Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1867-02-17 / 1. szám
9 10 fel döntőbb bizonyságot annál, mint mely már magában azon tényben nyilvánul, hogy egyetlen egy év folytán és a szakma egyetlen egy tárgyára nézve négy munka jelenhet meg, mely tény kétségkívül úgy a dolgozó erők szaporodását, mint a tárgy gyakorlati jelentőségét egyiránt fényesen bebizonyítja. S ez utóbbi pont kiválóan az, mért tartottam én szükségesnek, a t. olvasót e könyvekre figyelmeztetni. A fénytörés és alkalmazkodás mivoltának és eltéréseinek tüzetes ösmerete nélkül egy lépést sem tehetünk a szemészeti gyakorlatban, a nélkül, hogy meg ne botlanánk; e nélkül a legközönségesebb szembajokat sem ismerhetjük fel; ez ösmeret hiányában fekszik, hogy naponta látunk betegeket, kiket azzal rémitettek el, hogy nálok a fekete hályog már-már kezdődik, holott a megfelelő szemüveg alkalmazásával egy perez alatt segíthettek volna bajukon. S ime most mindenkinek van alkalma, rövid utón, kis fáradsággal, csekély költséggel s akármely vidéki helyen is ösmereteinek oly érzékeny hiányát kipótolni. Mindenekelőtt a szükséges költség fejében akarok némi tájékozással szolgálni. Megkivántatik czélunkhoz először is egy kis szemüveg-gyüjtemény, melyet a gyakorlati szükséghez alkalmazva körülbelől 10 forint árán megszerezhetni (az egészen rendezett s szépen kiállított igen tökéletes próba szemüvegszekrények természetesen drágábbak, ezek 30—40 tallérba kerülnek) ; azután fekete lemez kis lyukkal és keskeny hasadékkal, valamint szalag, melyen hüvelykmérleg találkozik; megkivántatik végre a fenn nevezett könyvek egyike vagy másika; hogy melyiket választjuk, az több körülménytől függ. Kis tájékozás végett mindegyikről nehány szót. Mind belbecse mind terjedelmére nézve Bonders munkája érdemli meg az első helyet. Egy része a benne tartalmazott fejezeteknek már előbb jelent meg részint az Archívban és hollandiai folyóiratokban, részint független monographiákban. A zon hires czikkek összege ez, melyekkel Bonders a legközelebb lefolyt években alapját vetette meg a mai fénytöréstannak, mely dolgozatain mintegy szilárd sziklán épült fel tudományunk e részének páratlan fényű palotája. Szakmánkra nézve mondhatni gondviselésszerü esemény volt az, hogy a hires physiolog egy évtized előtt gyakorló szemésznek állott be. Csupán e két tulajdonnak szerencsés egybeköttetése képesíthette Donderst oly kitűnő mértékben arra, hogy alaposan fogjon fel és tüzetesen fejtsen meg sok oly tüneményt, melyek mindaddig úgy az életbuvárok, mind a szemészek figyelmét merőben kikerülték. A lángeszű physiolognak, ki egyszersmind naponta számos betegek panaszait hallotta, volt fenntartva, kifürkészni s megállapítani a hypermetropia és az astigmatismus kisebb fokainak nem sejtett gyakoriságát, az összetérő kancsalság valódi okát s több mindaddig ösmeretlen láttani mozzanatot, melyeknek felderítése előtt a legközönségesebb s igen elterjedt bántalmak helyes felfogásáról szó sem lehetett. Főérdeme pedig D o n d e r s-nak, mely egy maga halhatatlanná teszi nevét a tudományban, abban áll, hogy egyszer mindenkorra elválasztotta a fénytörési hibákat az alkalmazkodási hibáktól, melyek mindaddig összezavarva kibonthatatlan tömkeleget képeztek. Hogy ez érdemet méltányoljuk, csak azon egy tényre vissza kell emlékeznünk, hogy ezelőtt a presbyopia és myopia, daczára annak, hogy mindkettő ugyanazon szemben együtt előjönnek, ellentétes fogalmaknak tekintettek. A New Sydenham Society (melynek mintája szerint a mi magyar orvosi könyvkiadó társulatunk alakult) e bámulatosan haladt tudománynak összes képét kívánván az angol orvosi közönség elé állítani, felszólította az utrechti tanárt, hogy szerkeszszen oly munkát, mely a fénytörés és alkalmazkodás mind élettani, mind kóros tüneményeit gyakorló orvosok számára világosan és egyszersmind kimerítően tárgyalja (mellesleg legyen mondva, hogy a nagy angol szemészek hazafiság ellen elkövetett vétket nem találtak a társulat ezen eljárásában, de igenis lelkesülten üdvözölték az angol irodalom ez utoni meggazdagitását). Az angol orvosi könyvkiadó társulat e kezdeményezésének köszönhetjük az első és egyszersmind a legtökéletesebb munkát a fénytörési és alkalmazkodási hibákról, melyet a múlt évben Becker Otto barátunk dicséretes szabatossággal németre fordított. Ezen német fordítás a szerző hozzájárulásával jött létre, mely azért kivántatott meg, mivel a fordító azt némely adatokkal szaporította, D o n d e r s maga pedig csekély változtatást kívánt tenni kivált a történeti részben. A fordítás minden tekintetben jeles. Gyakorlati becséről a munkának csak annyit mondhatunk, hogy láttani tárgy oly világos és mindenki által érthető nyelven soha sem adatott elő, mint ezen remek műben. A ki Donders előbbi dolgozatait ismeri az nem is várhatott tőle mást, mert világosság és érthetőség, kiváló tulajdonai, oly tulajdonok, melyek mindenkor becsesek, de mathematikai alapra fektetett tárgynál megbecsülhetetlenek. Szabadjon ide pár szót a szerző élőbeszédéből igtatnom; úgy hiszem az olvasó e nehány szóban is rögtön felismeri mind a tanár e műbeni álláspontját, mind a búvár igazán szeretetreméltó nyiltszivüségét: „Für den Augenarzt“ — így ír D o n d e r s — „ist es vielleicht ein Vortheil, dass ich nicht Mathematiker bin. Ich gestehe offen, dass ich den Untersuchungen von Gauss und Bessel nicht zu folgen vermag, und dass mir selbst das Studium des dioptrischen Theils der physiologischen Optik von Helmholtz einige Anstrengung kostete. — (Egész Berlinben nem akadni emberre, ki hasonló vallomásra képes lenne). Ich habe mir desshalb einen eigenen Weg gesucht und denselben, wie ich glaube, gefunden. Die hier entwickelte Theorie der Cardinalpunkte zusammengesetzter dioptrischer Systeme ist leicht verständlich und elementar, indem sie sich fast ausschliesslich auf die Lehre von den ähnlic hen Dreiecken stützt. Wenn der Weg dadurch etwas weiter geworden ist, so bietet er dafür den Vortheil, dass er für Alle gangbar ist.“ Az idézetből kitűnik, hogy csupán elemi mértanismére van szüksége az olvasónak, miszerint a munka mathematikai részeit tökéletesen érthesse. De a könyv egyszersmind oly módon van berendezve, hogy a számtani s más szigorúan tudományos részletek, megjegyzések alakjában apróbb betűkkel vannak adva, míg a nagyobb betűkkel nyomtatott szövegben a tárgygyal tisztán gyakorlati szempontból ösmerkedünk meg. Az egyes fejezetek végén az azokban tárgyalt működési eltéréseket fölvilágosító kóresetek találtatnak, oly röviden és átlátszóan szerkesztve, hogy szinte példaszerüeknek mondhatók. A mű terjedelme nem csekély, 544 szűk nyomtatású lapra terjed az. Ara 6 frt 50 kr. A ki e tökéletes munka tanulmányozására elég idővel nem rendelkezik, a ki mind időt, mind költséget tekintve, a fénytörési és alkalmazkodási hibák tanát ólcsóbb áron akarja megszerezni, annak igen ajánlhatom Nagel művét, mely sokkal rövidebb amannál, s a tudnivalókat mégis igen czélszerű módon adja elő. Nagel maga is búvár e téren és a szemműködés élettanára vonatkozó némely munkálatai nagy becscsel bírnak a tudományban. Jelen könyve azon előadásoknak bővített összeállítása, melyeket a tübingeni egyetemen e tárgy felett tartott, s épen azért gyakorlati iránya által kitűnik. Bonder s-nek, a szóban levő tárgyb an korszakot képező munkálataival szemközt, más szerző valódi ö nállóságra nem emelkedhetik, kénytelen lévén ez idő szerint reproducálni D o n d e r s gondolatait, fejtegetéseit, de még formuláit és tabelláit is. Ezt Nagel is teszi, anélkül azonban, hogy épen csak egyszerű kivonatát adná az előbb megismertetett munkának, melyet mostam angol és német kiadásában akkor nem is ismerhetett, midőn előadásai szerkesztéséhez fogott. Atalános áttekintetét nyújtja ezen mű a szemészeti gyakorlat e fontos fejezetének, a milyen a gyakorló orvosok igényeinek megfelel s oly mesterkézzel taglalja tárgyát, hogy egyszersmind rá lehet ismerni a jeles tanárra, ki tisztába van az iránt, mire van tanítványainak leginkább szüksége. A könyv ennélfogva önálló mű, mely igen alkalmatos az e tárgyra nézve hézagos kézikönyvek kiegészítésére. Nagel is úgy rendezte be könyvét, hogy a gyakorlatra leginkább fontos tárgyak nagyobb» a kevésbé fontosak kisebb betűkkel legyenek kiállítva, miszerint az olvasó az utóbbiakat mellőzhesse, a nélkül hogy a dolog összefüggése legkevésbé szenvedne. Szándékosan csak futólag érinti saját eltérő nézeteit, tudván, hogy álláspontjának bővebb fejtegetése csak kevésbé tenné hasznavehetővé e kizárólag a gyakorlati igényeknek szentelt művet. Az 1-ső fejezetben a fénytörés és alkalmazkodás élettani részét igen világos módon adja elő; a 2-ikban a szemüvegekről átalában szól; a 3-ik a hypermetropiát, a 4-ik a myopiát, az 5-dik az astigmatismust röviden, de behatóan tárgyalja. Jeles kiváltképen a szem vizsgálatmódjának előadása, miszerint akármily fénytörésü szem táv- és közelpontját (Fernpunkt und Nahpunkt) biztosan meghatározhassuk. A 6-ik fejezetben a két szem közti I
