Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1865-02-12 / 2. szám

11

12

Az üveghályog előszakának egy másik igen fontos tünete az úgynevezett ütérlüktetés. (Arterienpuls.) Ha t. i. a látideg központi ereit jól megtekintvén, ezeknek egyik ágára különösen figyelünk, egy sajátságos tüneményt fogunk mindig növekedő tisztasággal láthatni. Az ütér t. i. majd fehérré, majd pirossá, azaz majd vérüressé, majd vérteltté válik, és pedig egyidejűleg a hálántékütér lüktetésével. A kezdő e tünetet legnehezebben fogja föl, de ha egyszer meg látta, akkor e jellemzetes látvány, előforduló esetben, nem fogja többé soha figyelmét kikerülni.

E tünemény különben ép szemen is észlelhető, ha ujjunkkal a tülkhártyára folytonos, lassanként növekedő nyomást alkalmazunk. Egy vagy több perez múlva beáll ezen sajátságos érlüktetési tünemény, mit hogy ép szemen létre hozzon és megfigyeljen, a kezdőnek nem eléggé ajánlható.

Az üveghályognál előforduló érlüktetési tünemény sajátsága abban áll, hogy önkényt esen (spontan) lép föl, vagy pedig hogy az ujjal való nyomásra azonnal előáll, vagy legalább, hogy azt sokkal gyorsabban követi, mint ez a rendes szemnél szokott történni. Az ütérlüktetést jól meg kell különböztetni a különben élettani jelenségtől, avisszérlük t e tés tői, mely úgy tűnik föl, mintha a vérfolyam a visszerek eredetétől a látideg korongja felé féregformán haladó mozgásokat tenne, holott az ütereken észlelhető imént említett lejtemes (rhytmisch) tünetek, azonnal az érlüktetés eszméjét költik föl bennünk, .mely különben az idegkorong határain túl még egy keveset a reczeghártyára is terjed a nagyobb edényágazatokban.

A betegség első szakának további, gyakran előforduló, tünete egy világos, különböző szélességű, s többé-kevésbé szabályos alakú kör, mely a vájult látideget övedzi. - A látideg-korong tűik hártya határa szélesedésének nevezték e tünetet, s annyiban jogosan, mivel e világos szegély (Saum) kiterjedésében az érhártya csakugyan többé-kevésbé sorvadt, s oly finom lemezkére szállt alá, hogy azon át a tülkhártyát igen jól láthatni. Hogy az érhártya szövetének • ezen sorvadása, a rostalemez képződéséhez járuló azon néhány érhártyaszál vonszolásától tételeztetnék föl, csak azon körülményuyei nem egyez meg, hogy én e sárga kört a bajnak már oly kora szakában láttam, hol a kezdődő vájulatnak más tünetei közül még egy sem volt észlelhető; én legalább minden oly szemért aggódom s azt az üveghályogtólféltem, melynélaz érhártya ezen köralakú sorvadását találom. — Nagyfokú rövidlátásnál (staphyloma posticum choroideae) az érhártya köralakú sorvadásának egy másik neme van je len, melynek megkülönböztetéséről később szólandunk ; most csak azt jegyzem meg, hogy mindakettő, azaz látidegvájulat és rövid látással párosult staphyloma posticum, egy s ugyanazon szemben fordulhat elő.

Világos, hogy mind e szemtükrözési tünet csak akkor észlelhető, ha a közegek (a viznedv valamint az üvegtest) eléggé tiszták s átlátszók, a mint ez az úgynevezett egyszerű vagy idiiit üveghályognak első szakaiban létezik, sőt még végző stádiumában is, ha már teljes vakság állott be; ellenben átlátszatlanokká válnak kisebb nagyobb mértékben a közegek az úgynevezett heveny üveghályognál, vagy jobban mondva, az iiveghályogos gyuladásnál, a mely, mint tudjuk, vagy oly szemet lephet meg, mely addig egészséges volt, vagy pedig a mely már idült hályogban szenved. A közegek ezen homályosodása nagyobbára csak az üvegtestqj:- s a csarnok"

vizet éri; eláradt jellegű (diffus), pont- vagy vonalszerű homályosodásoknak rajzait nem igen láthatni. — Lencsehomályosodás csak mint esetékes körülmény fordúl elő ; teljesen kifejlett kékes fehér szinü, telített lencsehályog azonban csak a bajnak legvégsőbb szakához járul, mint az üveghályog által megvakult szemnek egyik legutolsó tünete.

A közegek egy bizonyos gyöngéd homályosodása tulajdona ugyan még az egyszerű vagy idült üveghályognak is, de az oly csekély fokú, hogy a fölebb vázolt szemtükrözési tünemények észlelését nem akadályozza ; csupán az által jelentkezik, hogy különösen a megforditott kép sajátságos opálfényü, s hogy a vizsgálathoz erősebb lámpafényre van szükségünk. — Mindazonáltal megvallom, hogy az idült üveghályognak vizsgálata, a hol épen a finomabb részletek, mint a betegség előjeleinek föltalálása igen nagy fontossággal bír, s hol a láta, nem mint később szokott lenni, tágult, hanem rendes átméröü, vagy még szűkült is, sok nehézséggel jár a kezdőre nézve, de kitartás s szorgalom mindezeken is diadalmaskodik.

Mi a vizsgálati modort illeti, mind az egyenes, mind a megforditott kép használható; ez utóbbi azonban csak akkor leend elégséges, ha már nagyfokú vájulattal, azaz megfordított képben hólyagosán domborodott látideggel van dolgunk; az edényeknek helyökböli kitérését, azoknak szeglethajlását, valamint a színvonal megváltozásán alapúló különbségeket, s különösen az ütérlüktetést csak fennálló képben láthatni , s természetesen a szükséges javító üvegek segedelmével.

Habár e czi к к sorozat a kórismének csupán szemtükrözési részével foglalkozik, mindazonáltal e lapoknak a gyakorlati orvos s különösen a nem specialista érdekeihez mért iránya kötelességemmé teszi, a mondottakat a betegségnek egyéb alanyi s tárgyilagos tüneteknek — legalább vázlatos — leírásával kiegészíteni.

Az üveghályog, mint már említettük, vagy heveny és lobos, vagy pedig idült és nem lobos. E felosztás gyakorlati szempontból véve teljesen jogosult.

A heveny és lobos üveghályog tünetei rövideden a következők: a tekének köthártyaalatti edényhálózata kisebb-nagyobb fokban belő veit; a porczhártya csak halványan fénylő, piszkos, s az érintésnél sokkal kevésbé érzékeny, mint ép szemnél; a mellső csarnok szűk, a csarnokvíz homályos, a szi vár vány hártya előretolult,- elmosódott; a láta tágult, szabálytalan alakú es merev; a láta mögött piszkos tengerzöld színezet; a közegek átlátszósága annyira csökkent, hogy a hátsó szemszervek vizsgálatánál csakis gyöngéd pirosodást, vagy legfölebb a mintegy fátyollal övedzett látideget láthatjuk. — A teke a megtapintásnál kőkeménynek mutatkozik. A beteg mélyen fekvő fájdalomról panaszkodik, mely időnkint a leghevesebb sugárzsábáig (Ciliarnevralgie) fokozódik; a láterő oly rémitő gyorsan száll alá, hogy nehány óra alatt puszta fényérzésre szorítkozik ; bizonyos időközökben azonban részleg ismét visszatér, a mikor a többi tünetek is javulást mutatnak; ez közönségesen a reggeli órákban szokott történni. A betegség ezen fajánál a szemtükör a közegek nagyfokú homályosodása miatt mitsem használ, de a kórisme anélkül is az említett tünetek tekintetbe vételével, biztossággal megállapítható.

Az idült üveghályognak elöszakaiban következőket észlelhetünk: egyre növekedő távollátást (presbyopia), munka közben a szem hamar elfárad, a láttér bizonyos órákban pil-