Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1866-03-25 / 3. szám

23 24 III. Reczegedénybeli vérzés közösülés folytán. K. M. 53 éves, kocsmáros, múlt február hóban két ízben közösülés után rögtön elhomályodást tapasztalt a bal szemén, mi pár óra múlva megint eltűnt. Ugyanazt 3-ik ízben veszi észre, mikor reggeli órában újra közösül, de ez egyszer oly nagy mértékben, hogy a miatt az ágyból felkelt s hideg vízzel borogatta meg vakúlt szemét („Das Auge war ganz geblendet“ a betegnek kifejezése.) Én csak két héttel későbben vizsgál­tam a beteget; a látzavar akkor még mindig jelen volt. Ezen látzavar minőségét illetőleg csak annyit akarok ezúttal említeni, hogy majdnem az egész alsó fele a láttérnek hiányzik. A láttérhiány határszéle igen határozott s rézsut vau irányozva bal- 8 felölről jobb- s lefelé. A lelet pedig, mely szemtü­körrel könnyen feltalálható, ép oly jellemzetes mint a látzavar. Létezik t. i. egy aránylag nagy vérömlény magán az idegdombcsán, oly vérömleny mely a korong­nak majdnem egész belső felét elfoglalja, tehát ott van, hol a reczegedények törzsei találkoz­nak, melyek a félig áttetsző vérömleny, által fed ve vaunak. Az üvegtest nem egészen tiszta. A beteg különben mindkét szemén nagy hypermetropiát mutat, melynek következtében távolra csak 20 sz. domború üveggel tisztán látni bírja a tárgyakat. Lesz alkalmam máskor még visszatérni ezen érdekes kóreset tünetei tárgyalására; mostanában csak figyelmeztetni akartam a sajátságos, kétség kívül ritka kór-okra, mely itt szóban van. Hogy a közösülés némely egészséges embernél mulékony káprázást sőt valódi elhomályosodást okoz, ismeretes tény volt előttem. Nem egy betegem továbbá, még pedig nők s férfiak egyaránt bajaik rosszabbulását minden közösülés után határozottan észlelték. Hogy különösen a reczeglob közösülés által kiválóan gyarapodik, egy ily eset észleléséből tudom. De merőben új előttem s talán kartársaim előtt is, hogy a közösülés vérömlést okoz. Mindenki ily eredménynyei szem­közt önkénytelenül az edényfalak némi törékenységére fog gon­dolni. oly gyanú, mely bennem is támadt, de melynek alapos­ságát nem bírtam más testi tünetek által megerősíteni. A reczeg oly szoros összefüggésben lévén az agygyal, sőt mond­hatni mintegy nyujtványát képezvén az agynak, azon vélemé­nyem talán nem egészen alaptalan, miszerint egy ilyen egyén közösülés folytán még agyi vérzés által is támadtathatnék meg, mi törvényszéki tekintetben fontos adatot képezhetne. Mellső csarnok csapolása szürke-liályog gyógyítására. Ismeretes dolog, hogy a turini szemész, S p e r i n o a szemcsarnok csapolását úgyszólván számtalanszor ismétli ugyanazon szemen, azon czélból, miszerint a víznedv ily rend­szeresen történő kiürítése, illetőleg megújítása által a belső j szervek táplálását változtassa, a mely mód, állítása szerint, huzamosb idő után még kifejlődött szürke-hályogot is meggyó­gyítani képes. Egy angol szemésznek az Ophth. Review szer­­jéhez intézett levelében, többek közt, ezen tárgy felett a kö­­kesztővetkezőt olvashatni: S p erino tanárnak van a legnagyobb szemkórodája, melyet valaha láttam. Kedvelt eszméje, mint tudva van, a sza­­rucsapolás, mit véleményem szerint kissé pazar módon visz j véghez. Legtöbb kételyekre talált nevezetesen a szürke hályog­nak ily módoni gyógyithatása, s mégis láttam nála két esetet, mely állítását megerősíteni képes. Az egyik beteg, ki épen nem [ birt olvasni a kezelés előtt , négy hónapi gyógyítás után jól [ olvas és ir. A másik 2 hónapi csapolás után sokkal jobban olva­­j sott mint előbb. Egy másik betegség, a melyben igen szereti j alkalmazni a csapolást, az üveghályog, a melyben úgy mondja, az elöleges és ismételt csapolás biztosítja a szemet a veszedel­mes belvérzések ellen, melyek oly gyakran a szivárvány met­szést kisérik; ő azért előbb csapolja a szemet többször s csak azután viszi véghez a szivárványmetszést. (Ophth. Review j 1866 8 sz.) ! Az üvegtestnek csapolása hályogkivétel után. H a s n e r ajánlja ezen eljárást bizonyos esetekben ; t. i. agg, korhadt egyéneknél,hol a lencse csak nagyobb nyomás által jön ki tokjából, s többnyire egy része vissza szokott maradni. Ó akkor a következő módon szeret eljárni. Mikor a szaruban­­tyametszés és a tok bevágása után a lencse csak nehezen sza­badul, hol a szaruhártya rendesen sok ránczot mutat, sőt mé­lyen összeesik, mert elegendő hátulróli feszítés hiányzik, ott lehetőleg tökéletesen távolítja el a lencsét kéregállományával együtt. Arra aztán bevezet egy hályogtüt a csarnokba s be­szúr azzal az üvegtestgödörbe (fossa hyaloidea). Az által gy csepp üvegtest a látába jut, a lencsetokot félretolván, mire a láta feketévé lesz, a szivárvány mellfelé tolul és a szaruhártya egyszersmind visszanyeri domborúságát. Azután rögtön zárja le a szemhéjakat, azokra nyomkötést alkalmazván. Hasa er egyúttal 15 esetet tesz közzé, melyeket ekként gyógyított. (Prager Med. Wochenschrift 1864. 333 1.) Mór. Galaudócz kiküszöbölésével egyidejű gyógyulás. Egy 27 éves kőműves, ki két napig napfényes helyen dolgozott, az algieri kórházba vétetett fel nagy fejfájdalmak­kal, melyekkel a láterö tetemes hanyatlása párosulva volt. Jobb szemével semmit sem látott, valami keveset a ballal. Higany­szerek, melyekre nyálkfolyás következett be, és vérbocsátások 14 nap alatt helyre állitálc ugyan rövid időre a láterőt, de nem sokára azután újra rosszabbúl lett, új tünetek jelenkeztek, nevezetesen nyelési nehézség, vértorlódás és egy bizonyos tom­paság az ész működésében, míg 2 hónappal a betegség kezdete után rögtön szédelgés és a végtagok görcsös összehúzódása állott elő ; akkor a iáták tökéletesen merevek s igen tágúltak lőnek, s vallási dolgokróli tévbeszéd szüntelen jelen vala. A beteg neje által már előbb jelen volt hasonló tünetek valamint előrement galandóczbani szenvedéséről értesülvén a kezelő or­vos, gránátgyökérhéjat rendelt. 3 órával későbben számos ga­­landócz darab ürült ki, melynek egyike 2 5 centim, hosszú. Más­nap új adagra egy méternyi hosszú galandócz ürittetett ki, fej nélkül, de igen keskeny fejvéggel. Közvetlenül rá nevezetes javulás mind a látás mind a többi tünetekre nézve, mely javu­lás azontúl napról napra növekedett, s visszaesés által többé j nem háborittatott. (Bullet, de therapeut 1865. 3 füzet). Vegyesek. — Schiff tnr. Florenczben figyelmezteti a szakembereket egy igen sajátságos szemtükrözési tüneményre, azon módra t. i. melylyel a szemháttér képét szemtükör nélkül szemlélhetni. Hogy ha szemünket egy kutya szeméhez (melynek tágas látája és világos tapetumja van) igen közelitjük s szemünket egyszersmind oly irányban tartjuk, hogy a napfény arról visz­­szaverődik, akkor a fennálló képben tisztán látni a látideg­­dombcsa és reczegedények minden legkisebb részleteit az eb szemében. Saját szaruhártyánk ezen kísérletnél a domború tükör szerepét játsza, és úgy hat, mint a Zehender-féle szemtü­kör domború felülete. Ha a praxisban nem is használható, egy­szerűség tekintetében mégis érdekes eljárás. — Dr. Rittmann egy esetről tesz emlitést, hol mindkét szemen a szivárványhártya tökéletesen hiányzott. Egyszers-I mind a lencsék homályosodottak voltak, a mi — itt igen nagy i érdekkel birandott — látkisérleteket, melyek a szivárvány- i hártya működésére nagy fényt derítettek volna, lehetetlenné 1 tévé. Az egyik szemen a hályog mütétetvén, a siker kielégítő volt, s e szem semmiben sem különbözött a láterőre nézve más mütett szemtől. (Kiin. Monatbl. Mai- u. Juniheft. 1865.)------HU----­PESTEN, 1866. KHÓE és WEIN KÖNYVNYOMDÁJÁBAN. (Dorottya-utcza, 14. szám).

Next

/
Thumbnails
Contents