Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1867-06-02 / 3. szám

35

36

egyenlítő táján kiváló módon érvényre jut, 8 az abban áll, hogy valódi hypermetropicus fénytörés jelen meg oly egyéneknél, kiknél addig vagy rendes fénytörés, vagy sokkal kisebb fokú hypermetropia volt jelen. Ezen változás t. i. másképen nem jöhet létre, mint a Zonula Zinnii ama feszítésből eredő huzatása által, mely a lencsét, különösen mellső felületét laposabbá teszi.

Az említett változások, melyek a glaucoma értelmezésében a kórjeltan fontos kiegészítő részét képezik, gyakorlatilag csak is oly módon nyernek némi fontosságot, ha az általuk feltételezett látzavar eléggé nagy fokot ért el, úgy hogy a betegek segélyért folyamodnak, mikor aztán még az előjelek időszakában sikerül rögtön ráismerni a közelgő nagy bajra s korán megtett szivárványmetszés által elhárítani minden további veszedelmet. Nem szükség mondanom, hogy gyakorlott szakember sokkal könnyebben fogja a glancomét első megelőző jeleiben fölismerni, mintsem a beteget a felismert veszélyről meggyőzni s úgyszólván tökéletes láterő jelenléte mellett műtétre rábeszélni. Tökéletesnek azért mondhatni a láterőt, mert a beteg még a legapróbb nyomtatást is jól olvassa, a mint az átalában jellemzi a glaucomát első időszakában és még későbben is, hogy a központi láterő sokáig kielégítő minőséget mutat.

Pár év előtt legelőkelőbb és legmiveltebb kereskedőink egyike hozzám fordult azon panaszszal, hogy huzamosb idő óta szemei munka alatt fáradtak, s hogy különösen este nem igen kitartók. Ezen körülbelől 50 éves ur, ki nagy levelezésén kívül még könyveit is részben maga vitte, esti mulatságát vizfestésben (aquarell) kereste, melyben igen nagy ügyességet szerzett magának. Már fél év óta feltette magában, hogy tanácsomat kikérendi, de igen nagy elfoglaltatása erre mindeddig szabad időt nem engedett. Láterejét vizsgálván, a legkisebb eltérést sem találtam, csak a közönséges presbyopiát, mely abban áll, hogy mérsékelt erejű domború üveggel jobban és kitartóbban olvas kisebb nyomtatást. Készint azért, mert húsz év óta visszatérő félfejzsábáról panaszkodott, részint azon szokásomnál fogva, hogy minden beteget, ki látzavarról panaszkodik, szemtükörrel is megvizsgálok, ezt nála is megtettem, de azon meggyőződéssel, hogy mi eltérést sem fogok találni. Az olvasó képzelheti meglepetésemet, midőn a bal szemben a reczegütér oly kitűnő spontan lüktetését leltem, minőt egyedül csak a glaucoma idézhet elő. Jobbik szemében csupán gyenge ujjnyomás által lehetett a lüktetést előállitani.

Minden a humanitás parancsolta óvatossággal közöltem a beteggel e veszélyt jelentő leletet, valamint meggyőződésemet is, hogy a műtét minél előbb szükséges, ha a későbbi megvakulást ki akarja kerülni. Nem tagadhatni, hogy ha ily körülmények alatt t. i. tökéletes láterő s munkaképesség mellett műtétet ajánlunk, mely még sincs minden veszély nélkül, ez több bizodalmát tételez fel, nem mondom az orvosba, de még általában a tudományba is, mintsem rendesen található az embereknél. Azért nem lehet csudáim, hogy az említett egyén Bécsbe ment s ott egy jeles szakférfiú által akarta a műtét kérdését eldönteni. Igen okosan vélt cselekedni, ha az előre ment vizsgálatról s véleményemről mit sem szól, s úgy történt, hogy a nevezett szemész szemtükröt nem használván, közönséges presbyopiát kórismert s megfelelő szemüvegen kivül mit sem rendelt. De a beteg még sem mert ezen igen vigasztaló nyilatkozatba megnyugodni, s azért felkérte az orvost, hogy még szemtükörrel is vizsgálja meg. Képzelhetni a beteg levertségét, midőn a vizsgáló csak hamar úgy nyilatkozik, hogy a dolog mégis másképen áll, hogy veszély van, hogy műtét szükséges stb.

A kétségbe esett beteg még Berlinbe is ment, hogy a hihetlen dolgot ott is megitéltesse, a.hol meg is történt a műtét. Csak

azért említettem e beteg többszöri tanácskozásait, hogy kimutassam, mennyire szükséges, minden látzavarnál, legyen az bár csak közönséges presbyopia is, a szemteke belső részeit szemtükörrel megvizsgálni.

Egy másik tünet, mely a glaucoma első időszakában már korán mutatkozik, sokkal inkább képes az illető egyéneket megijeszteni, mint az imént említett alkalmazkodási és fénytörési rendellenesség. A rögtöni és perczenkinti homályosodásról akarok szólni, mely hol munka, hol ebéd vagy társalgás közben mutatkozik s oly nagyfokú szokott lenni, hogy a beteg — igaz csak pár másodperczig — mit sem lát és fekete lesz szemei előtt, mint ájulás alkalmával. Természetes, hogy a betegek igen meg szoktak ijedni s bár e tünet ép oly hamar múlik mint megjelent, mégis kivált ismétlődése esetében aggódva keresnek orvosi tanácsot. Ezen rögtöni elhomályosodások, jóllehet, hogy kivételképen még nem glaucomatosus egyéneken pl. a fő felé való vértorlódásokban szenvedő igen vérmes embereken is előfordulnak, egyikét képezik a glaucoma ezen első időszakát jellemző főtüneteknek (sign, pathognomonicum). Minél tovább fejlődik a baj, annál gyorsabban ismétlődik az, oly annyira, hogy a kellemetlen tünemény gyakoriságából a glaucoma kifejlődési fokára majdnem biztosan lehet következtetni. Értelmezésére nem elég az említett, a glaucoma tüneteit úgy szólván sorban eredményező fokozott belnyomást tekintetbe venni, hanem távolabbi okhoz, t. i. olyan tényezőhez kell folyamodnunk, mely lényegében változékony, nem állandó fokban van jelen, hanem bizonyos hullámzásnak alávetve, utolsó eredmény gyanánt épen az állandó nagy belnyomást vonja maga után. Bonders ama véleményét, hogy a glaucoma utolsó oka az edénymozgató idegek megbetegedésében illetőleg izgatottságában keresendő, oly számos kórtani jelenségek támogatják, hogy azt legalább tudományosan jogosult feltevénynek kell tekinteni. A szóban levő tünetre nézve elég, ha azon villámgyorsasággal beálló aránytalanságra utalunk, mely az edénymozgató idegek izgatottsága folytán s a szemtekébe berohanó véráram nagysága, következőképen a szem nedveinek elválasztása és átszivárgása között létre jön. Egy perez alatt egyenlítődik ki ezen aránytalanság, de ezen perezben majdnem tökéletes vakságban van a szem ép úgy, mintha rögtön nagy nyomást gyakorolunk a szemtekére. Elég ismeretes tény, hogy az egyén, kinek szemén kísérletileg ujjnyomás által ütérlüktetést előidézünk, az ütérlüktetés tartama alatt tárgyakat látni nem képes. Hasonló hatás egy perezre itt is mutatkozik, a legközelebbi perezben már megszűnt a fennt emlitett kiegyenlítődés következtében; a betegség növekedésével egy része a hatásnak állandóvá válván, a láterő állandóan csökkentnek mutatkozik, s ehhez még időről időre hasonló tökéletes elsötétedések is szoktak csatlakozni.

A harmadik látzavar-tünet, mely a glaucoma első időszakát (prodromalstadium) jellemzi, azon sajátságos színes udvar, melyet ily betegek a gyertyaláng körül látni szoktak, ügy látszik, ezen jellemzetes tünet szinte korán lép fel, de sok mellékes körülménytől függ, mikor lesznek reá figyelmesek a különböző egyének; azért, és miután nem is oly ijesztő, nem jut oly nagy megintő szerepe, mint az imént emlitett elhomályosodásnak, de ritkán hiányzik ezen stádiumban, bár rendesen nem a beteg az, ki az orvost arra figyelmezteti, hanem ellenkezőleg. Mikor egyszer megjelent, rendesen maradandó szokott lenni, azaz minden oly alkalommal mutatkozni , midőn az illetők a gyertyalángra néznek, a mi a közönséges polgári életben este, téli időben reggel is szokott történni. (Már abból önként érthetni, hogy a különféle egyéneknek életmódjuk szerint több vagy kevesebb alkalmuk van e tünetet gyakran észrevenni.)