Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-12-24 / 12. szám
91 92 nem ritkán kisebb fájdalom áll elő a homlok táján. Közönséges | asthenopiánalc vehetnök a bajt, a milyen az alkalmazkodás kész- j lete bántalmainál szokott megjelenni, s nem egyszer annak tartatott is, ha a szemcsarnok figyelmesebb megvizsgálását elhanyagolták. A látzavar ilyen keletkezési módjából végre folyik, hogy a betegek többnyire sokkal tisztábban látnak , midőn a tárgyakat finom lyukon keresztül nézik , mert ezáltal a már többször említett, a látást nagyon hátráltató szétömlését a világosságnak nagyobb részt megakadályozzák. Az elősorolt tünetek, nevezetesen a ködös látás és a munka közbeni elfáradás savós szivárványlobnál kisebb mértékben előfordulnak, ellenben plasticus izzadmánynyal járó lobesetekben mindinkább előtérbe lépnek, a fokra nézve emelkednék és uj látzavarneraekkel szövetkeznek. Könnyű ugyanis átlátn, hogy erősen kifejlődött szivárványlobnál két uj mozzanatra akadunk, mint a keletkező látzavar megannyi okára; t. i. a látának izzadmány általi részben vagy egészbeni bedugulására, valamint az alkalmazkodási működés némi meggátlására. Az utóbbira nézve meg kell jegyeznem, hogy Stellwag bonezleletekre alapitott azon állítása, miszerint szivárványhártyalobnál a szorosabb értelemben vett alkalmazkodási izom csak kivételes esetekben nem támadtatik meg, kórodailag valószínű. De ha az alkalmazkodás tulajdonképi készletét (m. tensor chorioideae) nem is vesszük számba, tudjuk hogy maga a láta is az alkalmazkodás működésében részt vesz annyiban, a mennyiben nagysága távolabb és közelebb tárgyaknáli nézésnél változik. Ezen a tökéletes látásra szükséges változása a látának pedig a lobos izzadmány az izomzatra hűditőn ható befolyása által lehetetlenné válik. Sokkal fontosabb természetesen a látzavar keletkezésére nézve az izzadmányok azon része, mely a láta szabad terét foglalja el. Hatnak pedig különféle kártékony módon ezen lerakodmányok a láterőre, részint az által, hogy a látát mindinkább szűkítik, részint hogy az átlátszó lencsetokot némely helyeken vagy egész terjedelmében félig átlátszóvá vagy tökéletesen homályossá teszik. Tovább vinne, mintsem jelen feladatommal összefér, hogy ha a soknemü föstenyzett vagy fösteny nélküli, pont- vagy szálszerü, hálózatos vagy sürü, a láta szélén karika formában vagy annak közepén dugasz alakban előforduló izzadmányokat megkísérteném taglalni, melyek a szivárványhártyalob különféle nemei és fokaiban szoktak létrejönni; e helyütt nem lehet más feladatom, mint kórisméi, tekintetben megismertetni a látzavar minőségét, mivel az az alanyi tünetek legfontosbika. Gyakorlati szempontból pedig — úgy hiszem — az említett adatok elegendők arra, hogy az olvasó a látzavar miféleségét azokból magának összeállítsa, mely miféleség különben a heveny lob lefolyása időszakában amúgy is másodrendű tünemény. Annál czélszerűbbnek látok fölemlíteni némely adatokat azon Útakadályokra nézve, melyek lob után gyakran hátra maradnak és a legtöbb esetben csak műtétel által elháríthatok. Ezen akadályok fővonásaikban ugyanazonosak a látaszükület (myosis) által okozottakkal, ámbár az előbb mondottak szerint még más látzavart eredményező tényezők is járulnak hozzá. Figyelmeztetni akarom nevezetesen az olvasót azon egyénekre, kik több ismételt szivárványlob után épen csak a láterö csökkenése végett fordulnak hozzánk. Ha az ily látcsökkenést elemezzük, nagyban csakugyan a látszükület folytán támadni szokott látzavar formájára találandunk. Ezen betegek t. i. arról panaszkodnak, hogy bár meglehetősen tisztán veszik még ki a finomabb nyomtatást is, nem igen jól tájékozhatják magukat a járásnál, különösen szükebb utczákban, lépcsőkön s átalán kisebb fokú világításnál. A vizsgálat ilyen szemekben a látának majdnem tökéletes elzárását találja, vagy közvetlen összenövés vagy izzadmány dugasz által (atrej sia pupillae immediata vel mediata), s csak egy gombostű mekkoraságu vagy még annál kisebb likat fedez fel a láta szélén, mely sötét fekete színe által tűnik fel. Az erős fekete j szin itt könnyen megfejthető, mert a fény behatása szűk ! térre lévén korlátolva, a szem háttere nagyon gyöngén világittatik meg, s ugyanez oknál fogva viszont csak igen csekély szétömlött világosság áramlik abból kifelé. De a beható világosság kis mennyiségénél fogva másrészt a reczehártyán leábrázolt tárgyképek is igen fényszegények s annál inkább olyanokká lesznek, ha a tárgyak vagy átalán a külső láttér, mint ez péld. szürkületkor történik, kevés világosságot árasztanak el. Továbbá nem lehet másként, minthogy az ily kis rekesz, melyen keresztül a beteg látni kénytelen, a láttér nagyságát csökkentse, mely két mozzanat (fényszegény kép és szűk láttér) érthetővé teszi, hogy az illetők a farkasvakság egy nemében szenvedni látszanak. — A látzavar ezen miféleségéhez járulnak bizonyos fokban az úgynevezett fényhajlás tüneményei (Beugungserscheinungen) is, melyek annál erélyesebbek, minél szükebb a láta. A myosis, mely lobos folyamat nélkül támadt, csak kevésbé lényeges pontokban különbözik az imént leirt látaszükülettől a működési tünetekre nézve. Előjön az oly embereknél, kik kisebb tárgyakkal foglalatoskodnak, és mint ékszerészek, órások és vésők, munkájuknál nagyitó üvegekkel huzamosabban élnek; az igen közellátással párosult összehúzódása a látának ezen egyéneknél végre maradandóvá válik, a mint azt más izmoknál is tapasztaljuk, hogy gyakori működés folytán az ellentétes izmokat erőben felülmúlják. Ugyanazon okból a havas sarkvidékek, valamint a fa nélküli északáfrikai tartományok lakosainak rendesen szűk látájuk van, mert a reczegre izgatólag ható nagy fény a zárizmot folytonos összehúzódásban tartja, mi által ereje elvégre túlhaladja a tágító izomét. Még egy pár szót a láta ellenkező állapotáról, t. i. a látatágulatról (mydriasis). Akármilyen okból támadt légyen az, mindig tetemes látzavarrai jár, mely az által ismerhető fel legkönnyebben, ha a látás majdnem tökéletesen rendessé válik, midőn egy kis ükön keresztül (milyent péld kártyapapirba tűvel is szúrhatunk) nézünk. Ezen úgy nevezett stenopaeicus készlet az egyetlen biztos mód, mely által egy csupán a látatágulatnak köszönhető látzavart azon látzavartól különböztethetni meg, mely basonlóképen látatágulattal járó, mélyebb reczegérhártya- vagy látidegbajtól származik. Ez utóbbi esetekben a két ükön keresztül való nézés a bajon nem segít. A mydriaticus szem, mely különben más bajban nem szenved, azért lát roszul, mert nagy szóródási körök támadnak a reczegen, melyek az éles tárgykép létrejöttét akadályozzák. Természetes hogy a látzavar nagyobb világosságban növekszik, sötét helyeken és szürkületkor csökkenni szokott, mert a láttér világosságának kisebbedése által nagyobb arányban csökken nek a szóródási körök, mint a tárgyképek világossága. A mydriaticus szem okozta látzavar néha oly nagy, hogy az amblyopicus bántalom minden tüneteivel birni látszik. Igaz, hogy viszont más esetekben a látzavar csekélynek bizonyul
