgyszólván uj időszakot kezd. Az eddigi körülmények változtak, s pedig főleg két szem­pontból. Először is azon örvendetes tényt kell constátálnuuk, hogy — ha nem is számos — de mindinkább szaporodó szakférfiak aján­latát vettük, kik mint mi, a szemészet művelésében találva fel­adatukat, szivesen ragadják meg az e lapok által nyújtott alkal­mat, hogy a tudomány mind tágabb körben való terjesztésére részükről is közreműködjenek. E melléklet ennélfogva többé nem leend egy embernek müve, hanem a hazai szemészek közös munkatere, melyben mindenikünk lerakva és értékesítve saját tapasztalásait, közös erővel segitendjük elő szakmánk kiképzését. Nem kételkedem, hogy így vállvetve dolgozván, nem sokára önkényt nyilvánuló szükséglet lesz oly tágabb térről gondoskodni, mely a külön szakma*követelmeinek inkább megfelel s hogy egy külön szaklap előbb-utóbb közóhajtássá leend. Egy másik igen kedvező körülmény, miről, miután beálltával a melléklet tartalma önállóbb irányt vehet, szinte meg kell emlé­keznem, egy jó kézikönyv létezése, melyet a m. orvosi könyvkiadó társulat tevékenységének köszönhetünk. Stell wag elismert munkájának lefordittatásával, ezentúl fölöslegessé válik oly tárgyak előadása, a melyek tulajdonképen folyóiratba nem is illenek, de a melyeknek alapos ismerete mellőzhetlenül szükséges arra, hogy a gyakorló orvos képes lehes­sen mind a mai szemészet adatait a gyakorlatban felhasználni, mind a mások által közzétett észleleteket magáévá tenni. Ezen munkának megszerzése által a szemészeti melléklet kilép eddigi ideiglenes átmeneti állapotából, egyedül most kezdhetvén meg azon rendes működését, mely minden folyóirat feladata, hogy t. i. nem főkép a már megzllapitott ismereteket és tényeket, hanem a mindennap felmerülő uj nézeteket és vívmányokat állítsa az olvasó elébe. Mily fontos pedig, hogy a gyakorló orvos a szemészet fejlődé­sét figyelemmel kisérje, mai nap mindenki tudja. Fontos nemcsak azért, mivel a közönség jogosan számot tart az orvosoknak e szak­­mábani avatottságára, mivel jogosan követelheti az államilag elis­mert gyógymestertől, hogy az a láterő drága kincsét minden fenye­gető kártól lehetőleg megóvja: hanem felette fontos azért is, mert egyedül a szemészeti ismeretek tökéletes birtoka teszi képessé az orvost arra, hogy mindenféle elrejtett bántalmak nyomára jusson, s mert szemészet nélkül sok átalános betegségek kórismézése lehetet­len. Ha van külön szakma, melynek kiművelése az átalános kórtan fejlődésére hathatósan befolyt, úgy a szemészet az. Ez időszerint alig van már egyetlen fejezete a kőrtannak, melyre a szemészet felfedezései uj világot ne vetettek volna, alig tehetünk egy lépést a belső betegségek kórodájában, hogy a szemészet segedelmének hiánya esetén fennakadásnak ne legyünk kitéve. Legyen szabad ez alkalommal csak nehány példával igazolni e mondottak valóságát. Ki ne tudná becsülni saját tapasz­talásából a görvélyes és bujasenyves szembántalmak fontosságát az illető átalános betegségek kórisméjének megállapításánál ? Min­dennapi esemény úgyszólván, hogy a fejlődő szivárványlob az első jel, mely a különben még háttérben rejlő bujasenyv felfedezésére szolgáltat alkalmat. De hányszor történt, hogy a szemtükör által talált üvegtestzavar figyelmeztetett a kórelőzmény szorgosabb nyomozására, midőn aztán a bujasenyv többi kórisméi tényezői is napvilágra jöttek és egyszersmind következetes hamiblag adago­lása által tökéletes gyógyulás eszközöltetett. Szó volt e lapok­ban az igen jellemzetes bujasenyves szemhéjbántalomról, mely többször az egyetlen útmutató vala, mi a nevezett betegség feltalá­lására vezetett. De míg mind ezek szembetünésük, valamint egyszerű vol­tuknál fogva igen ismeretesek és kézzelfoghatók, másrészt a látza­­var minősége az, mi leginkább deríthet fel oly rejlő bántalmakat, melyeknek korai felismerése e segédeszköz nélkül csupán a vélet­lennek volna köszönhető. Valamint ép állapotban a szem az ember minden lépte felett őrködik, őt minden fenyegető veszélyre figyelmez-1

Next

/
Thumbnails
Contents