Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-03-12 / 3. szám
19 20 mar múló szövetbeszürődésekkel van dolgunk; de hogy az ideg kötszövetének telepe még nem nagyobbodott .*) A dombosának részletesen vázolt szemtükrözési viszonyai csak a heveny idegloboknál észlelhetők, míg az idült lefolyásúak — a mint kiválóan agyvelőbajoknál szoktak előfordulni — egészen más képet szolgáltatnak. Ez ugyanis következő két tünet által jellemezhető leginkább: 1. A látideg határainak, valamint az itt létező edények kórrajzának elmosódása az idegszélnek csak egy részén észlelhető. 2. A látidegnek többi része az alább tárgyalandó sorvadásnak tüneteit mutatja nagyobb-kisebb mérvben. A Rókus-kórházban, Lumniczer tr. osztályán fekszik most egy beteg, a kin e részleg ideglob, részleg idegsorvadásnak tünetei észlelhetők. — A baj koponyán belőli, mely valószínűleg az agyvelöállományt magát éri, specificus természetű és mindakét látideget körébe vonta. A későbben megtámadott balszemen a dombosa egy részének s a határos reczeghártyának pókhálószerü befátyolozása látható — a sorvadásrai hajlam nyilvánvaló, — oly állapot, mely a jobbik, előbb megtámadott szemen már egy év előtt volt észlelhető. Többször használtuk már e kifejezést: „látideg so r- V a d á s a“, ennek vázlata legtermészetszerűbben az ideglobok vázlatát követi, mivel a sorvadás igen gyakori, mondhatni leggyakoribb következménye az ideglobnak. A sorvadásnál az idegelemek részlegesen vagy teljesen elenyésznek, úgy hogy a kötszövet a látidegnek —- tehát a dombosának is — nemcsak túlnyomó, hanem majdnem kizárólagos alkatrészét teszi. Az ily dombosának szemtükrözési képe jellemzetes tulajdonokkal bir. Magától érthető , hogy sem duzzadásról, sem pedig a dombosának az ideghártya színvonala fölötti kiemelkedéséről szó sem lehet többé — ha ez előbb a jelenvolt ideglob következtében létezett is — hanem inkább a dombosának laposod á s á t, sőt kisebb fokú mélyedését is fogjuk észlelni. — A legfeltűnőbb tünet a sorvadt látideg színét illeti. Ez ugyanis kékes fehérré lett, a fehér szín azonban a túlnyomó, úgy hogy az inak fényéhez (sehniger Glanz) hasonlít, mely változás azonnal szembeötlik, s még a kezdő figyelmét sem kerüli ki. Sőt ez még könnyebben látja meg a sorvadt látideget, mint az épet, annak nagyobb fokú fényvisszaverődése miatt. Ezen úgynevezett fehér elszinesedés az egyenes képben elég gyakran inkább kékes színárnyalatot mutat, s e körülménynek tulajdonítható, hogy a szemtükrözés első idejében kétféle sorvadási színről volt szó, t. i. fehér s kék elszinesedésről. A sorvadásnak egy másik tünete a látideg edényei belürének szűkülése. Ez gyakran oly fokra hág, hogy az edények csak keskeny, vörös szálak alakjában láthatók, más esetekben ellenben a szűkülés egészen hiányzik, néha csak az üterekre, máskor a visszerekre szorítkozik. A mi a látideg határait illeti, azok rendesen nagy élességgel jellemezvék, sőt mondhatni, hogy a sorvadt látideg s a reczeghártya közti határvonal sokkal élesebb, mint az ép látidegnél; de az úgynevezett háromszoros ideghatár, melyről az ez idei „Szemészetinek első számában szólottunk, egymástól biztosan el nem különíthető. A sajátképi, gyöngéd, ideghatár nagyobbára hiányzik, a tülkhártyahatár a fölötte fekvő érhártya sorvadása következtében szélesedetté lett, s csipkés, *) Egy ily, nagyon érdekes lefolyású esetet e számnak második czikkében közlünk. öblös alakot mutat. Gyakran homályosodott a látidegnek szövete, s ekkor a homályosodás az idegnek határaira, valamint a reczeghártya kisebb-nagyobb részére is kiterjeszkedik. Mint múltkor az üveghályognál, úgy [most az ideglobnál s sorvadásnál, a szemtükrözési lelet vázlata után a szemnek alanyi magatartását s a kór eredetére vonatkozó — fájdalom csak részleg ösmert — tényezőket fogom röviden tárgyalni. Az ideglobnál előforduló látási zavarok természetesen a bajnak kifejlettségi fokától s kiterjedésének nagyságától függnek. Mivel nagyobbára koponyánbelőli folyamatok okozzák a látideglobot, a láterő a legtöbb esetben mind a két szemen csökken. A láttér közönségesen nagyfokú s egyenletes kiterjedésű szűkülést mutat, a központi láterő (centrale Sehschärfe) tetemesen alábbszállott; ritka esetekben fél-látás (Hemiopia) van jelen, mely, ha mind a két szem egyidejűleg betegedett meg, nagyobbára hasonoldalú, úgy hogy mind a két szemen a láttérnek jobb vagy bal fele egészen hiányzik. — Sajátságos tünet kisebb fokú bajoknál a rögzített tárgynak p i 11 a n atonkénti eltűnése, nagyobb fokuaknál, hol már a tárgyak ki nem vehetők, egy a szem előtt lebegő s nagyon mozgó f é n у к ö d. Teljes sorvadásnál természetesen tökéletes vakság van jelen, a bajnak korábbi szakaiban fényérzés soká tartja fönn magát. — Nagyon érdekes a bizonyos színek iránti vakság. Épen most kezelek egy beteget, ki nagyobb tárgyaknak csak homályos körrajzait látja, s ki csak a kék színt ösmeri föl biztosan ; minden más színről csak annyiban van tudomása, hogy vagy világos, vagy sötét árnyalatúnak tudja. Szembaja a látidegek sorvadása, gerinczagy-bántalom következtében. A mi az ideglobot okozó hatányokat illeti, első helyen említjük — eltekintve azon esetektől, hol az eredetileg megtámadott reczeghártyáról vonul a baj a dombosára — az agyvelőbajokat. Nevezetesen agy lob, agy kér lob, agydagok, az agy alapján létező különféle kóros folyamatok, továbbá a szemüregben fejlődő bajok, — mindezek olyan előzmények, melyek a látideg rostjaiban, közel eredetükhöz, vagy pedig keresztődzésük előtt vagy után izgatottsági állapotot idéznek elő. Távolabb fekvő ok természetesen igen sok létezik, a nélkül azonban, hogy azokat kellően ismerúök. — Az utolsó időben észleltem egy ideglobot következetes sorvadással, mely szokványos orrvérzések elmúlta után egy közvetítő agykérlob folytán jött létre. Az említett kóros folyamatokon kívül, melyek mindanynyian közvetve az idegsorvadáshoz vezetnek, ez a s zemben magában fejlődő betegségek következtében is állhat be. Ilyenek :az érhártya- s reczeglob, s az úgynevezett jelleges r e c z e g f e s t e ny-e 1 f a j ul á s (typische Retinapigmententartung). Látidegsorvadás fejlődik továbbá dülszem (Exophthalmus) következtében, mely az ideget vonszolás által sérti s vagy hüdéssel vagy görcsökkel járó gerinczagybajok kíséretében. Végre önálló látidegbajok is léteznek, de melyek még nem eléggé ösmeretesek. Mielőtt a látideg bajainak tüneteit bezárnék, megemlítjük még a központi ütérnek betömülését (embolia art. centr. retinae), mely a nagyon ritkán előforduló esetek sorába tartozik, de mely már többször egész biztossággal felösmertetett, s hogy a kórisme helyes volt, egy halállal végződött esetnek bonczolása fényesen bizonyitá. Éz ütérbetömüléseknél hirtelen s váratlanul tökéletes vakság áll be. A
