Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-07-05 / 3. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap* 27-dik számához. Hirschler Ignácz tudortól. 3-dik szám. Vasárnap, julius 5-én. 1868. Tartalom: Új adat a háromosztatú idegsértésével járó mór ismeretéhez. — Egy eset a kórházi gyakorlatból : Mindakét felsó' szemhéj kiszegélye és szaruhártyacsap a balszemen, — műtét, — gyógyulás. Közli Siklósi Gyula tr. — Lehrbuch der Ophthalmoscopie von Doctor Ludwig Th. Mauthner. — Mesterséges világitás utóhályognál és más szem-műtéteknél. — Vérhányás, félbehagyó gerinczagyi zsába, — mór mindkét szemen. — A takár gyógymódjáról. — Vegyesek. l.j adat a háromosztatú ideg sértésével járó mór (amaurosis triíacialis) ismeretéhez. Történelmi bevezetés. Azon kérdés, váljon támadhat-e mór az ötödik agyideg valamely, különösen első ágának sértése által a nélkül, hogy a sértés egyidejűleg a reczeget vagy a látideget is érte volna, s ha igen, váljon mi módon értelmezhető ezen kóroki összefüggés, még nincsen megoldva. De maga a kérdés sincs még oly határozottan fogalmazva, hogy megoldására a mai kórtant megillető szabatossággal kutatásokat tenni lehetne, daczára, hogy azon idő óta, mikor Beer ’) elismert nagy tekintélyével az együttérzési (consesuell) mór e nemének elfogadása mellett nyilatkozott, roppant sokat írtak e tárgy felől, részint monographiákban, részint a szemészet tankönyveiben, melyek mindegyikének szerzője nyilvánította votumát, pro vagy contra, úgy hogy az e tárgyra vonatkozó irodalom most már nevezetes halmazzá szaporodott. Az idevágó irodalom már Hippokratessel kezdődik, kinek erre vonatkozó tételéhez Platner * 2) 1749. írt egy úgynevezett Programmát, s még mai nap is folytattatik, Hutchinson 3) és utána Wecker 4) a legújabb időben összeállítván azon eseteket, melyekben az ötödik agyideg valamely ágának, különösen a fogidegek ágainak zsábája kíséretében mór keletkezett. Már Beer, a majdnem minden észleleteit jellemző éleseszüséggel figyelmeztetett arra, hogy nem valamennyi esetben, melyekben a homlokideg sértésével megvakulás állott be, van ezen utóbbi a homlokideg sértésétől feltételezve. Ezen sértések közül t. i. azokat külön állítá, a melyekben a homlokideg sértésén kivül egyszersmind a szemteke vagy környékének megrázkódtatása, a szem belső hártyáinak vérzése vagy szétszakadása volt jelen. Ezen utóbbi esetekben, úgymond, a mór, vagy helyesebben a megvakulás, közvetlenül a sértés után észleltetik, míg a homlokideg nem szöveményezett sértése után, tehát a valóban consensualis mór eseteiben, a sértés után közvetlenül csupán láttompulati tünetek mutatkoznak (amblyopische Erscheinungen), melyek csak későbben, nevezetesen a seb behegedésével fejlődnek igazi mórrá. Ő ezen különbségre oly nagy súlyt fektetett, hogy azzal a különböztető kórismének alapját megvetettnek vélte; a homlokideg behegedés által létrejött vonszolását pedig annál inkább a mór okául hitte tekinthetni, miután két ily módon támadt móresetet a heg mély bevágásával meggyógyítania sikerült. *) Lehre von den Augenkrankheiten I. Band 167 1. 2) P 1 a t n e r de vulneribus superciliis illatis, cur coecitatem inferant, ad locum Hippokratis Programma. Lipsiae 1741. 4. 3) Ophalmic Hospital Reports Vol. IV. 120 és 381 1. Vol. V. 33. lap. *) Annales d’Oculistique Tome LV. pag. 130 és Etudes ophtalmoiogiques Tome II. 422 1. Mi az említett, a szemtekén vagy belső hártyáiban előforduló és vakságot előidéző szöveményeket illeti, a tökéletesbített vizsgálatmódok, melyekkel mai nap bírunk, azokat sokkal határozottabban képesítenek bennünket felismerni, mint az Beer idejében történhetett; de épen azért még inkább meg kell hajolnunk szaktudományunk ezen ősatyjának tapintata előtt, ki szemtükör nélkül is képes volt megkülönböztetni a kérdéses esetek e két főosztályát egymástól. Állításának észleleteiből következtetett második részére vonatkozólag, hogy t. i. a tulajdonképeni együttérzésileg támadt mór a homlokidegnek a seb hegedése által létrejött vonszolásából származik, Beer nem részesült átalános elismerésben. Middlemore ésW allace l) úgy szintén gyógyítottak egy esetben az említett módon keletkezett mórt a homlogheg műtété által, miért is Beer ebbeli nézetében tökéletesen osztoznak. Geissler 2) egy újabb könyvben e tárgyra nézve a következő módon nyilatkozik : „Wenn Beer versichert, in zwei Fällen nach Durchschneidung aller Zweige des N. supraorbitalis hinter seinem Austritt aus der Orbita Blindheit geheilt zu haben, so dürfen wir diesem Corypbäen der älteren Oculisten wohl unbedingt Glauben schenken. Auch Middlemoore und Wallace haben je in einem Falle diesen Erfolg erzielt. Wenn Andere von dieser Operation keine Resultate sahen, so mögen die Verhältnisse eben andere gewesen sein, die einen rein nervösen Zusammenhang ausschliessen.“ Bömberg 3) ellenben részint azon, az állatok lemeztelenített szemgödörfeletti idegének izgatására vonatkozó kísérletek alapján, melyeket ő maga H e r t w i g és Gurít búvárokkal, é- Vicq d’Azyr végbevitt, részint Jüngkenre támászkodva, ki gyakorlatában Beer tapasztalásához hasonlót sohasem látott, nem habozik a nagy bécsi szemész hitelességét átalában kérdésessé tenni, midőn úgy nyilatkozik: „Der berühmte Ophthalmologe Beer schrieb geradezu der Affection des Stirnnerven diejenige Amaurose zu, die sich später nach der Verletzung bei schlechter Narbenbildung einfindet, und will sogar dieselbe in zwei Fällen durch starke, bis auf den Knochen dringende Einschnitte in der Nähe des Foramen supraorbitale, wodurch die gezerrten Filamente des Nerven durch schnitten würden, geheilt haben. Allein Beer war, wenn auch sehr strenge gegen andere, es nicht immer gegen sich selbst, und sein Nachfolger J a e g e r hat unseren Professor Müller bei seiner Anwesenheit in Wien versichert, dass Beers’s Fantasie hierin wohl etwas zu gefällig war.“ Az említett, állatokon véghez vitt kísérletek mindenesetre több súlylyal bírnak, mint a Bécs és Berlin között folyó pletykák *) Andreae Lehrbuch der Augenheilkunde II. 8—10 1. 2) Die Verletzungen des Auges von Dr. Adolph Zander und Dr. Arthur Geissler. Leipzig und Heidelberg 1864. 478 1. 3) Lehrbuch der Nervenkrankheiten des Menschen von M. H„ Romberg. Berlin 1840 I. Band 1. Abtheil. 240 1. 3 SZEMÉSZET.
