Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1867-12-15 / 6. szám
1 vány abban áll, hogy befecskendezéseket is tesz a kutaszgyógymód mellett, de erre nem a gyöngén ható Anel-féle fecskendőt, hanem zuhanyféle gépet alkalmaz. Végre a könytömlőre nyomást is gyakorol, midőn az lobosan meg van támadva, a nyomkötés e czélnak megfelelő idomitása segítségével.- 93 -Adatok a liimlös szemlob ismeretéhez (Ophthalmia variolosa). Marson, ki Angliában a himlő tárgyában első tekintély, minap igen érdekes észrevételeket közlött a nevezett bajra nézve. Egész 1838-ig, mely időben már több mint 1500 himlös beteg került volt észlelése alá, egyszer sem látta genytüsző képződését a szemtekén. 1838 óta 15,000 himlős beteg közül, kiket a himlő-kórházban látott, csak 36 esetben észlelte az elsőleges genytüsző (primary pustule) a szemben való megjelenését, és ezeknek egyikében sem vonta az maga után a szem maradó hátrányát, mely feltűnő jó kimenet abban találja magyarázatát, hogy a genytüsző mindig a köthártya legvastagabb részén, a szarun pedig soha sem jött elő. Leggyakrabban az a szaru és a belső zug között, néha közelebb ez utóbbihoz székelt. (Mellesleg legyen említve, hogy Nagel kolozsvári tanár — a mint közelebb velem személyesen tudatta — múlt évben igenis észlelt elsőleges himlőtüszőt a szarun). A himlővel előforduló szarufekélyek Marson szerint soha sem fejlődnek a himlő kiütési időszakában, hanem az úgynevezett másodlagos láz alatt, rendesen a betegség 14-dik napján, néha már kissé korábban, nem ritkán csak a 30-dik nap körül. A fekély a szaru szélén szokott képződni, nagyobb vagy kisebb terjedése pedig a másodlagos láz fokától van feltételezve. Ha egyszerre két fekély támad a szaru két ellenkező szélvészén, akkor ezek igen gyorsan terjednek, miért is ily esetben a szem rendesen elszokott veszni, a szaru néha 48 óra alatt elpusztulván, a nélkül hogy a beteg fájdalomról panaszkodnék. Ez mindig erős láz mellett szokott történni, hol a bőr száraz és igen meleg, az érlüktetés szapora; nagy szomjúság tisztátalan nyelvvel kisérik ezt. Ily erős másodlagos láz tetemes összefolyó kiütés után jelenik meg, midőn a beteg úgy szólván csak épen megmenekedett a haláltól, mely hasonló körülmények alatt a betegség 9—11-dik napján szokott beállani. Még más utóbajok szoktak ily esetben előfordulni, úgymint nagy és mély tályogképződés, vagy izzadmány a mellkasban. Végre még a felüdülési időszakban, midőn ez igen lassú, nem ritkán jelenik meg köthártyalob, mely kis középponti fekélyt idéz elő a szarun. Szivárványlobról itt nem tesz említést. Az „Ophthalmie Hospital Reports“ ugyanazon füzetében még Hutchinson is szól e tárgyhoz, különösen figyelmeztetvén azon szarufekélyekre, melyek a himlő után a 4—6-dik héten nem ritkán támadnak, és nem igen észlelteinek a himlőkórház orvosai által azért, mert a betegek ilyenkor már tökéletesen helyreállítva odahagyták a kórházat. Ezen fekélyek inkább terjedelmesek mintsem mélyek, majdnem mindig csak egy szemen jelentkeznek és igen konokak. Igaz ugyan, hogy gyakran előfordulnak gyönge, görvélyes gyermekeknél, de az eset-szám felét H. erős felnőtteknél észlelte, miért is a görvélyben nem keresheti föokát. E szarulobhoz néha kisebb fokú szivárványlob csatlakozik. Légváltoztatás némely esetben legjobb befolyással volt a gyógyításra, míg más zsongitó szerek nem igen hatnak. Még önálló szivárványlobot is, azaz olyant, mely szarubántalom nélkül fejlődött, észlelt többször hasonló körülmények közt, de ezt mindig csupán egy szemen. (Ophthalmie Hospital Reports Vol. V. Part. IV.) A szíirulebeny varrat általi kezelése hályogkivétel után. Az új hályogmütételmódok egyre szaporodnak. Alig lapozhatunk új füzetet, melyben valami új indítványnyal vagy módositványnyal ne találkoznánk e tárgyban. De kétségkívül nem versenyezhet egyik sem, legalább eredetiségre sujdonszerűségre nézve azon újítással, melylyel a tengeren túli világból lépettünk meg. A bostoni szemész Henry W. Williams, ki a bostoni szemészeti kóroda vezetője s az amerikai szemészeti társulat alelnöke, az „Ophth. Hospital Reports“ legközelebb megjelent füzetében 25 műtételről tesz jelentést, melyet 1866-ban saját új módja szerint a fenn nevezett nyilvános intézetben véghezvitt. Eljárása röviden a következő: A hályog kivétele után (rendes karélymetszés útján) a szarulebeny közép részét finom csipeszszel megfogván, ezen keresztül s pedig minél közelebb szabad széléhez visz % hüvelyknyi hosszú finom tűt, melybe a legfinomabb kéztyüsselyem egyetlen szála van befűzve (carrying a single strand only of the finest glover’s silk). Azután ép oly módon fogja meg a seb ellenkező szélét, és a megfelelő ponton szintén keresztülvezeti a befűzött tűt, mire a varratot kötéssel bevégzi. Ha a selyem be volt viaszozva, közönséges dupla csomóval beérni. Természetes, hogy finom tűt nem lehet ujjal tartani, hanem jó erős csipesz érdes vége, vagy más alkalmatos tütartó szükséges arra. A fonal, bár igen finom, mégis okoz néha csekély köthártya - izgatottságot, de soha olyant, mely a szem veszélyeztetését magával hozná. Legjobb azt akkor távolítani el, mikor szolgálatát már megtette, t. i. 8 — 10 nap múlva a műtétéi után. Nyugtalan egyéneknél ezen eltávolítás csak elaltatás után történhet bizton, miért is W. a varratot, ha a szemet nem izgatja, magára hagyja, míg magától leesik : több esetben egész 7 hétig maradt az helyben a legkisebb hátrány nélkül. A karélymetszést W. 4 esetben felfelé vitte véghez, de későbben tapasztalván, hogy a varratot alsó lebenyen könnyebben eszközölheti, a többtt az utóbbi módon műtétté. A műtét mindig kábítás alatt történt, mi nélkül alig lehetne a varratot alkalmazni; de W. különben már akkor is kivétel nélkül elaltatta betegeit, mikor varratról még szó sem volt. A mint átalában Amerikában szokás, aetherrel eszközölte a kábítást, melyhez csak ritkán adatott pár csepp chloroform. Az előnyök, melyeket W. a varrattal elérni vél, a következők : a sebszélek elsőleges összeforrása a varrat által biztosíttatván, a lebeny elgenyedése nem történik oly könnyen mint varrat nélkül, egyszersmind a szivárványiszam, mely a karélymetszésnek talán legnagyobb veszélyét képezi, ily módon kikerülhető. Mivel pedig a szemcsarnok gyorsabban helyreállittatik, korábban cseppenthetünk atropint a szembe, a nélkül hogy ez által szivárványiszam előidézésétől kellene tartanunk; az e módon eszközölt látatágulat nagy mértékben csökkenti a hátrányt, melyet a netalán visszamaradt lencsekéregdarabok szivárványlob útján okozhatnának. Azért nélkülözhetjük e mütétmódban a szivárvány kimetszését, valamint a kanál ismételt bevezetését, mivel a kéregállomány tökéletlen kiürítése már nem veszélyezteti a szemet annyira, mint a közödséges műtét után. Végre bátrabban vizsgálhatjuk a szemtekét a műtét utáni időszakban, valamint a beteg sincs oly sokáig az ágyhoz kötve. W. csak azon 25 műtét lefolyását közli szóban lévő czikkben, melyet a nyilvános kórházban véghezvitt, de állítása szerint a magán gyakorlatban történt műtétek még kedvezőbb eredményt adtak, s egészben több mint száz műtét közül egyetlenegyszer sem tapasztalt valami hátrányt a varrat alkamazása folytán. A műtétek végleges eredményét, a mi t. i. a láterőt illeti, a most szokásos szabatos módon nem közli, s ezért nem kételkedhetünk abban, hogy több mint egy eset a láterőre nézve nem sikerültnek mondható lenne. De az amérikai szemész komoly tudományos törekvését, valamint tiszta jellemét személyesen ismervén, állításait nem szabad a priori kétségbe vonnom. (Ophthalm. Hospital Reports Vol. VI. Part. I.) Az ötödik agyideg hiidése í'élbenkagyó mórral. A nevezett ideg hüdésének három esete közül, melyet Hippel a kőnigsbergi kórodán észlelt, a következő a legérdekesebb: 21 éves kisasszony egész életén egészséges volt, 1865. januárban női munka alatt szédelgéstől lepetett meg, mely után közvetlenül három napig tartó, majdnem szüntelen görcsökkel összekötött eszméletlenség következett. Midőn magához tért, tökéletesen vak volt; de 5 nap múlva a láterő lassankint visszatért, úgy hogy nyolez nap múlva egészen helyre volt állítva. Azon időtől kezdve 4 hétig minden evés után hányás támadt, mely aztán szintén lassanként megszűnt. Februárban a beteg, iszonyú fejfájás után, mely különösen a homlokban székelt, ismét megvakult, de 24 óra múlva a láterőt visszanyerte. Ezen megvakulás, mely nem vala mindig tökéletes, most minden 10—14 nap ismétlődött, többnyire nagy fejfájás után, de néha a nélkül is a szemek erőltetése folytán lépett fel. Azonkívül dús orrvérzés állt be gyakran, melyre a betegnek máskor nem volt hajlandósága. Octobertől december végéig már nem je- 94 -r
