Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1868-10-25 / 4. szám

55 56 marad előbbi helyzetében; ha pedig még bir feszerővel — ez itt mindenkor az eset — akkor a kancsal szem ellenkező irányba tér el a fedő kéz alatt; ez önkénytelen és erőltetés nélküli eltérés nagysága mutatja a meglevő izomfeszerőnek fokát, és a hátrahelye­­zés mértékét. A mi a hasábot illeti, a természettanból tudjuk, hogy annak élei (Kanten) maguk felé törik a fénysugárt; és ha nagyfokú hasábot teszünk egyik szemünk elé, és igy szegzük sze­meinket a láttéren lévő bizonyos tárgyra, például égő gyertyára, akkor ezt két ábrában látjuk: egyikét a szabad szemmel az égő gyertya helyén, másikát a hasábbal fedett szemmel, annak fénytö rése miatt, nem a valódi helyen. Az ép szemek azonban inaiknak íeszereje által képesek bizonyos fokú hasábok fénytörő hatását legyőzni, az az fentebbi példában, hasábbal fedett egyik szem daczára is, az égő gyertyának két ábrája helyett egyet látni, így az időszaki kancsalságban szenvedő szem is képes még vala­mely kis fokú hasábot legyőzni; e szerint méri Graefe concret esetnél a hátrahelyezésnek megengedhető adagját. íme erre egy kis tájékozás : ha még 8"-n)ú távolra 12° (fokú) hasábot győz le az időszakilag kancsal szem, bátrabban lehet a műtétéi adagjával el­bánni, s azt az eltérés által követelt hátrahelyezési nagyságnak két harmadáig kiterjeszteni. Még az előhelyezésről kell röviden megemlékeznem. Ezt Graefe hűdött izmoktól, vagy eredetileg igen rideg izomzsu­gortól, valamint igen erős háirahelyezés után másodlagosan vissza­maradt ellenkező irányú kancsalságoknál alkalmazza. Ugyan is a rendellenes hosszúságú, vagy nagyon visszasüllyedt izom egész hosz­­szában elválasztatik a tűiktől, ekkor a szemteke egy, a nagyobb kisebb fokban hátrahelyezett átellenes izomhoz kötött fonallal, a le­választott hosszabb, illetőleg visszasülyedt izom irányában rögzit­­tetik vagy az orrhátnak vagy a halántéknak egy pontjához; a szemnek 1—2 napi ily helyzete alatt az elválasztott izom a porez­­hoz közelebb nő ; a szem mozgásainak egyensúlya ezáltal readez­­tetvén, a kancsalság kiigazodik. — Graefe mütételeit egy támla­nélküli alacsony és széles bőrpamlagon végezi, melyre fekvő bete­géhez maga leül; kancsalságnál, hályog- s szivárványmetszéseknél csak izgékonyabb betegeit kábítja. Ügy vélem érdekelni fogja t. ügyfeleimet a szürkehá­lyog Graefe-féle vonalos kihúzásának (linear Ex­traction) lényegéről nehány rövid megjegyzés. Ezen és több alább adandó közléseimre vonatkozólag előbb meg kell még jegyeznem, hogy a szemészek mértanilag felosztott szemtekéről és porczról be­szélnek magyarázatuknál; megállapodásuk szerint a szem főten­gelye elölről hátrafelé nyúlik, melynek melső sarkpontja a porcz közepének felel meg, hátsó sarkpontja pedig a szem túlsó környé­­nek átellenes pontján fekszik: e szerint könnyű a szem egyenlitője, déli és szélességi köreinek helyzete körül eligazodni, ezeknek elne­vezését megérteni. Ezt előre bocsátván átmegyek tárgyamra. A Svürkehályog gyökeres elhárítására eddig egyedül divó lebe­­nyes metszés ellen az a panasz, hogy a kibúvó jegecznek (Krystal­­linse) nagy sebfelszint nyújt a zúzódásra, az üvegtestnek több rész­lete esik elő, a kötés alatt pedig gyakran a sebajkak tátongására nyújt alkalmat; igy a műtétéi után általános szemlobban (panoph­­talmitis) sok szem genyed el; a vonalos metszésnek tehát az lenne feladata, hogy a hályog kihúzásának e káros körülményeit a legkisebb mértékre szorítsa. E műtétéit ugyan a szemészek többféle czélból már régebben használják, azt többnyire a porcz vízszintes délköré­ben eszközölvén; hirhangzatos és némileg új csak azáltal lett, •hogy Graefe annak jelentőségét saját módozataival a lebenyes met­szés íölibe igyekszik emelni. Én mint kórodai vendége 17 esetnél látott eljárását szoros figyelemmel kisérve, azt, úgy mint általa vé­gezni láttam, önöknek röviden elmondom. Ő a metszést rendesen a porcz felső kis harmadában, annak lehetőleg legnagyobb szélességi körében, tehát majd nem a szivárvány síkjában teszi; az igen kes­keny kés hegyét a porcz szegélyébe (limbus), annak már homályos és kőthártyával fedett részébe — látszatra a tűikbe — szúrja be, hogy a szivárvány valahogy él alá ne kerüljön, azt a porczboltozat kellő közepe alá viszi, most sülyesztve a pengét, a túl oldalra tolja, és a beszúrással egyenlő magasságban és szélességi fokban kidöfi. Az átmetszés végpercze előtt késével a köthártya alatt megállapo­dik, s annak pengéjét hosszú tengelye körül 180 fokban megfordítja, azaz élét az előbbi iránynyal ellenkezőbe helyezi, és a porcz felé egy lebenyt metsz le, hogy azt később a hályog kivonása után a sebre simíthassa. Most a seben á: kivont szivárványból egy körlé­ket (sector) vág ki (iridectomia) és a tok kettérepesztése után a hályogos jegeczet Daniel-téle kaucsukkanálkának a porczfelüle­­ten való szelíd nyomkodásaival kitolja, a behunyt szemre pedig sindont és nyomkötést alkalmaz. Graefe a műtétéi e részletes sza­kait óvatosan és mesteri könnyűséggel végezi. A műtétéi e vonalzá­sából az látszik, hogy nevét a vonalos m ‘tszés tulajdonképen nem érdemli ki, mert ellentétben a lebenyei metszéssel, vonalosuak az csak akkor neveztethetnék, ha semmi karólya nem lenne ; a mi a porczon mint tekeszeg vényben (Kugelsegment) szintén kivihetet­len ; azt megközelítőleg vonal ssá tenni csak a porcz legnagyobb körében t. i. egyenlítőjében lehetne, ha a porcz legalább félgömb, a metszés pedig igen rövid volna. — De hát van-e a vonalos met­szésnek előnye a régibb lebenyes felett ? E kérdésre igennel felel­hetünk. A porczmetszésnek önfolyólag mindenkor oly nagynak kell lenni, hogy azon a hályog legnagyobb átmérőjében kitolulhasson ; úgy hogy ha ez 3'"-nyi, akkor a karély sebszögleteinek egymistóli távola, az az a karély ivszelője (chorda, Sehne) is 3"'-nyi hosszú ; már ha e két módú metszésnél egy is az ivszelőnek hosszúsága, de nem egy a kétféle karélynak magassága, nem egy a metszés ivének görbülése; mert két pont között a kisebb kör ivszegvénye (Kreissegment) görbébb, tehát hosszabb, mint az ugyanazon pon­tok közötti nagyobb körnek ivszegvénye. Különösen ez okoknál fogva a porcz sarkpontjához közelebb, tehát kisebb körben ejtett lebenyes metszés karélyának függőleges átmérője, az az magassága, 2—2 nyi, metszésének ive 5"' hosszú; az egyenlítőhöz közel eső vona­lon tett metszés karélyának magassága, az az függőleges átmérője, pedig csak V8 — 2/3'"-nyi, metszésének ive 3hosszú; e szerint a lebenyes metszésnek sebcsatornája szembeötlőleg hosszabb. Ha ezenkívül azt Í3 tekintetbe vesszük, hogy a porcz átmetszésének iránya a vonalos metszésnél függőlegesebb, a lebenyesnél ferdébb, akkor ez utóbbi metszésnél a sebc3atorna nagyobb sebfelületén kell a hályognak átvergődni, azon nagyobb izgatást okozni, mint a vo­natosnál ; ez utóbbinál azonkívül, a csonkított szivárvány hézaga miatt, a szivárványnak a jegeczkifejtés általi sérülése vagy elöesése el van hárítva; a szivárvány csonkítás, mint egyik lényeges szak­része a vonalos kihúzás míitételének, legsarkalatosabb lobellenes helybeli szere a szemnek, annak egyidőbeni eszközlése megelőző­leg szolgál a sebzés visszahatásának lehatványozására. Végül a vonalos metszésnél sebtátongás nincs, mert a sebajkak megfelelő oldalaikról erősebb, egyarányosabb nyomás alatt összébb szorítva tartatnak; ezenfelül a seb a köthártyalebenynyel védőleg fede­­tik be, biztosabban, sebesebben, szintén elsőd hegedéssel (príma intentio) gyógyul be. — A szemészek tapasztalata a vonalos met­szés eddigi eredménye körül azt látszik igazolni, hogy általa ugyan több szem óvatik meg az elgenyedéstől, de a tiszta látás visszaál­lításának nem kedvez annyira, mint a karélyos metszés. Ha elfo­gadjuk is, hogy a tapasztalás már tényeit igazság, az szerintem még akkor is a vonalos metszés előnyére utalna; mert utóvégre a betegre nézve csakugyan sokkal fontosabb a hályog kifejtéséből eredhető általános szemlob, a szemnek elgenyedése, elsorvadása, mint a tiszta látás visszaállításának részbeni vagy akár egész si­kertelensége is. Látaképzést (coremorphosis) 7 esetnél láttam Graefe által eszközölni látazár (artesia) és porczfoltok miatt; két s z i­­várványcsonkítást pedig üveghályog (glaucoma) gyógyja­­valatából. A szemtekekiirtásnak legkíméletesebb,legelőnyösebb és igy eddig legtökéletesebb módját először láttam és tanultam itt Graeíenél ismerni. Ha alakjában és szerkezetében a teke egész és a szemgödör környezete ép, azt két perez alatt a legnagyobb könnyűséggel héjazza ki a Tenon-féle tokból; ez laza kötszövettel övezi a tülköt, melyhez a tokon áthaladó szemizmok vannak rakon­­czázva; főkellék tehát a tok felnyitása után az izmokat a tülkön levő ragpontjaiktól elválasztani és a látideget átmetszeni; igy ma­rad a seb begyógyulása után oly, a szemizmok által mozgatható csonk, mely a művi szem használatánál nagy co3metikus előnnyel bir. A három eset egyikében a szem azért irtatott ki, mert jó idő előtt annak belsejébe egy elsütött gyukupak (Kapsli) töre­dék hatolt be; a szem azóta nyomásra igen fájdalmas és folytono­san lobos volt, az érhártya és reczeg szüntelen izgatásai miatt ; kiirtás után az idegen test a jegecz megett, a teke pedig sorr

Next

/
Thumbnails
Contents