Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-01-28 / 1. szám
5 6 lemzetes reczeglobnak szemtükörreli fölismerése öt az addig nem sejtett vesebántalomra figyelmessé tette, nem gondoltam, hogy pár nap múlva egy idevágó szintén igen tanuságos esetet észlelnem alkalmam leend. Hasonló pedig az itt leírandó kóreset Huchinson 3-ik esetéhez, melyben ő a szembeni lelet, nevezetesen a terjedelmes reczeg-vérömlenyböl következtette, hogy a beteg nem külső sértés, hanem koponyabeli vérzés által jutott az akkori haldokló állapotába, hasonló annyiban, a mennyiben az én betegemnél is képes voltam a szemleletből egy előrement csekély roham mivoltára ráismerni s egyszersmind az események által nagyon is hamar igazolt rósz jóslatomat arra alapítani. Dec. 16-án t. idősb Hasenfeld ügytársam által orvosi tanácskozásra hivattam meg. A beteg M. J. 49 éves, kereskedő, pár hét óta arról panaszkodik, bogy látereje, különösen olvasás és Írásra nézve mindinkább csökken, mi őt igen nyugtalanítja, Észreveszi ő a bajt tulajdonképen (de eleinte igen csekély mértékben) azóta, hogy a német színházban mintegy öt hét előtt oly roszúl lett, miszerint rögtön ki kellett őt vezetni a színházból. Neje úgy Írja le a dolgot, hogy az előadás alatt, férje arczában hirtelen valami sajátságos változást vett észre s midőn annak okát tőle kérdezné, az épen nem bírt szólni; hogy kint a friss levegőben férje csak igen gyöngén tudott föllépni, nemkülönben hogy jobb karjával, mely erőtlenül lecsüngött, képtelen volt az órát zsebéből kivenni. Fél óra múlva azonban ismét jól érezte magát a beteg, csudálkozott a felett, mi lelhette őt a színházban és igen hajlandó volt az egész dolgot neje túlzott aggodalma-szülte képzeletnek tartani. De annyi előtte bizonyos, hogy az nap óta szeme világa hanyatlani kezdett. Midőn a láterőt tüzetesebben megvizsgáltam, úgy találtam,hogy a bétegminden tárgyat, a nagyobbakat is ködben, de mégis elég tisztán látja, hogy pl. az arczvonásokat a vagyruhakelméknek rajzát biztosan megismeri, s az ujjakat még 5' távolságra is meg tudja számlálni de betűket már épen nem lát, s nagyobb nyomtatást sem képes olvasni. A láttér környi része, úgy mint átalán terjedelme hiányosnak nem mutatkozik, de a középponti látélesség (centrale Sehschärfe, mit S betűvel szokás jelölni) aránytalanul nagyobb mértékben csökkent mint a környi látélesség (excentrische Sehschärfe = Se). Midőn pl. az egyik ujjamat rögzíti, s egy másik ujjam 5 —6"-nyira jobbra vagy balra az elsőtől van elhelyezve , mindkettőt egyaránt jól vagy inkább roszul bírja kivenni. O maga úgy írja le látását, hogy majd sűrűbb, majd vékonyabb köd van szeme előtt, mely a tárgyakat egyenlő módon beborítja. Szemeinek külseje nem árul el betegséget. A szemtekék kellően rögzítenek. A láták rendesnél nem tágasabbak, lomhaságot alig mutatnak. A közegek tiszták. A szemtükörrel terjedelmes reczegbántalmat igen könnyű feltalálni. A látidegdombcsa t. i. mint olyan nem ismerhető fel, annyira elmosódott határszéle van. Csak úgy ismerni rá a látidegdombcsára, hogy a reczeg edényeit e hely felé összetérni látjuk, de ezek is nagyobbrészt fedve vannak majd vérömlenyekkel, majd fehér-sárgás szabálytalan, kisebb-nagyobb foltokkal, melyekről némely helyeken a világosság feltűnően visszaverődik. A látidegdombcsa helye mintegy csíkos rajzot és mély vörös színezetet, a szomszédságban elterjedő reczegrész foltszerű rajzot s fehér-sárgás vérszínnel vegyült színezetet mutat. A jobb szemben nevezetesen nagy terjedelmű és nyilván friss vérömlenyeket, de kevesebb sárga foltokat találni, míg a balban az ellenkező arány létezik a két kórtünet között. Miután mindkét szemben hatalmas reczeglob s pedig olyan sajátságokkal ellátott kórkép mutatkozott, a milyen a Bright-féle vesebántalomnak különféle időszakában fellépni szokott, első gondom volt a vizelet minőségét megvizsgálni, melyben csakugyan a fehérnye bő mennyiségét azonnal feltaláltam. A beteg különben már több hónap óta roszul érezvén magát, étvágyát tökéletesen elvesztette; nyelve most is kissé megrakott, rósz szájíz s gyakori böfögés s h án y á s r ó 1 panaszkodik ; feje egész nap nehéz, álma félbeszakított. Érütése 72, erélyes. Szíve a rendes helyen van és túltengettnek nem mutatkozik, bár erélyes lüktetése azt sejtetné. Nincs kóros zörej. A tüdők mellső részükön a légdagnak némi fokát árulják el. Mint a bajnak főtünetét pedig meg kell említenem a betegnek igen betvegyes arczszinét s egész testerejének szembetűnő hanyatlását. Kórelőzménye kiegészítéséül itt még hozzá kell adnom, hogy a beteg valami 15 év óta légre kedésben szenvedett, mely az utolsó időben igen növekedett s ijesztő rohamokban nyilvánulni szokott. Ezek után egy perczig sem kételkedtem a Bright-féle bántalom jelenlétéről, még pedig előrehaladt fokát kelle fóltennem ezen bántalomnak, melyben bizonyos igen idült esetekben a vizelet mennyisége megint növekedni szokott. Arról sem kételkedtem, hogy areczeglob itt valóban agybeli vérömlenynyel együtt lépett fel. S különösen ezen utóbbi szempontból jóslatom nem csak igen kedvezőtlenül hangzott, hanem czélszerünek tartottam a beteg nejétis a nagy veszedelemre figyelmeztetni, melyben férjének élete forog. Én csak háromszor láttam a beteget, kinek nadályokat rendeltem volt a fültövére, melyeknek hatását nagyon dicsérte annyiban, mennyiben feje igen könnyebbült általok. Azonkivül magnesiát vett és erős lábvizet. Mint mondám, csak háromszor láttam a beteget, mert magam is megbetegedvén, ki nem járhattam. De vizeletét egész haláláig rendesen vizsgáltam. Mennyisége 4—6 meszelyre rúgott naponta; fajsúlya 1010—1011, színe szalmasárga; semmi üledék ; savanyu kémhatás; fehérnye mind légenysav, mind főzésre nagy mennyiségben. így tartott ez 8 napig. Rögtön a fehérnye eltűnt, s pár napig nem találtatott, de fajsulya a vizeletnek nem változott; csak kétszer volt az zavaros, s az igen csekély üledékben, melyet hosszú állás után kaptam, kevés példányban bírtam csak fellelni vesefölhámsejteket, az úgynevezett r o stonyahengereket pedig épen nem találtam. Jan. 4-én utoljára vizsgáltam a vizeletet, akkor ismét olyan volt az, mint első alkalommal, tiszta szalmaszínü és igen fehérnyedúsl. Az nap t. Wagner János tanár urat hivatták meg a beteghez, ki szintén a fönt elősorolt tüneteket találta és maga is Bright-féle bántalmat kórismert. Jan. 10-én, midőn családja körében pamlagon ült a beteg, gutaütés folytán rögtön elveszte eszméletét, mely többé vissza sem tért. Jobb oldali hüdés volt jelen. Másnap délelőtt meghalt. A bonczolat kieszközlése végett mindent megtettem, de nejét az engedély megadására rábírni nem lehetett. Az éteto-szer a újszülöttek takárábaii. Graefe Alfréd*) a heidelborgi_ gyülekezetben e tárgyra vonatkozó észrevételeit közölte. O ugyanis mint az étetőgyógymód régi barátja még sem titkolhatta el maga előtt azon szomorú tapasztalást, hogy számos oly esetben , mely az első időszakban és bántatlan szaruhártyával kezelése alá jutott, az első étetés után az ismeretes szaruhártya-beszürődés fellépett, mely utóbbi bántalom, ha nem is vakságot, mégis kellemetlen heget vont maga után. Már pár év előtt ismerte ezen tényállást, de mindamellett az étetö gyógymódot a legjelesebbnek és legczélszerübbnek elismerni meg nem szűnt, miután vele az esetek legnagyobb számát mégis tökéletesen meggyógyítani sikerül, s még kétségbeejtő körülmények között is nem egy szemtekét ment meg. Az említett kevésbé sikeres eseteket 3 év óta nagy figyelemmel követvén, G. most meg van győződve arról, hogy ezeket is még el lehet háritani, ha t. i. friss takárban erélyesebb étetéstöl tartózkodunk. Már eddig is gyengédebben s egyátalán óvatosan szoktuk vala étetni a takáros *) Olvasóink már ismételve találták ezen nevet a „Szemészetiben. Graefe Alfred a hallei egyetemnél mint a szemészeti kórodénak tanára működik, ő rokona és tanítványa a hires berlini tanárnak, kinek neve „von Graefe.“ 1*
