Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-11-26 / 11. szám
85 86 tai kilógnak. A szemcsarnok még fennmaradó részében sűrű sárgás geny van jelen. A szemteke csak igen nehezen tud mozogni az egyenes izmok irányában a nagy dag és összeszoritás (Strangulation) folytán. Idegen testet a sebben nem találni. A mint utólagosan értesültem, Vidor tudor barátom azelőtt való nap a beteget látván, ráismert a kiürülésben levő lencseanyagra. Ilyen körülmények alatt a látás visszanyeréséről szó többé nem lehetett, de miután a legerősebb átalános szemlob már-már mutatkozott, vagy szinte jelen volt, s nagyobb félfejfájdalmak és erős láz nem hiányoztak, czélszerünek tartottam az elhagyott árvát a kórházba felvétetni. A mennyire lehetett, tisztittattam a sebet, levágván a szivárványhártya kilógó czafatait; belsőleg gyönge sós hashajtót, külsőleg mákonykenőcsöt és — miután a genyedés nemcsak nem kikerülhető, de már is közeinek ismertetett fel — langyos borogatásokat rendeltem, az első nap ólomoldattal, későbben közönséges megmelegitett vízzel. A lefolyás váratlanul gyors volL a mennyiben a beteg már octob. 6-án a fájdalmak csökkenésével éjjel meglehetősen aludt és láza megszűnt. A szemhéjlob tetemesen engedett,(a szemteke azonban nagyobbodott, a szaruhártya necrosis folytán egészen elpusztult, a szemteke némileg puhulni kezd s még nyomásra sem igen fájdalmas.Két nappal később daganatról már szó sem volt sem a szemhéjakban, sem a szemtekén; ez títóbbi szemlátomást kisebbedik, oct. 9-én már kevéssel nagyobb a rendesnél, 11-én már ennél kisebb is. De ezen idő alatt olyan nagy fokú genyelválasztás foglalt helyet, hogy nem volt lehetséges az ápolónak a kellő tisztaságot fenntartani. Oct. 17-kén és a rá következő napokban a jobb szem kezdődő belövelést és a szemhéjakon kisebb fokú szemcsésedést mutatott, mi végett hideg borogatásokat alkalmaztattam. Pokolkő oldat bekenésére már is kezdett a belövelés kisebbedni és a szemcsésedés engedni, midőn oct. 25. a jobb szemteke к öthártyája erősen belövelt és duzadtnak mutatkozott, egyszersmind a szaruhártya alsó szélén igen kis felületes fekély jelent meg, de a mi legfontosabb a szemhéjak kissé merevek, belső felületük az eddiginél halaványabb szinü lett. Az nap délután a felső szemhéj nagyobb fokban dagadt, egyszersmind híg húsvizszinü váladék mutatkozott. Oct. 27. az eddig alkalmazott jeges borogatások daczára a szemhéjak igen nagy fokban megdagadvák, belső felületüket már alig vizsgálhatni, mert a különben igen türelmes beteg jajgatásra fakad, hogy ha megkísértem a szemhéjakat elvonni vagy csak is érinteni. A melegség tetemesen növekedett az egész szem táján. A teke köthártyája duzzadt, a szaruhártyát mindenfelől kocsonyás sárgásvörös chemosis foglalja körül. Oct. 27. a következetesen alkalmazott jéghideg, valamint 6 egymásután rakott nadály s ez által előállott huzamos vérzés daczára a daganat még mindig növekedvén, a higany-bekenésekhez fogtam. Rendeltetett a közönséges higanykenőcs 15 azemerének egy nap alatti bekenése a karok és czombok belső felületére. Oct. 28. A hideg borogatásokat nem tűri a beteg, azért veiök felhagytunk; a daganat és a híg genyelválasztás folyvást tart. Ismét 15 szemei’ higanykenöcs. Ezen bekenéseket egész nov. 1-ig folytattuk, midőn a szájüregben kisebbszerű nyákelválasztás kezdődött, mely különben timsós szájvízre pár nap után ismét tökéletesen megszűnt. A lefolyt 6 nap alatt a daganat és az érzékenység csak igen lassan csökkent, oly lassan, hogy a szemteke vizsgálásáról még 8 nappal későbben sem lehetett szó. A geny sűrűbb lett, de nem nagy mennyiségben választatott el. A fájdalmak még oct. 31-kén oly nagyok valának, hogy szunyái bőralatti befecskendésével kellett azokat csilapitanunk. Nov. 8-án a fájdalmak tökéletesen szűntek; a szemhéjat annyira lehet felemelni, hogy képes vagyok a szaruhártyát először megvizsgálni. Chemosis már épen nincs. De a szaruhártya alsó felében kis borsó mekkoraságu fekély (Resorptions- vagy Erosionsgeschwür), melynek közép részén a hátsó réteg valamint a Descemet-féle hártya majdnem kendermag nagyságú dudor alakjában kiemelkedik. A láta igen szűk. Fényiszony. A fekélyt hígított mákonyfestvénynyel beecseteltem, belsőleg 4 szemer kinalt naponta rendeltem. Ezen gyógymód még két napig olyan kitűnő sikerrel alkalmaztatott, hogy nov. 9-én a fájdalmak és a genyedés tökéletesen megszűnvén, nyomkötést szabad volt föltenni, mely utóbbi gyógyszer összeköttetésben mákonyfestvény beecsetelésével az előredudorodott Descemethártyát (keratokele) rendes helyzetébe tökéletesen visszahozta és a fekély végleges behegedését 6 nap alatt eszközölte. A szemhéjak már igen kis mértékben szemcsések, s pokolkő gyenge oldatára (4. sz.) naponta inkább tisztulnak. A beteg még folyton kinalt vesz, a sok fájdalom és álmatlanság okozta gyengülés megszüntetése kedvéért; igen jól érzi magát, jól iát s egy nem feltűnő hegen kívül, mely a szaruhártya alsó széle mellett létezik, más semminemű utóbajt nem mutat. A bal szemteke pedig oly mértékben sorvadt, hogy alig beszélhetni tekecsonkról. Végre azt említem meg, hogy a jobb szem megtámadására befolyt ok természetére nézve tisztában nem vagyok. Legvalószínűbb, hogy a roppant genymennyiség, mely a sorvadó bal szem ér- és köthártyájából elválasztatott, valami módon a másik szem megbetegedésére alkalmat szolgáltatott. De egyszersmind megjegyzendő, hogy egyidejűleg még egy másik ugyan abban a szobában fekvő 3 éves leány jobb szeme valódi takáros körfolyamatba esett. Ezen leány a bal szemén már tekesorvadásba átmenő takáros baj végett vétetett fel a kórházba. A gyanú, hogy ezen leány mind saját jobb, mind a közelfekvő fiú jobb szemét megfertőztette, még mindig jogosult, mert takáros geny valami módon történt átvitele az egyikben takárt, a másik egyénben diphtheritist eredményezhetett. Ideghártya-vérszegéuység (Ischaemia retinae) a hitideg másodlagos sorvadásával. Dr. Heddäus (Kiin. Monatsblätter, aug. havi füzet) közli a következő kóresetet, mely fökép azért nevezetes, mert pár hétig tartott tökéletes vakság után, úgy hogy mennyiségi fényérzés sem volt jelen, még tetemes javulás állott be, mi minden esetre a legnagyobb ritkaságokhoz tartozik. Egy 39 éves földmi velő az őt kezelő sebész állítása szerint 6 hétig hagymázban szenvedett. Ezen betegség folytán a negyedik hét végén a láterő mulékony homályosodása lepte meg, mire 8 napig tartó tévbeszéd lépett fel, melyből felűdülvén a beteg mitsem látott. Megjegyzendő, hogy a szegény beteg mind a betegség lefolyása, mind a nyolcz nap előtt beállott felüdülés alatt halhatatlan rósz módon tápláltatott, úgy hogy például még az u olsó napokban az éhező könyörgése daczára egy tojássárgát négy adagra osztottak.H. tr. a beteget roppantul vérszegénynek, s csontvázzá soványodottnak találta, de mind a mellett testileg lelkileg elég épnek, ki csak azt állitá, miszerint nem hiányzik neki semmi egyéb, mint világosság és élelem a tökéletes jólétre. 46 igen kis érlöktetés mellett, a szivlöktetés olyan bágyadt, hogy a test semminemű elhelyezése mellett azt megérezni nem lehet; a szivzörejek gyengék s olyanok mintha nagy távolságból erednének. Fényérzésnek nyoma sem volt, még erős petróleumlámpa domborüveg által összpontosított sugarait sem vehette ki. A szemtekék összeállása rendes, a tülkhártyák krétafehérek, a mellső sugáredények alig láthatók, a láták igen kitágultak, világosságra épen nem hatnak vissza. Csak a bal láta átmérője nadragulyaal becseppentése folytán még kissé növekedett A szemtükörrel a közegek ép átlátzóságáról meg lehetett győződni, úgy szintén az ér- és az ideghártya rendes voltáról. Az ideghártya visszerei igen megteltek, de nem tekervényesek, főüterei hajszálvékonyak, kisebb ágazatai alig észrevehetők; a látideg dombcsák kerekdedek, halaványak, sárgás-fehérek, minden belövelés nélkül. Mikor H. a beteget 8 nap múlva másodszor látogatá, jobb tápláltatásán kivül változást nem vehetett észre. Fényérzésnek nyoma sem volt még, de ismételt könyezésröl és fájdalmakról a nyakszirttáján panaszkodott a beteg, melyek a nevezett helyen létrejött izzadással az utolsó éjszakán jelentkeztek. A szemtükör a bal szem reczeg-ütereit némileg teltebbeknek mutatta. Csak 3 hétig tartott ily tökéletes mór után tért a láterő IP