Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-01-15 / 1. szám
7 8 mött sejtképzödésre hajlandó, mely a látát végképi bedugulással fenyegeti. Azért ily esetekben szükséges az újabb szivárvány-lob elleni gyógyszerek leltárát késedelem nélkül segítségül venni, mit én a szóban lévő betegnél szintén tettem. A gyógyszerelés állott 12 nadályból a halántéktájra, hashajtóból, erős atropin-oldat alkalmazásából (1 szemer 2 dr. vízre, naponkint háromszori becsöppentés). Azonfelül higanyhalvag yi6 szemmerrel kezdve, mely naponkint szintén yi6-al emeltetett. Dec 13. a helybeli tünetek nem változtak. 14-én nagyobb zsábaroham, mely a beteg éji álmát zavarta. 8 nadály. Este % smr szunyái bőralatti beföcskendése. 15. A kocsonyás izzadmány fénytelen, pontozott, piszkos fehér szinü, laposabb. A láta épen nem tágult, daczára az atropin becsöppentésének. A láterő — ha lehet — rosszabb annál, mint első nap tapasztaltam; újra erős zsába, mely szunyái beföcskendése után csillapult. 16- án. A helybeli tünetek nagyon sulyosbultak, miután a szivárványnak egész külső fele az arra eső láta felével a mellső csarnokban nyilván domború dudort képez, jeléül, hogy a szivárvány és lencsetok közt lobtermény gyűlt meg, mely az előbbit előretolja. A zsába délelőti órákban ismét jelentkezett, ámbár kisebb mértékben, mint a múlt napokban. Szunyái beföcskendés. 17- én. A beteg igen jól érzi, sőt gyógyultnak hinné magát, ha tökéletes vakság jelen nem volna. A gyertyalángot csak sürü ködön keresztül veszi észre, más tárgyakat épen nem. A szivárvány egy felének domborúsága fennáll. 18- án. A beteg igen csöndes alvás közben rögtön hascsikarás miatt fölébred, mire hasmenés áll be, mely azóta tart. Már 8 híg vizes kiürülése volt a betegnek, mindinkább növekedő hasfájdalmakkal, úgy hogy levest sem birt enni. Szemvagy fejbeni szaggatásnak nyoma sincs, sőt délben némely az ágy körül álló bútorokat és kisebb tárgyakat is látni kezdett. Meglepetésemre a szivárvány külső fele laposabb, az ellenkező (belső) láta széle a fehéres lemeztől kissé visszahúzódott. A hasmenésben a bevett gyógyszernek (17-én 6/l6 szmr corrosivust vett) hatását ismervén fel, annak kisebb adagát (4/16 sz.) rendeltem. 19 én. A hasmenés folyton tart, az éji nyugalmat háborgatván. A szivárvány egyenes lapot képez, a láta széle mindenütt szabad, kitágult s közepe sokkal vékonyabb lemezzel sugárformáju fehér szálak által összefüggő. A beteg arczomnak minden részét tisztán veszi ki, s a legkisebb tárgyakat is, bár kissé fátyolozva látja. A higany-készitmény félretétetik. Atropin csak egyszer napjában. 20- án. A betegnek még mindig megy a hasa, gyöngébb csikarással. A már 3"' széles láta közepében elhelyzett lemeznek belső fele eltűnt, a külső fele pedig csak jó világítással vehető észre, miután igen vékony, síma, szürke s majdnem átlátszó. 21- én. Ezen maradvány majdnem egészen elenyészett, úgy hogy csak kis félhold forma töredék maradt még meg aláfelé. A beteg Jäger mintái 20. számát olvasta. A beteg dec. 22-én haza ment-annyira javult állapotban, hogy tökéletes gyógyulásában sem ő, sem én többé nem kételkedtünk. A szivárvány mellső felszíne rendes, a láta kitágult volt, annak szélétől több sugárszerü, föstanyaggal fedett szálak a közép felé indulnak. Alanyi tünetek nincsenek jelen, a szemteke majdnem rendes szinü, a látás napról-napra javúl. Úgy hiszem hogy mindenki, ki e híven följegyzett adatokat olvassa, osztozni fog velem azon véleményben, miszerint ezen hatalmas kórfolyamat megtörése a higanysó hatásának köszönhető. Jellemzők leginkább a bélhuzamban megjelent tünetek s azzal egyidejűleg az atropin utólagos működése. A szivárvány mögötti lerakodmány, mely ezen hártyánál az anynyira feltűnő dudort képezte, valóban csudaszerűen felszívódott, mihelyt a hasmenés jóformán megindult. Ha valahol, akkor kétségkívül itt, a rpost hoc ergo propter hoc“ igazolható. Ütérdag a szemüregben. A „Schmidt’s Jahrbücher“ ez idei első füzetébem három ide vágó esettel találkozunk. Az első Holme s-töl Ameriká ban észleltetett, lövés által támadt s önkényt fejlődött vissza. A második a frankfurti orvos Passavant által közöltetett, egy 9 éves leánynál az által jött létre, hogy nővére véletlenül kötőtűvel sértette meg szeme külső zugát s a szemüreg annak megfelelő külső részét. Itt is, mint 'más valamennyi hasonló esetben, exophthalmus s az ismeretes zörej volt jelen. P. azon véleményben lévén, hogy a dag a könymirígy üterében fészkel, műtétéire vállalkozott, s kifürészelvén a szemüreg külső falának egy ékszerü részét, csak akkor győződött meg, hogy a tágulat a szemüreg leghátsóbb táján, a látideg mellett ül. Ezt már nem merte bántani. A műtételi sértés 3 hét alatt begyógyult, az ütérdag és exophthalmus nem változott. — Végre a harmadik esetet Grreig (Edinb. Med. Journ. VIII. p. 446.) tette közé. 47 éves szakácsnő bal szemében a koponya bal felét érő ütés után 12 nappal támadtak as ismert tünetek. Gr. rögtön felismerte az ütérdagot, mint az exophthalmus okát s ugyanaz nap lekötötte a bal közös fejüteret. Ezen műtétéit rövid idő alatt tökéletes gyógyulás követte, ugyannyira, hogy a beteg nemcsak a már egészen romlott látást, hanem a merőben mozdulatlan tekének szabad mozdíthatóságát is visszanyerte. Grreig ezen alkalommal még csodálkozását is fejezi ki a felett, hogy a sebészek mindenféle gyógymódhoz fognak ez ütérdag ellen, midőn a carotis lekötésében egyszerű és ártatlan eljárással bírunk. Aqua chlor i. Nov. 13-án tett közlésünk óta folytonos kísérleteket tét- ' tem a nevezett gyógyszerrel s pedig mindazon kóralakok ellen, melyeket Grraefe arra alkalmatosnak nyilatkoztatta ki. Be kell vallanom, hogy a köthártyaloboknak csak egy nemében, de ebben kitűnő hatásúnak tapasztaltam. Ez a heveny ragályos köthártyalob különösen azon vegyült esetei, hol a szemhéji valódi hurutos bántalom, a mint azt nevezni szoktuk, a szaruhártya széle mellett létező széles laposlerakodmányokkal párosulva va.n Ezen esetek a szemtekén számos vérömlenyeket szoktak mutatni, s a mint azt Graefe igen jól jellemezte, sem a calomel-behintést, sem az összehúzó szereket nem tűrik, miért is szükséges pár napig a várakozó gyógymóddal megelégedni ; a bálványos víz ezen várakozó időszakot tetemesen megrövidíti, s a néha felette fájdalmas szervet csillapítja. A szemcsés köthártyalob heveny s idült formái s különféle utóbajai nevezetesen a pannus ellen minden legkisebb eredmény nélkül alkalmaztam. Epen olyan keveset tudnék a szaruhártya fekélyei s más akkor említett kórállapotjai iránt jelenteni. Atropiii-becsöppentés mérgezési tüneteit elhárító műszer. Ezen műszer Liebreich találmánya. Nem egyéb az serre-íine módjára görbült finom csipesznél, melylyel az alsó szemhéjszél közelében bőrránczot úgy csiptetünk be, hogy kis kiszegély támad és az alsó könypont rendes helyéből kimozdittatik. Lehet azt ha szükséges, a felső szemhéjon is alkalmazni. Miután a mérgezési tünetek csak úgy jönnek létre, ha a nadragulyái egy része a könyvezető szerveken keresztül a torokba s gyomorba jut, az emlitett módon ezen továbbterjedést meggátolhatjuk. Eddig ezen czélt az által igyekeztük elérni, hogy körülbelül fél perczczel a becsöppentés után, midőn a szer már a porczhártyán keresztülhathatott, a belső szemzugot letörültettük, nehogy a fölösleges gyógyszer a könycsatornába felvétessék; szintúgy ajánlható, hogy a betegek az alkalmazás után többször fújják ki az orrukat, s öblítsék ki a torkot. Mások ismét ujjúkkal szorították össze az alsó könycsatornát, nehogy a méreg ez utón továbbjusson. PESTEN, I860. KIIÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJÁKAN. (Dorottya-utcza, 14. szám).
