Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1868-01-26 / 1. szám

13

14

K n a p p a 4 szem közül csak hármat vizsgált meg. Mind a háromban ugyanazon körfolyamat találtatott fel, t. i. terjedelmes genyes érhártyalob, mely átrakodás utján jött létre, de egyikben sem lehetett feltalálni a bedugó tömeszt, mely feltűnő körülmény csak oly módon értelmezhető, hogy az eredetileg jelenlevő és a lobgóczokat képező tömeszek a dús bujálkodás és genyedés folytán később elenyésztek. A további kutatás megmutatta, hogy az érhártya hajszáledényrétege az, mely az eredeti tömülés székhelye, ebben találtatott ugyanis a genyedést és eltömülést követni szokott vérömlenyek gyúpontja; az is kiviláglott, hogy egyetlen egy metastaticus gócz elegendő arra, miként nem csak a többi érhártyában de a szem valamenyi hártyáiban terimbeli genyedés, tehát valódi panophtalmitis purulenta jöjjön létre, feltűnő hogy a szaru mind a három szemben szabad maradt.

Az ily módon keletkezett terimbeli érhártyalob előbb plasticus majd genyes terményeket szül, melyek eleinte az üveghártya üveglemeze által korlátolvák, majd a reczeget az érhártyától eltolván, ezen keresztül törnek. A reczeg ezen másodlagos elválása eleinte hólyagszerü és körülirt, majd átalános és töltséralakuvá leszen. De még leválása előtt a reczeg maga is részesül a genyes lobfolyamatban, valamint az üvegtest, a sugárnyujtványok és a kötszövet is, mely a sugárizom és a szivárvány között létezik. Ezen utóbbi két szarurész genyedéséből veszi a hypopion eredetét. Ha ezen kórfolyamat még továbbterjed, a sugárnyujtványok gyurmája, a reczeg sugárrésze (pars ciliaris retinae) és a zinnféle öv egész a lencse hátsó sarkáig, valamint a szivárvány mind hátsó mind mellső felülete, új genyes álhártyák (eiterige Schwarte) képződésének szolgálnak alapul. A lencse daczára a tok sértetlenségének részt vesz a genyképződéshen, mely a fölhámsejtek, valamint a rostmagvaknak bujálkodásából indul ki. Másodlagos módon vesznek részt a lobfolyamatban a tülkkártya, a tenonféle tok és a köthártya, minek következtében aztán dülszem jön létre.

Miután ezen Panophthalmitis több napokig vagy is több hetekig növekedett, a kórfolyamat megint vissza fejlődik többnyire az által, hogy a tülkhártya (mint az első bonczolt szemben) vagy a szaru egy vagy több helyen áttöretik, mire az előbb feszült szemteke puha lesz és mindinkább kisebbedik. Ezen visszafejlődés mozzanatai közül, melyeket Knapp részletesen tárgyal, leginkáb megemlitendők a láttaizzadmányok valamint a lencsében és az üvegtestben létre jött homályosodások felszívódás utján történt részbeni eltűnése, minek folytán most újra lehet a szemháttér világos fehéres színét nem csak szemtükörrel és ferde világítással, de puszta szemmel is megszemlélni. Ezen változást gyermekágyiláz eseteiben nem (mivel a betegek korábban szoktak meghalni), de a járványos gerinczagykérlob után gyakran észlelhetni. Az említett fehéres háttér, melyen néha piros csikók láthatók, nem egyéb, mint áz elvált és genyesen elváltoztatott reczeg verőfénye. Későbben uj üvegtest czafatok és hártyák támadván, valamint a lencse is másodlagosan elfájúlván, a háttér szemlélése újra meggátoltatik. Ily szemek aztán megszokták tartani alakjukat és mozgékonyságukat, csak hogy kisebbek és puhábbak az egészségesnél. Knapp még eddig egyszer sem tapasztalta, hogy az átalános betegség megszűnte után (a gerinczagykérlobot értve) a másik szemben rokonszenves lob támadt volna, miért nem is tudta magát az ily módon megvakult szem enucleatiójára elhatározni, bár milyen nagy volna is tudományos kíváncsisága, ily érdekes tárgynak szorosabb kutatását érdeklőleg. (Archiv f. Ophthalmologie XIII. köt, I. rész 127 1.)

A szivárványban székelő tömlős (tagokról.

Hulke utolsó időben két ide tartozó esetet észlelt, melyekhek egyikében a tömlős dag nyéllel volt ellátva, mi csak kivételképen szokott előjönni. Öt éves fiú villával sértette meg szemét, de oly jelentéktelenül, hogy rá sem figyeltek. Két évvel későbben lobos állapot lépett fel, miért a kórházba hozták. A mellső csarnokban a szaru és a szivárvány közt lapos tojásdad tömlő volt látható, melynek szélesebb vége a szaru halántékszélén alig észrevehető vonalszerű hegnek felelt meg, míg keskenyebb vége az összehuzódott látát részben befedte. A tömlő falai oly átlátszók valának, hogy mögöttük igen tisztán ki lehetett venni a szivárvány szövetét, nevezetesen két apró fekete pontot, melyekből rostszálak

mentek át a tömlő falára. Kitűnt ebből, hogy a tömlő a szivárvány izomrostjai és festenylemeze közt vette eredétét, s hogy nem egész terjedelmében függ össze az anyaszervvel. A láterő sokkal inkább le volt szállítva, mintsem azt a tömlő jelenlétéből megmagyarázni lehetett volna.

A tömlő eltávolítása igen könnyen sikerült, széles tü által eszközölt vonalmetszés útján, mely után a sebbe iszamodott tömlőt csipeszszel megfogni és ollóval kivágni lehetett. Pár nappal későbben történt atropin-becseppentés tanúsitá, hogy a lencse hiányzott és a tokon gyürüalakú lerakodmány volt jelen, nyilván az eredeti sértés következtében. A tömlő górcsői vizsgálata a már Bowman ésGraefe által ismertetett szövetelemeket mutatta.

H u 1 k e ezen alkalommal 19, az irodalomból gyűjtött hasonló esetet állít össze táblázatban, mi a szivárványtömlő tünet- és kóroktana fölött áttekintést nyújt. A 19 esetben 15-ször szemsértés ment előre, úgy hogy a tömlőnek sértéssel' való összefüggése kétséget nem szenved. Sokan úgy magyarázzák keletkezését, hogy a Descemet-féle hártya a sértésnél elszakadván és befelé tolatván, tulajdonképeni kiindúláspontjáúl szolgál az újképlet keletkezésének, mely feltevény a tömlő szövetelemei minőségében találja legerősebb támpontját. Kiderül továbbá a táblázatból, hogy a tömlő vagy maga a szivárványból veszi eredetét, s ez esetben csupán az izomrostok fedik azt be, vagy a sugárnyuj tványokból, midőn is a tömlő a szivárvány mögött fejlődvén, ennek valamennyi szövetelemeivel fedve találtatik.

Természetükre nézve vannak tömlők : 1-ször vékony, átlátszó falakkal, fölhámréteggel és átlátszó bennékkel; 2-szor vastag falakkal, sürü átlátszatlan bennékkel; 3-szor szilárd felhámtömeget tartalmazók s a dermoidhoz hasonlók: 4-szer a myxomához hasonló enyves bennéküek.

A gyógy eljárást illetőleg soha sem szabad bízni a tömlő csapolásában, mivel mindig újra megtelnek azok, kivágásuk igen könnyű, bár leggyakrabban csak a szivárványrészszel együtt távolíthatók el, de egyszersmind szorosan van javalva, mert jelenlétük végre mindig veszélyes szivárvány-érhártyalobot szokott okozni, sőt némely esetben a másik szem rokonszenves megtámadására is alkalmat szolgáltat. (Ophth. Hospit. Rep. Vol. VI. 12.1.)

Nyomtatási táblázatok az astigmatismus kutatására.

A mód, mely szerint a szem két ellenkező irányú délkörében (Meridian) létező fénytörési különbséget betegeken nyomozni bírjuk, igen sokféle. 'Igen gyakorlatinak és azért a mindennapi gyakorlatban kiválóan hasznavehetőnek véljük a következő eljárást, melyet az ismert láttani alapon Green talált föl. Ö 3 táblázatot készített ezen czélra.

Az elsőn a betűk olyan nagyok, mint Snellen ismert próbanyomtatásának XX. száma. Három sor egyenlő távolságban áll egymástól s e három sor 12-szer van ismételve oly irányban, mely egy (1 lábnyi átmérőjű) kör középpontjából kiinduló s egymással 30° szögletet képző sugaraknak felel meg ; e sugarak a táblán a 12 óraszámnak megfelelőleg vannak elhelyezve és ugyanoly számokkal jelezve. A tábla, vastag papírra ragasztva, tengelye körül forgatható, s 10—12'-nyira a betegtől helyeztetik el. Ezen távolságra az alkalmazkodási működés megszűnik, a láta pedig tágasabb lesz, közeltárgyak megszemlélésénél mindkét körülmény igen előnyös lévén az astigmatismus nyomozásánál. Most mindenekelőtt szükséges, hogy a vizsgálandó egyén tudtunkra adja, a 12 sugárirányú háromszoros nyomtatásnak melyikét látja legtisztábban az illető szemmel, ha 10 — 12' távolságban áll a táblázattól, t. i. a legnagyobb távolságban, melyben még tisztán láthat. Többnyire szükséges, hogy üveget adjunk szeme elé, melylyel ametropiáját corrigáljuk, legczélszerübben olyanokat, melyek csekély rövidlátást eredményeznek. Ha most a beteg valamennyi sorcsoportot nem látja egyenlő tisztaságban, az astigmatismus jelenléte be van bizonyítva; azon sugárban pedig, melyben legjobban lát, fekszik a legerősebb fénytörésnek délköre.

Ekkor az első tábla helyére a másodikat teszszük, melyen 12-tő helyett csak egy sugár van kinyomtatva, ezen sugarat pedig a tábla forgatása által azon irányba hozzuk, melyben a legjobb látás mutatkozot, a szem előtt tartván azon homorú vagy dóm-