Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-09-24 / 9. szám
71 72 rendeljük az arnicának a homlok s a szemöldök tájára való bedörzsölését, mint p. belvérzések, külső vérömlenyek vagy üvegtest lerakodmányai fölszivódása tekintetéből. Vannak pedig egyének, kiknél ezen gyógyszer míg ritkított oldatban is hasonló bőrlobot szokott előidézni). (The ophth Review. April 1865.) Erőműres lencseíiczam szürke hályoggal. A következő, Steffan által észlelt kortörténet tanúságul szolgálhat, hogy mily jelentékeny kóros elváltozásokhoz vezethet a szemtekének puszta rázkódása, ha borítékjai nincsenek is sértve. Pf. V. 15 éves ifjú oct. 18-án puskalövés által bal szemén megsebesittetett. Másnap, midőn Steffan a beteget először látta, a héjak igen duzzadtak, a szemrés csak igen bajosan volt fölnyitható, minden ily kísérletnél sok köny ömlött ki. Erőszakkal nyitva tartott szemhéjaknál a szaruhártya fölülete egyenletesen homályosodottnak mutatkozott, s halványan köszörült üveghez hasonlított; mögötte szabálytalan tömeg látszott, mely, piros fénye után Ítélve, nagyobbára véralvadékból állhatott. A szaruhártya belső széle s a belső szemszöglet között fekvő, valamint az ezzel határos köthártyarész szürkés, elégett szövetmaradványokkal födött, a többi részei vérdúsak. Mennyiségi fénysejtés (quantitative Lichtempfindung) kis mértékben ugyan, de egész biztossággal megállapittathatott. Fájdalmakról a beteg nem panaszkodott. A gyógykezelés igen egyszerű volt: hideg borogatások, atropin becsöppentése, a szemnek gyakori tisztítása, az elhalt szövetmaradványok eltávolítása és a héj s teke köthártyája között képződött összenövéseknek naponkénti szétmetszése. A szaruhártya lassankint világossá lett, a mellső csarnokban létező Véralvadékok ífölszivódtak, s 14 nap múlva ferde világításnál megvizsgáltatván, következő változásokat lehetett látni: A lencse, tokjának tökéletes épsége mellett, a mellső csarnokba volt belső alsó részével ficzamítva, mellfelé a szaruhártyára nyomva, hátfelé pedig a megfelelő szivérványrészt visszafelé tolva, föl s kifelé a szivárványhártya látaszéle s a ficzamodott lencsének kerülete között a sötét fekete színű szemháttér keskeny csík alakjában mutatkozott. Az egész lencse szürke hályogtól átvont, a mennyiségi fénysejtés jó, a teke valamivel lágyabb összeállású. Közvetlenül az erőműves behatás utált létrejött vérzést a mellső csarnokban, St. azáltal magyarázza, hogy a szivárványhártya azon része, mely a ficzam következtében a lencse mögé jött, — mert a szivárványhártya külső fele egészen ép — vagy a tekének heves rázkódása folytán közvetlenül, vagy pedig közvetve a kificzamodás pillanatában a lencse által megsértetett. — A szürke hályog eltávolítására, a beteg ifjú kora mellett, a discissio elégségesnek tartatván, ez végbe vitetett atropin beecsetelése mellett; a hályog lassankint felszívódott, s a láterö növekedett. Négy hó múlva Jäger mintának 15. számát volt képes 2. sz. domború üveggel elolvasni. Megjegyzésre méltó még, hogy a teke összeállása a fölszivódás alatt ismét gyarapodott. (Zehender kiin. Mon. Bl. Mai und Juni-Heft 1865. A düls/.cm (exophthalmus) egy nevezetes esete. Gross S. C. amerikai orvos sebészeti munkájában (A System of Surgery 3-ed. Phil. Vol II. p. 293) találjuk a következő kortörténetet: Powtan , egy 12 éves sovány ée magos szerecsen fiú életének második eve óta szenved dülszemben. A szemtekék annyira kiemelkednek vagy úgy szólván kifüggnek a szem üregekből, hogy majdnem féihüvelyknyivel túlmennek a némileg lapos orrgyökér színvonalán. Rendes nagyságúak ugyan, de mozogni nem bírnak. A láterö jó. A felső szemhéjak kissé duzzadtak a szemöldök felé, a függőleges átmérő l'/a", a vízirányos átmérő 2 j . 11aczára nagy túltengésüknek nem bírják tökéletesen fedni a szemtekét. Az alsó szemhéjak rendes nagyságúak. A jobb porczhártya alsó részén van homályos folt s a láta itt szintén függőleges irányban hasszabbitottnak mutat-P ESTEN , 1865. К HÓK és WEIN KÖNYV kozik. A szemüregben nem látszik semmi újképlet rejleni, az ujjak könnyen behatolván a szemgödör széle s a teke között. A fiú egy párszor szenvedett zsába-féle fájdalmakban könyezéssel, de különben egészséges. Egy idő óta a szemtekék kiemelkedése nem szaporodott. A fiú gyomorlob következtében meghalálozván, Grossnak alkalma volt a szemüregeket bonczolás alá venni. Miután a szemtekéket eltávolitá, mint a dülszemet okozó anyagnak egy nagy mennyiségű zsírszövetet talált az izmok között. Színe sárga, összeállása szilárdabb vala a közönséges zsírszövetnél. A látidegeket némileg hosszabbaknak, de különben rendeseknek találta. Az egyenes izmok jobb oldalt erősebbek, mint a bal oldalon. A könymirígyek előretolvák, de minden más tekintetben rendesek. A szemgödör belső fala, kiváltképen bal oldalon kissé emelkedettebb, de ezen eltérés nem birt semmi befolyással a dülszem keletkezésére. Maguk a szemtekék egészségesek. (Kár hogy nem említi szerző a többi szervezet netáni sajátságait, s akadt-e még más tájakon is rendellenes zsírszövetre. (The Ophthalmie Review April 1865.) IKODALOU. Aerztlicher Bericht aus der Augenkranken- Abtheilung des Brunner allgemeinen Krankenhauses, betreffend den vierjährigen Zeitraum von der Gründung dieser Abtheilung, d. i. vom 1. Juli 1861. bis 30. Juni 1865. Von Br. Rittmann. Ezen másfél ívre terjedő rövid jelentésből értesülünk, miszerint a nevezett korosztályon négy év alatt 1105 fekvő és több mint 50 i0 járó beteg kezeltetett. A végbe vitt műtételek száma 383 volt; azok között 143 alsó karélymetszés, 4 vonalmetszés (Linearextraction), 25 szétdarabolás (Discission), 2 hátraforditás (Reclination), 18 utóhályog-mütétel, 31 üveghályog-műtétéi, 87 más okból tett szivárvány metszés stb. — A járó betegeknek több mint két harmadát görvélyes gyermekek tették. A takár 150-szer észleltetett, s pedig 80 újszülött és 70 felnőttnél, 120 esetben a ragály átvitele által történt megfertőzést bebizonyitni lehetett. A gyógymód jeges borogatások (ritkán nadályok) s pokolkő-oldat (4 — 8 szemer 1 obonra) alkalmazásából állott, mely nem régi s el nem hanyagolt esetekben mindig czélhoz vezetett. Az üveghályogos betegeken véghez vitt' mütételek közül különösen egy eset nevezetes, melybe n 17 évi vakság után még javulás állott be a szivárványmetszés folytán. Ezen 36 éves egyén alig bírta látni az ablak világosságát, mikor a kórházba jött, a vizsgálatnál látidegvájulatot talált Rittmann s csak azért kisértette meg a műtétéit, mert veszteni valója nem volt a betegnek. Mily nagy volt aztán a szerző meglepetése, mikor a beteg kilencz nap a műtétéi után nemcsak különbféle, 5 — 8 lépésnyire elébe tartott tárgyakat megismert, hanem képe3 volt vezető nélkül házához visszatérni. A reczegbántalmak közül említendő egy ismételt tiidÖ- vérzések folytán keletkezett majdnem tökéletes vakság, mely magát szemtükörben csak a háttér feltűnő nagy halaványsága által nyilvánitá. A nélkül hogy a szemre különös gyógykezelés alkalmaztatott volna, az egész szervezet lassan történt felüdülésével 3 hónap alatt az előbbi rendes láterö visszatért. A karélymetszésre nézve megjegyzésre méltó, hogy R. 46 esetben a Jacobson-féle modort kitűnő sikerrel vitte végbe. Ezen műtétéi abban különbözik a szokott modortól, hogy a karély nem belől a limbustól, hanem maga a limbusban történik, a második időszakban a megfelelő szivárványrész kimetszetik, az egész műtétel pedig mély hang yhalvag-álom alatt vitetik végbe. Nagy előnyt tulajdonit ezen modornak nem tökéletesen érett hályognál, s csak akkor a lkalmazta, mikor a másik szemen hályog már mutatkozván, az első szem tökéletes megérésétjbevárni a betegnek külső viszonyainál fogva kellemetlen lett volna. Mint hátránynak említi R. a fölötte gyakran fellépő utó tokhályogot, melyet 45 eset közül 15-ször kellett utólagosan eltávolítani. • 1 ín •. (I)oxottya-utcza, 14. szám).
