Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1867-05-05 / 2. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 18-dik számához. Hirschler lg nácz tudortól. 2-dik szám. Vasárnap, május 5-én. 1867. Tartalom : A szemészeti gyakorlatban jelenleg leginkább használt gyógyszerek és gyógyeljárások. I. Kénsavas nadragulya-al. — Kisebb közlemények a gyakorlatból. XVIII. Gyógyszerek által véletlenül okozott bőrlob.— Irodalom.— Herpes Zoster frontalis seu ophthalmicus, Hutchinsontól — Helybeli vérbocsátásnak kitűnő jó hatása. — Varratokkal gyógyított tülkhártyaseb. — Conjunctivitis exanthematica. — Tokhályog önkénytes beszakadása 3 hónappal a lencse kivétele után. — Gyakorlás által nyert rendkívüli hatalom a szemteke izomzata felett. — Átázás és meghűlés utáni tömeges vérzés az üvegtestbe, gyógyulás. — A kancsal szem vizsgálatához. A szemészeti gyakorlatban jelenleg leginkább használt gyógyszerek és gyógyeljárások. I. Kénsavas nadragulya-al (Sulfas atropinae). Ösmeretes mindnyájunk előtt a nagy befolyás, melyet az alkaloidok felfedezése a gyógyászatra gyakorolt. Csak a kínaira kell utalnunk, s annak számos gyógyjavalatait és tagadhatatlan jótékony hatását a legkülönfélébb kóralakokban a kinabéj régi szűk hatáskörével összehasonlítanunk, hogy ez egy példa által ama fényes befolyásról meggyőződjünk. Hasonló hatalmas szer a szunyái is, különösen mióta az a bőr alá föcskendetik; csilapitó hatása össze sem hasonlítható lévén az eredeti mákony hatásával, oly megbecsülhetlen sőt nélkülözhetlen gyógyeszközzé vált az, hogy csak is most valósult igazán a régi orvosok azon mondata: nollem sine opio esse medicus. De daczára e kitűnő hatásnak, ezen gyógyszerek egyike sem versenyezhet az atropinnal, ha csak azon befolyást vesszük is tekintetbe, melyet e látatágitó lugal nemcsak gyógyászatunk, de átalában szakmánk kifejlődésére gyakorolt. Nem ösmerek gyógyszert, mely a gyógyításra való hatásán kívül még magának a tudománynak is oly nagy szolgálatot tett volna, mint az atropin. Hogy csak egyet emlitsek : hol állana még ma is a szemtükrözés, ha e kényelmes és gyengén ható látatágitó szer nem állott volna rendelkezésünkre ? ! Ezen befolyás oly hatályos volt, hogy a szemészet története, midőn egykoron szakmánknak az utolsó két évtizedben tett bámulatra méltó haladását emlitendi, az ezt előmozdító mozzanatok közt kétségkívül az atropin fölfedezését is első sorban fogja felhozni. Hogy a régiek némely növények látatágitó hatását ösmerték és még a szürke hályog lenyomásánál is alkalmazták, kiderül P1 in i u s-nak az anagallisra vonatkozó ezen szavaiból: „pupillas dilatat, et ideo hoc inunguntur ante, quibus paracentesis fit. Jumentorum quoque oculis medentur . . . .“ (Histor. natural, liber XXV. cap. 13.) Az anagallisban különben ily hatásra mai nap nem akadunk. A belladonna látatágitó hatását először említve találjuk Johannes Kay füvészuekLondonban 1693-bankiadott munkájában, melyben egy nőről tesz említést, kinek szem melletti arcztájára rákfekély miatt ezen nővény friss leveleit rakták volt; „quae — úgy írja ő le a növény hatását — noctis unius spatio uveam oculi tunicam adeo relaxavit, ut omnem explicandi sese et pupillam contrahendi facultatem ei adimeret, siquidem pupilla clarissimo lumini adversa vehementer dilatata persistit, socio et pari suo plus quadruplo amplior, donec amoto folio uvea musculosam vim suam et tonum paulatim recuperaret.11*) *) Ezen érdekes idézet (1. Budge, Bewegung der Iris 1855) mutatja, hogy D o n d e r s téved, midőn a múlt alkalommal ösmertetett munkájában állítja, hogy van Swieten (Comment, in Boerhavii Aphorismost. Hl.) volt az első, ki a belladonna láta tágító hatásáról tesz említést, miután van Swieten munkája több mint fél századdal a nevezett füvész halála után látott csak világot. A belladonna forrázatát hályogmetszéseknél már Lo d e r alkalmazta, de átalános és sokoldalú használatát a szemészeti gyakorlatban csak H i m 1 y által nyerte, ki egyszersmind a hyoscyamusban rejlő látatágitó hatást is fölfedezte. Ez a jelen évszázad elején történt, s azóta a szemészek a" belladonnát részint forrázat, részint kivonat alakjában mind látatágitó, mind szemlobokban tapasztalt csilapitó hatása végett igen gyakran vették igénybe. A múlt évtized elején előbb az atropin, későbben a kénsavas atropin Angliában hozatott be a gyakorlatba, s ezzel mind a növény élettani hatásának tanulmányozására, mind a gyakorlatban való felhasználására egy új korszak nyittatott meg. Nincs gyógyszer, melyet most csak közelítőleg is oly gyakran alkalmaznánk, mint ez az atropinnal történik; a szemész rendelésénél mindig kéznél van, s nem egyszer hallani ma azon vádat, hogy a szemorvosok majdnem minden betegeiknél használják, mintegy panaceát látván az 'atropinban. Az élettani hatásnak elemzése legjobban felderíti e sokoldalú jótékony hatás főokát. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a hyoscyamin s a daturin hasonló hatással bírnak mint az atropin, s hogy nevezetesen a daturin, mely erősebb hatású, némely franczia szemésztől szívesebben alkalmaztatik az atropinnál, ügy látszik, mintha néha Angliából atropin neve alatt daturin hozatnék forgalomba. A tiszta atropin most már nem használtatik, mert vízben csak borlang hozzáadásával oldható fel, hanem a kénsavas só, mint sokkal hathatósabb és biztosabb szer. A sulfas atropinae, a mint azt részint angol, részint német gyárakból kapjuk, finom, vékony, fényes jegeczeket, néha alaktalan gyöngén sárga port képez. Vizes oldata rendesen nem izgatja a köthártyát, hanem csak bizonyos körülmények közt, melyekről későbben szólandunk. Ha a készítmény jóságáról, illetőleg arról akarunk meggyőződni, hogy a semleges só, nem pedig az ali atropin kénsav hozzáadásával van az oldatban, akkor kémpapirral a semleges reactiot kell kutatnunk. Mielőtt a kénsavas atropin alkalmazási módjáról, adagolásáról stb. szólanánk, jó lesz egy pillantást vetni élettani hatására. Ezen hatalmas gyógyszer mind külső, mind belső használata mellett ugyanazon tünemények jönnek létre, miután pedig a sajátképeni szemtünetek gyorsabban és biztosabban idéztetnek elő, ha azt közvetlenül a szemmel, illetőleg ennek köthártyájával hozzuk érintkezésbe, itt kizárólag a helybeli alkalmazás folytán jelentkező tüneményeket tárgyalandjuk. Ha oly oldatból, mely 1 rész atropint 120 rész vízre tartalmaz, egy cseppet a szembe hozunk, akkor a következő tüneményeket észleljük : 1. Növekedő látatágulást, mire tökéletes látamerevség áll be. A tágulás mintegy 15 perez múlva kezdődik, s 20—25 p. múlva éri tetőpontját. Minél fiatalabb az egyén s minél vékonyabb a szaruhártya, annál gyorsabban lép fel a hatás. 2. Az alkalmazkodási képesség fokonkénti csökkenését s későbben annak tökéletes hiány át 2 SZEMESZET.
