Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-11-15 / 5. szám
77 78 A kezdődő szarukúpnál a szaru közepe többé kevésbé határolt alappal föl szokott emelkedni, s igy a szaru központjához közel képződik határvonal, melyen a tükörképek eltorzítása legerősebben nyilatkozik. Ezen eltorzítás mint kórjel néha már olyankor is mutatkozik, midőn a 1 átzavarok még nem észlelhetők a beteg által. Minél inkább terjed eme kóros határvonal, annál inkább fokozódik a látzavar. Eg\ ik esetben a szaru ophtalmometrice megméretvén, a görbülési sugár a szaru közepén 2 millimeter, oldalt pedig 10 millimeter nagyságúnak találtatott, míg a szaru rendes görbületének félátmérője mintegy 8 millimeternyi szokott lenni. A kúpalakú szarutágulat hegye rendesen többé kevésbé homályosodott. Ezen homály a tágulati bántalomuak nem oka, hanem következménye; mert egyrészt hiányzik a baj kezdetén, másrészt pedig soha fékelyedésig vagy genyedésig nem fajul.Vannak azonban szarufekélyek, melyek folytán szarutágulat jő létre, s ha ez központi fekvésű, akkor a szarukúppal nagy hasonlatossággal bir. A szarukúp által előidézett görbületi rendellenesség oly törési hibákat szül, melyek a rendhagyó astigmatismus legfőbb fokát képezik, s láttani eszközök által többé nem javíthatók. A kór lényegét a szaru központi tájának eredetleges sorvadása képezi. Ha csupán a csarnokbani nyomás gyarapodása, vagy pedig a szarunak csökkent ellenállása volna a bántalom oka, akkor nem kúp-, hanem gömbalakú tágulat (keratoglobus) volna a kóreredmény. A távolabbi okok csak gyanitás utján nyomozhatók. Igen lehetséges, hogy veleszületett hajlam forog főn. Azonban közöltettek esetek, hol a baj a későbbi életkorban keletkezett, sőt oly esetek sem hiányzanak, melyekben a baj rögtöni támadása (testi erőltetés, lángba való tekintés után) kétségbe vonhatlan. A mi a baj szerelését illeti, az atropinnak hosszabb ideig folytatott becsöppentése, czélszerű nyomkötés mellett, sikeresnek bizonyult; az atropin ugyanis a tekébeni nyomást csökkenti, mig a nyomkötés a kellő ellennyomást gyakorolja. Ezen kezelés azonban oly hosszú időt igényel, hogy alig javasolható. A mellső csarnok csapolása a belnyomás csökkentése végett többektől ajánltatott, azonban Íratása csak mulékony. Sokszorosan ismételve talán lehet némi eredménye. — A szerzőtől azelőtt ajánlott s többektől követett felfelé való szivárványmetszés sem mutat nagyobb sikert. Ép oly kevéssé javasolható Bowman modora, mely kettős szivárványkötésből (iridesis) állván, a látát hasadék alakúvá idomítja. Graefe tapasztalván az eddigi gyógymódok elégtelenségét, egy általa már előbb megpendített modort javasol, melynek lényege az, hogy a szarut müleges hegedési folyamatok által igyekszik lelapitani, még pedig épen annak közepén. A tapasztalás ugyanis azt tanúsítja, hogy központi elterjedt szaruhegben sinlődő betegek környi müleges látával még hasonlithatlanúl jobban látnak, mint a középfokú szarúkúpban szenvedők. Ama gyógyczél elérése végett szerző a kúp hegyét 3/4—V“ nyi terjedelemben felületesen megsebzi. s 3—6 napnyi időközökben a sebet szeliditett pokolkőve) (2 nitrum : 1 arg. nitr.) edzvén azt azonnal sóoldattal semlegesíti. Szerző közli egy ilyképen szerelt beteg esetét, a kinél a látélesség távolra J/3G volt eredetileg, s Vb'rajavíttatott. Egy másik esetet Meyer tr. szerelt Párában Graefe tanácsára s oly jó sikerrel, hogy a szerelő a beteget a párisi akadémiának mint fényes gyógyulási példányt bemutathatta. Említendő, hogy ezen módszer szinte nem igen gyors eiedményt ad. Néha 6—8 hétig a beteg gyengülni tapasztalja láterejét, s e miatt nem ritkán türelmét is veszti. Csak a beszürődés zsugorodtával emelkedik a láterő, s hetek folytán mindinkább fokozódik.| Adalék a köiiytömlö bántalmának gyógykezeléséhez. Graefe Alfred tanártól. A könycsatorna szűkületén alapuló könytömlőbántalmak gyógykezelése nagymérvű haladást, mi több biztos irányt nyert a Bowman által feltalált és Weber A. által tőkéletesbített kutaszolás — catheterismus — által; de a teljes gyógyúlás még mindig elég kívánni valót tüntet fel. E tekintetben Graefe Alfred tnr. saját bő tapasztalatai nyomán a Kiin. Monatsblätter für Aughlk.-ban következőleg nyilatkozik : ha a könycsurgás — epiphora —, mely okát a könyvezeték nyákhártyájának hurutos duzzanatában találja, egészen heveny, vagy csak pár hét óta tart, ágy a kutaszolás szülte eredmény meglepő. Sokszor már az első kutasz bevezetése elegendő a baj teljes elhárítására. Váljon az alsó, avagy felső könycsatorna választassék-e a kutasz bevezetésére, az eredményre nézve közönbös. Általában még is annál lassúbb és tökéletlenebb a gyógyulás, minél régibb a nyákhártya takáros duzzadtságától, szűkületétől, vagy mindkettőtől feltételezett könycsurgás. Mindenesetre a vastagabb kutaszok bevezetésével, vagy is a vezetési akadály leküzdésével, határozott javulás következik be; ekkor ugyanis a könycsatornából önként, vagy az orrgyök tájra alkalmazott nyomáskor kiömlő váladék kezdi elveszteni genyes természetét és az orrnyákhoz mindinkább hasonlító üvegszerü külemet ölt magára; ezzel egyidejűleg a köny mennyisége kevesbedik s kilátás van a rövid idő alatt bekövetkező teljes meggyógyuláshoz. A tapasztalás azonban azt mutatja, hogy a már beállott javulás egy bizonyos fokon gyakran megállapodik, s hogy a teljes gyógyulás jóval több fáradságot és kitartást igényel, mint ezen első javulás beköszönése. — Ekkor a köny még mindig bővebb mennyiségű, a köny tömlő tartalma változó természetű, majd könyekből álló tiszta folyadék egyes úszkáló nyákpelvbekkel, majd nyákos, sőt a meglepetésig tisztán genyes is. A további gyógykezelésnél két gyógyjavalat van : a könycsatornának szigorú tisztítása, és a rendellenes nyákhártyaváladék megszüntetése. Az elsőnek a Weber által ajánlott duzzadó szálacsok (Quellbougies), vagy az általa összeállított ezüstkutaszok alkalmazása által teszünk eleget. — Ezen kutaszok átmérői lehetőleg megfelelnek a könycsatorna átmérőinek; ezért a vastagabb kutaszok bevezetése ott sem hanyagolandó el, hol vékonyabbak a csatornát könnyen átjárják. — A második baj, t. i. a nyákkártya hurutos-takáros természete nem ritkán még más segédeszközökhöz is kényszerít folyamodni. Legelső kellék itt a könycsatorna gyakori ismételt tisztítása. Én ezt egy idő óta legkönnyebben és legkiméletesb módon a V a 1 s a 1 v a-féle, az orrkönycsatornát kipuhatoló -mód alkalmazása által érem el. — Saját tapasztalatom után rendes, természetes viszonyok között csak kivételképen sikerül a száj és orszárnyak betartása melletti kilégzésnél az orrjáratokban összeszorított levegőt az orrkönycsatornákba hajtani; ellenben ha a gyengébb Webe r- vagy a legerősebb B o w m a n-féle érczkutasz a csatornát könnyen átjárja, a levegő ily módoni áthajtatása gyakran már közvetlen a kutasz kivétele után sikerül, s talán soha sem hagy cserben, ha azonnal a We b e r-féle legerősebb kutasz alkalmazása után vétetik elő. — Az így beszivatyúzott levegő nem ritkán hallható sziszegő zörej kíséretében teljes erővel hajt ki a íelhasított könycsatornácskán át minden, a könycsatornában tartalmazott folyadékot, könyet, vért, nyákot sat. — Ezen átjárhatóság egyes esetekben egész napon át eltart, többnyire azonban csakhamar elmúlik, úgy hogy már a második, harmadik fuvási kísérletnél mi levegő sem hajtatik át. — Mióta a kutaszolás ezen behatását ismerem, sohasem mulasztom el a levegőzuhanyt érvényesíteni, általa a csatorna tisztántartását eszközülni, s hol az átjárhatóság egy ideig megmarad, azt naponta több Ízben ismételtetem. A kutaszolást végképen ott szüntetem meg, hol a könycsatorna a levegő beszivatjuízására teljesen és maradandólag átjárhatóvá lett. — Félremagyarázások kikerülése végett úgy óhajtom ezt érteni, hogy bár mily örömmel üdvözlöm is az átjárhatóság ezen nemét és fokát minden egyes esetben, a teljes gyógyulásra nézve azt conditio sine qua non gyanánt nem akarom tekinteni. A levegőbehajtás első megkisértésénél a légdag lehető kikerülése végett némi óvatosságra van szükség. — Hogy légdag
