Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-12-24 / 12. szám
95 96 csak igen tökéletlenül mozog; a láta igen kitágult, semminemű összehúzódásra nem képes. A szemteke kissé kiáll, de ujjnyomás által a másik szem színvonalára visszatolható. A szemteko köthártyája belövelt, különösen külső táján duzzadt; a szaruhártya hullaszerü, felháma egyenetlen, alig fénylő; alsó felében egyszersmind több mint borsó mekkoraságú fölhámhiány létezik. A látidegen anyagi változást még nem venni észre. A szarufekély naponta nagyobb kiterjedést nyert, piszkos fehér széleket kapott, és a szemteke alsó fele valódi ehemosissal lett fedve, mely az alsó szemhéj széle által mintegy stranguláltnak mutatkozott. Ily körülmények között, hol egyrészt egy el nem távolítható, sőt hozzáférhetlen koponyabeli betegség szemlátomást mindinkább terjedt, másrészt az ominosus szaruhártyafekélyedés a nevezett hártyát végleges elpusztítással már-már fenyegető, alig lehetett reményem a szaruhártyát megmenteni. Azt gondoltam csak kísérletet teszek, ha Snellen nézetét követve, szoros kötést alkalmazok az érzéketlen szemre, alkalmaztam pedig azt felváltva lágymeleg borogatásokkal, melyeknek készítésére szegfű forrázatot franczia borszeszszel rendeltem. Túlzás nélkül mondhatom, hogy e gyógymód hatása meglepő volt; mert míg én és velem együtt több t. ügytársam, kik a beteget Batizfálvi tr. úr intézetében látták, a szaruhártya fenntartásáról már tökéletesen lemondtunk, a fekély úgyszólván szemünk láttára tisztúlt, simúlt’és új felhámmal fedetett be; egyszersmind a chemosis is nemcsak elmúlt, hanem a szemteke köthártyája is visszanyerte természetes fehér színezetét. Mindez 14 nap alatt történt, mely ideig az említett gyógykezelést éjjel-nappal folytattuk; történt pedig a nélkül, hogy az érzékenységnek legkisebb nyoma is visszatért volna a szem felületére, a nélkül, hogy a legkisebb visszahatás jelensége is mutatkozott volna, ha a szaruhártyát akár ecsettel, akár papírral, akár gombostűvel érintettük. Midőn a beteg oct. 28-án magánviszonyai miatt kénytelen volt elutazni, a szaruhártyán már nem volt egyéb látható mint egy felhámi homály, mely, ha a szem amourosisban nem szenvedne, legkevésbé sem gátolná a látást. Azóta a betegnek hírét nem hallottam, eszerint nem is tudhatom, hogy a szaruhártya bántalma ismétlödött-e vagy sem. Egészségének átalános állapota különben már akkor is olyan volt, hogy az élet fenntartására nézve csak a legszomorúbb jóslatot állíthattam fel; a nagy fokú vérszegénység és a koponyabeli baj nyilvánvaló terjedése, mit a bal halánték táján támadó csontkifeszités elég világosan bizonyított, e tekintetben semmi kétséget nem engedtek. Briglit-féle Mutalom és reczeglob. Hutchinson (Medical Times 1865, 803 sz.) e tárgyra nézve kiemeli, miszerint a vesebajt több esetben csupán a szembeli lelet folytán kórismerte, illetőleg lett arra figyelmessé. Azt mondja ugyanis, hogy nem épen már a vízkórban szenvedő betegek azok, kiknél az ismeretes reczegelváltozásokra a leggyakrabban akadni, hanem inkább azon alattomos lefolyású kóresetek, hol az illető egyének nem panaszkodnak egyébről, minthogy nem jól érzik magukat, hogy étvágyuk rósz és emésztésök gyenge , s a mellett rósz színben vannak. Egy úr, j ki Liverpoolban hosszú ideig sikertelenül rósz emésztése végett kezeltetett, beállott láterő csökkenés miatt Londonba jött. Itt a szemtükör azonnal a jellemzetes Bright-féle reczeglobot felderítvén, a vizelet megvizsgáltatott, melyben nagy mennyiségű fehérnye találtatott. Más alkalommal ismét egy hölgyet küldtek Ilutchinsonhoz láttompulat miatt, ki egy év hosszáig emésztészavarokban szenvedett; a reczegeken vérömlenyek és fehérnyelerakodmányok voltak láthatók, a vizelet csakugyan fehérnyét tartalmazott. Mindkét beteg vízkórban vagy csak lábvizenyőben is soha előbb nem szenvedett. Egy harmadik eset még érdekesebb, mert a szembaj föllelése sajátságos körülmények között történt. Egy embert hoztak a kórházba, kit öntudat nélkül találtak egy faraktár- ■ ban , melyben az mint napszámos dolgozott. Azt gondolták, hogy talán a farakásról leesett. Fején volt ugyan némi kis sérülés, de nagyobb zuzódás hiányzott; eszméletét tökéletesen elvesztette volt, úgy hogy tőle semmiféle felvilágositást kapni j nem lehetett. A láták tágulvák. Hutchinson megvizsgálván tükörrel a szemet, meglepetésére a Bright-féle reozeglob szokott tüneteit találta mindkét szemben, még pedig ez esetben oly nagy kiterjedésű vérömlenyeket, hogy már azokból lehetett következtetni, miszerint az egyén nem külső sértés, hanem koponyabeli vérzés által jutott jelen állapotjába. Meghalt a beteg még az nap és a bonczlelet csakugyan nem hazudtolta meg a kórismét. Mindkét reczeg nagy mértékben bántalmazottnak , a húgyhólyagban létező vizelet fehérnyével teltnek mutatkozott; a vesék zsugorodottak és szemcsések voltak. Az agy oldalgyomrocsai ki voltak töltve vérömlenynyel. Az egyén soha sem szenvedett vízkórban, sőt nehéz munkájánál maradt élete végperczéig. Adatok a szemrák esettana és statistikájához. Hasner tanár (Prag. med. Wochenschrift 49, 1864) az utolsó 8 évben 155 rákos beteget észlelt koródáján. Feltűnő volt mindezek előtt a férfi nem túlnyomó száma (63,2%), különösen a 40-ik évtől fogva (66%). Több 15%-nál az egész összegből a gyermekkort illeti, azután csökken a rákra való hajlandóság, a 40-ik évben ismét emelkedik s legmagasabb pontját 40 és 60 közt éri el. A mi a szem különféle részeinek megtámadtatását illeti, a gyermekkorban majd nem % az eseteknek a szemteke rákjában szenvedett, ellenben a szemhéjakon épen nem észleltetett gyermekeknél. A rák nemére nézve a tekében körülbelől négy eset közül egy melanoticus fajú volt. A szemtekerák férfiaknál sokkal gyakoribb mint nőknél (72—80o/o)A szemüregbeni rákra nézve nemi tekintetben semmi különbség nem mutatkozott; ifjabb korban az üregre korlátozva szokott lenni az álképlet, a későbbi életkorban inkább bonyolódva szemtekerákkal. A szemhéjrák gyakoribb férfiaknál mint nőknél, különösen 40—70 évben. Műtétéi által kezeltetett 68 eset. Nevezetesen enucleatio bulbi 18-or, a szemüregi rák kiirtása 9-szer, szemhéjrák-műtétel 41-szer vitetett véghez, az utolsó 31 szer plastikával volt egybekötve. 14 műtett beteg meghalt, 12 recidivált, a többiekről biz- i tos tudomása nem lett H.-nek. H. állítja, miszerint több beteget visszaesés miatt 3-szor műtett, s mindegyik műtétel után hosszabb szünetet észlelt; ennek következtében a műtétéit mindig javaltnak tartja, hol az életveszély nélkül vihető véghez. Végre a melanoticus rák 3 esetét közli, melyek abban hasonlitanak egymáshoz, hogy mind a háromban üveghályogos tünetek előzték meg a rák megjelenését. Az első esetben a dag sértés után fejlődött, a másik kettőben szivárványmetszés tétetett az üveghályog szokott kórképe végett, minek következtében az állapot javult is, míg 2 — 3 évvel későbben a rák megjelent. Broinkíilium fényiszony ellen. Rossignol a St. Pierre nevű brüsseli kórházban számos kísérletet tett a nevezett gyógyszerrel, úgy látszik igen kedvező eredménynyel. A betegek 1 — 5 nap alatt meggyógyultak, s pedig — a mint állítja — a nélkül, hogy a fényiszonyt feltételező kóralak különbséget tett volna a gyógyításban. Alkalmazta a gyógyszert nevezetesen egyszerű hurutos, úgy. nevezett görvélyes köthártyalobnál, felületes szaruhárty alomnál, idült szivárványlob ellen, végre egyszer mész által történt megégetés esetében. Alkalmaztatott mint szemvíz (fél ne. hézék 2 obon vízre). Belsőleg adagolva nem segített. Relata refero. (Schm. Jahrb. 1854. 86. lap). PEST , 1865. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJÁBAN. (Dorottya-utcza. 14. szám)
