Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-07-03 / 7. szám
51 52 Ha most az oldalvilágitás segélyével vizsgálandó tárgyak fölött szemlét tartunk, akkor a szemhéjakon csak egyik vagy másik finom pillaszőrszál volna említendő, mely talán ablakvilágitásnál figyelmünket elkerülné, s melynek kihúzása által kezdődő lobfolyamatnak gyakran gátot vethetünk- A tűik hártyán főképen idegen testek, különösen üvegszálkák indíthatnak a szóban forgó' vizsgálati modor alkalmazására. Érhártya-tágulatok, egyéb daganatok, különösen gyanús természetű ujképletek az oldalvilágitás által szintén tüzetesben vizsgáltathatnak. Azonban vizsgálati módunk tulajdonképi mezejét a szaruhártya bántalmai képezik, legyenek azok heveny lobos folyamatok, vagy pedig már lefolyt kórállapotok, illetőleg állandó homályok és fekélyedések. Itt ezeknek alakja, szélei, felülete, edényi elágazásaik, gyógyfolyama s hegképződésére nézve a legszorgosabb vizsgálatra képesittetünk; minél fogva természetesen a biztossággal kórjelzett boncztani leletből meríthetjük közvetlenül a gyógyjavalatokat az alkalmazandó vagy kerülendő edzésre nézve. Különösen becses a majd felületesen majd mélyebben összpontosuló világosságot a terimbeles szaruhártyalobnál előforduló pontszerű besziirödések vizsgálatára alkalmazni, hol is ezen modor minden mást hasonlithatlanul felülmúl. A mellső csarnokban különösen a savós szemre- ä keszlobnál képződő por alakú csapadékok a Descemet-féle hártyán adnak gyönyörű képet. Lebbenő bolybok, valamint általános zavarosság a viznedvben, üveghártyaszerü izzadmányok a szemrekeszen, vér- és genygyülemek , behatolt pillaszőrök (Graefetöl észlelve s eltávolitva), idegen testek, különösen pedig magának a szivárványnak szövete, dús és bő változékonyságú vizsgálati anyagot nyújtanak. Edényes belöveltség a szivárvány felületén nem oly ritkaság ugyan ezen hártya lobos folyamatainál, de ablakvilágitásnál csak nehézséggel fedezhető fel, mivel a rozsdaszinü, barna, vagy talán vöröses festenycsoportok annak szembetünését többé kevésbé gátolják. Központosított lámpafénynél ellenben a gyakran csak kis területeken fölmerülő telt visszerek könnyűséggel észlelhetők. A szövetnek terimbeles duzzanata, korlátolt emelkedések a hártya színvonala fölé, csomócskák, a rostok vongálása, hézagok a szövetben (ezen utóbbiak biztossággal csak áteső világnál szemtükörrel ismerhetők fel), a szemrekesznek sugárszélén való leválása (dialysis) , a fölhámnak finom lepedékei, a szövetbeli rajznak kisebb-nagyobb fokú elmosódása, valamint kirívó elszinesedése (kezdő félben levő elszinesedést az ablaknál könnyebben fogjuk észrevenni, mivel mindkét szivárványt egyszerre láthatjuk), mindezen változások a legnagyobb tisztaságban mutatkoznak. A szemrekesz széleinek duzzanatát, összenövéseit a szaruhártyával vagy a lencsetokkal, a 1 á t a rendellenességeit, szögleteit s öbleit, a t o k lerakodmányait a legfinomabb festenyponttól a legvastagabb s legidültebb izzadmánykéregig, mely utóbbiak műtéti tervezetekre nézve oly igen fontosak, a központosított világítás alatt erőltetés nélkül és a legpontosabban fogjuk kipuhatolhatni. E téren még különösen akarom az olvasót figyelmeztetni a szemrekesz szinvonali eltéréseire, melyek egyrészt mögötte meggyűlt lobtermények, másrészt pedig a lencse részleges vagy teljes ficzama által vannak föltételezve. Mindkét lencsének veleszületett helyváltozása, melyek mindkét szemen részarányosán be és fölfelé mozdítva, a láta egy részét egészen szabadon hagyják, — mire nézve a jelen szám © gyik czikkére utalok — közönséges nappali világításnál a legélesebb szem figyelmét is kikerüli, holott egy pillanat a lámpafény által világított szemre elégséges volt arra, hogy a ritka eset kórjelzését minden biztossággal megállapítsam. A kezdődő szürke hályog fölismerésére, midőn a lencse egyenlítőjén részint szórványos pontok, részint rövid fehér csikók mutatkoznak, a ferde világítás alkalmazása előtt úgy szólván csak különösen gyakorolt szemeknek volt szabadalma, mivel tágitatlan látán át csakugyan szerfölött nehéz a szivárvány-felület mögé majdnem függélyesen betekinteni, s az ottani gyönge világosságnál a rejtett kórnyomokat fölfedezni. A tárgy pedig eléggé fontos, mivel itt a kórisme megállapitása egyszersmind azon kérdést is eldönti, váljon gyógybánást foganatba kell-e vennünk vagy sem. Eldöntendő t. i. váljon úgynevezett amblyopicus tünetekkel, vagy a közegek zava - rodásával, vagy végre- lencsehomályokkal van-e dolgunk. De mellőzve minden működési kísérleteket s a döntő szemtükörreli vizsgálatot, mind a kórisme, mind a kórjóslat (mely épen ily esetekben a fiatalabb orvos hírnevére nézve oly igen fontos), mind pedig a gyógymód el lészen döntve, mihelyt a lencsehomályokat biztosan fölfedeznünk sikerült. Más részről a nem szakavatott szemészek a kezdődő szürkehályog kórjelzésében igen gyakran tévednek, minden terjed t sárgásszürke homályt hályognak tartván A későbbi életkorban minden lencse mellölről tekintve többé-kevésbé szürkésen homályosodva látszik; ez élettani aggkori tünetnél nem egyéb. A kezdődő hályog kórisméjéhez pedig határolt s alakolt homályok biztos felismerése elkerülhetlen, mely homályok határozott nagyságúak, domborúak vagy homorúak, folt-, pont-, vagy csikalakuak sat. Ha a nadragulya-al oldatot csöppentünk be s 20—30 perez múlva a szemet központosított lámpafénynél vizsgáljuk , azonnal az átlátszóság minden legkisebb változásait észre veendjük. Sokkal jobb , ha lehetséges, a becsöppentést mellőzni, mert a beteg a látatágulat szülte homályos látást sohasem fogja szívesen venni. Ha azonban elkerülhetlen , akkor eleve figyelmeztessük a beteget a láterő és a szivárvány alakjának azonnali változásaira, különben megijed, ha a szemorvost elhagyván azon váratlan meglepetés éri, hogy rosszabbúl lát mint azelőtt, s ennek még nem legrosszabb következménye, ha a beteg beelégszik azzal, hogy többé meg nem jelen. Hogy mennyire vesz részt a keményedett lenesem ag a hályog képzésében, — mely részleges kórisme a mütétmodor megállapítására elkerülhetlen — ez tulajdonkép csak a szóban levő vizsgálat által dönthető el. S szinte csak ezen utón szerezhetünk tudomást a kéregállomány lágyulása szakai r ó 1. A lencsén túli kórfolyamatok közül — mindennemű ujképleteket mellőzvén — különösen a reczeg-leválás az, melyet oldalvilágitás alatt csaknem minden esetben, sőt néha sokkal jobban észlelhetünk, mint a szemtükörrel. Az úgynevezett móros macskaszem (amaurotisches Katzenauge) vizsgálati modorunknak szintén igen alkalmas tárgya. Ezen futólagos és rövid átnézet végén olvasóimat még azon tényre akarom figyelmeztetni, melyet könyvekben nem találok, de mely elég‘ fontosnak látszik. Ha kék szivárványú szemet egészen befelé fordittatván, a lámpafényt a teke külfelén a tülkhártyára összpontosítjuk, akkor a láta sötétpiros fényben mutatkozik ; ez a festenyhiányosak (Kakerlaken) és fehér tengeri nyúl szemeinek ismert tüneménye. Ezen jelenség pedig föltűnő nagy fokban észlelhető oly szemeken, melyek tengel yhosz-
