Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-09-30 / 9. szám
71 72 betegségek voltak jelen. Mindezek egy másik sorban jegyeztettek fel, összesen 1174. A falusi oskolákban tízszer kevesebb rövidlátó van, mint a városiakban. A városi elemi oskolákban ötször annyi rövidlátó van, mint a megfelelő osztályokban falun. Sem a városi sem a falusi oskolák nem mutatnak állandó arányt a rövidlátók számát illetőleg. Falun az arány változik 0,8—3,2, a városban 1,8 —15,1 százalékig. A rövidlátók száma növekszik az oskolaévek számával, de ezen arány sem mindig állandó. Rósz asztalok igen képesek előmozdítani a rövidlátást. Ezen pontot illetőleg, az utolsó években Schweizban igen tanuságos kutatások és részint már is javítások történtek az oskolákban. Ezekből annyi legyen említve, hogy a pad és az asztalnak magassága közti különbség körülbelül l“-nyivel nagyobb legyen, mint a pad és a gyermek könyöke közti távolság, mikor a gyermek egyenesen ül, és a kar a test mellett egyenesen lefügg. A távolság, melyben közönségesen áll az asztal a pádtól, túlságosan nagy; a paduak mellső széle vagy találkozzék függőlegesen az asztal belső széle alatt, vagy még túlhaladják egymást pár hüvelyknyivel. Végre a hajlás (Neigung) legyen 1“ 6" szélességre. Legnagyobb fontossággal bir az oskolaszoba világossága, ó falusi és 17 városi elemi oskoia összehasonlításából megczáfolhatlanul kiderült, hogy annál több rövidlátó gyermek van, minél sötétebb az oskolaterem. Világos falusi oskolákban találkoztak 1—2 százalékban a rövidlátók, sötétebbekben 3V* százai, városi elemi oskolákban nyílt téren 2 százai, szüle utczákban 8—15 százalék. Igen örvendetes, hogy C. e fáradságos mutatásai már is gyakorlati hasznot vontak maguk után, miután a boroszlói hatóság egyelőre legalább az oskolaasztalok az uj rendszer utáni javítását foganatosításba vette. Zürichben egy uj iskolát nyitottak meg az idén, melyben mind a világításra mindaz asztalokra nézve az uj rendszer követtetett, s a gyermekek testi magatartása ott nyilván jobb, mint más oskolákban (KI. Monatsbl. Jan -Jul, 1866). Köthártya-alatti befecskendezések szaruhomályok ellen. Rothmund tanár egy oly izgató szert igyekezett feltalálni, melylyel a szaruhártyalob után fennálló beszürodéseket minél biztosabban és gyorsabban szétoszlatni képesek lennénk. Ismételt kísérletek alapján a konyhasó oldatnak köthártya alatti befecskendezésében egy ily biztos és hathatós gyógymódot ajánlhatni vél. Az eljárás igen egyszerű. Egy kis YVood-féle yPravaz) fecskendővel, melynek vége a szemtekéhez idomított görbületet mutat, az oldatot l'/a—2“‘ nyira a szaruhártya szélétől beviszi a köthártya és tülkhártya közé. A sóoldat legczélszerűbben a következő mérték szerint készíttetik : konyhasó serup-semis — 1 drach. —Aq. dest. unc. 1. Langyos legyen és csak lassankint fecskendeztessék a köthártya alá. Chemosis természetesen közvetlenül támad a szaruhártya körül, de a fájdalom igen mérsékelt. Ha most egyszerű nyomüötést alkalmazunk a szemre, 5—6 óra múlva a daganat (Chemosis) már nem létezik, de igen is a köthártya alatti szövet erősen belőveltnek mutatkozik, egyszersmind némi fényiszony és sugárizgatottság lévén jelen. A szaruhártya maga rövid idő múlva mintegy lazultnak látszik. Mindez izgatási tünetek 5 — 6 nap alatt eltűntek, és ekkor a szaruhártya átlátszósága javultnak mutatkozott, mit látási próbákkal kipuhatolni lehetett. 3—4 hétmuiva ismételte Rothmund a befecskendezést és 3 — 5 ily befecskendezés után a szaruhártya körzete már oly átlátszó volt, hogy iátaképzést szivárványmetszés által véghez lehetett vinni. R o t h m u n d eddig csak 6 esetben követte ezen eljárást, mind a 6 olyan volt, melyben gyurmabelí szaruhártyalob következtében az egész hártya átlátszatlanná lett; egyszersem tapasztalt valami veszélyes tüneményt, de egy esetben a hol a betegség mindkét szemben jelen volt, és csak az egyiket kezelte az említett módon a másikat a régi mód szerint, és igen világosan tapasztalthatta az uj eljárás gyorsabb hatását. Úgy véli, hogy e befecskendések mély és nem edény e z e 11 homályok ellen épen oly hathatós gyógymód, mint a Pagenstecher-féle (sárga) kenőcs felületes és edényezett homályok ellen. Utolsó időben megkísértette a sósavoldat befecskendését (1 : 5000) Donders javalata szerint, és egy esetben javulás mutatkozott 14 nap múlva. (Kiin. Monatsblätter Juni-Juliheft). A levált reczeg csapolása nem mindig ártatlan eljárás. Graefe ép úgy mint Bowman, az elsők kik műtétet vittek véghez a levált reczegen; állítják, hogy a műtét, ha nem is hoz javulást minden esetben, legalább nem veszedelmes, miután egy esetben sem mutatkozott roszabbulás vagy csak nevezetes visszahatás is. Graefe ezen kivül azt is mondja, hogy a mütett szemek között egyet sem látott tökéletesen megvakulni. Óvatosságot a müteendö esetek válogatásában mindkét szemész még is nagyon ajánl. A wiesbadeni szembeteg-intézetben — a mint Dr. Hirschmann írja — a tapasztalás nem hozott kedvező eredményt, mert ott több esetben határozott roszabbulás követte a műtétet. Pagenstecher (az említett intézet orvosa) a lefolyt évben e műtétet 7 szemen 11 szer vitte véghez. Csak egy szemben volt az eredmény igen jó, a mennyiben eddig (14 hónap múlva) visszaesés nem mutatkozott, de ezen egy esetben sem nyerte vissza tökéletesen helyét a levált reczeg. Két más esetben a műtétet 2—3 napig tartó javulás (a láttér tágulása) követte, mire a régi állapot visszatért, a viszszahatás csekély. Egy negyedik esetben az első műtét eredmény nélkül maradt, miért ismételtetvén, nagyobb visszahatás támadt. A többi 3 esetben igen erős visszahatási tünetek léptek fel, melyek a láterő tetemes rosszabbulását vonták maguk után, s e rósz eredményt csakugyan a műtétnek lehetett tulajdonítani. Igaz hogy két szemen ismételtetett a műtét, s hogy a netán korón történt második műtét oka a rósz kimenetnek, de épen azon esetben, hol a műtét csak egyszer vitetett véghez, a visszahatás legerősebb volt sugárlob (Cyclitis) alakjában geny szemmel — (Hypopion). Különben úgy látszik, hogy érhártya lob támadt e kedvezőtlen kimenetű esetekben, mely csakhamar a sugártestre, szivárványhártyára és üvegtestre terjedt el. Minden esetre a legnagyobb óvatosság van javalva, ha jogosabb szemrehányásoknak magunkat, kitenni nem akarjuk, (KI. Monbl. aug 1866). Mindkét könymirigy lobja. Horner az általa észlelt kóresetet következőképen írja le A betegség 10 nap előtt ok nélkül támadt és sem vörösséggel sem fájdalommal nem volt összekötve. A felső szemhéjak széle rendes, sem nem dagadt sem nem vörös ; a középső börráncz a szemhéj belső két harmadában élesen kifejtve, hiányzik a külső harmadrészben, hol daganat létezik, melynek domború felülete jobb oldalt 1 ‘/2 Cm.-re lefelé terjed. A bőr gyengén vizenyős, tökéletesen mozdítható; alatta érezni a domború púpos dagot, mely befele púpos nyelvféle nyujtványnyal végződik , felfelé pedig a szemüregfedél alatt eltűnik, a hová a kisujj ki- és felfelé némiképen követheti. A dag kemény, elientáiió, semmi módon nem fájdalmas. Az átmeneti redő ki- s felfelé kis mértékben dagadt, különben a köthártya mind a szemhéjon mind a tekén tökéletesen rendes. A szem teke mozgásai szabadok. A beteg nem érez semmi feltűnő szárazságot. Hamiblagkenőcs használása alatt a daganat lassankint visszafejlődött, előbb a domborúság, később szélessége és hoszszúsága csökkenvén. 5 hét múlva bal oldalt kívülről semmi rendellenes már nem volt észlelhető, de a behatoló kisujj még érezhette a mirigy kemény szélét; jobb oldalt még % Cm.-rel túl érte a szemüreg szélét. (KI. Monatsbl. Augustheft 1866). IKIPESTEN , 1866. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJÁBAN. (Dorottya-utcza, 14. szám).
