Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1865-05-08 / 5. szám

37 38 mint az ujjakkali vizsgálatnál, mivel a krétadarabkát kicsiny­ségénél fogva egymásután a láttér bármennyi pontjaira tartani, a láttért sakktábla gyanánt sok kis közökre osztani, s minde­gyiket külön a látási fölfogás iránt megvizsgálni lehetséges. Minden vizsgálati módnál pedig nem csak a tökéletes hiányos, hanem még a csökkent érzésű helyeket kell szemügyre vennünk. Megemlitendem még röviden a láttér legfontosabb alak­jait, melyek a vázolt modorok segélyével találtattak. Az egyközepüleg (concentrisch) szűkített lát­tér, egyike a legfeltűnőbb alakoknak, mely gyakran oly nagy fokú, hogy egész kiterjedése lVá'-nyi távolra alig több mint 10“, különösen a reczegbántalmaknak sajátja. Mint a föstényzett reczeg főtünete, egyszersmind nyilvánvaló éji vaksággal (He­meralopia) s föltünőleg jó központi hitelességgel szokott járni, úgy hogy az ily szem többnyire a legkisebb betűket bírja olvasni. A hasadékszerü, függőlegesen vagy kifelé központ kívüli láttér a kifejlettebb glaucomának teszi egyik jellegét. A többszörösen félbeszakadt s több oldalról szűkített láttér, mely izzadmányos érhártyabajoknál gyakori, többnyire központi hézaggal tűnik fel, mely a beteget a láttengely irányábani rögzítésre képteleniti. Igen jellemző a láttér felső részének kisebb nagyobb hiánya reczegleválásnál, mivel az több­nyire a szemteke alsó részében lép föl, vagy legalább lefelé sülyed. A legnagyobb változatosságot mutatja a láttér a központi idegrendszer bántalmainál, de legnagyobb jelentőségű itt mégis a féllátási (hemiopicus) alak, mivel ebből majdnem bizton agybántalmat lehet következtetni. A tárgy kórisméi jelentősége egyes részleteibe bocsát­kozni, ezen czikk határai s kitűzött feladata nem engedik; ez a vizsgálati modor leírásával teljesen meg vagyon oldva. De csak azt akarom említeni, hogy az orvos gyakran minden vizs­gálat nélkül is a beteg adatai által tétetik figyelmessé a láttér alakjára. így féllátó beteg alig fog találtatni, ki a tárgyak sajátságos féllátása iránt mindjárt az első perczekben ne fejezné ki panaszát. A láttér felső részének reczegleválással járó hiányát is a beteg többnyire oly tisztán veszi észre, hogy felszólítás nélkül le szokta írni. — Sohasem fogom elfelejteni egy kis falusi bete­gemnek megható elbeszélését, ki azt mondá, hogy a faluban mindig kezénél fogva kell vezetni, különben minden perczben megbotlik; ellenben kint a mezőn a szép virágokat s a zöld réteket épenúgy látja mint az előtt. A külső egyenes szemizom hűdése. Arez zsába. Mirenynyeli szerelés. Gyógyulás. Múlt évi augusztus hó 9-én láttam először egy 30 éves K. M. nevű nőt, ki állítása, szerint 12 nap óta kettöslátásban, s ennek folytán szédülés- és fejfájásban szenvedett. Hat év előtt hasonbaj miatt Prágában gyógykezeltetett, még pedig sikere­sen, miután az 3 hét alatt tökéletesen megszűnt. A vizsgálat ugyanazon oldali kettős képeket, s ennek meg­­felelöleg a jobbik szemen nagyfokú összehajló kancsalságot mutat. A kettős képek megszűnnek, azaz egybeolvadnak, ha a rögzített tárgy a beteghez 6"-nyíre közeledik, s azonnal újra megjelennek , ha a tárgy ennél nagyobb távolságba vitetik, s a két kép közti távolság természetesen annál nagyobb lesz, minél inkább távozik a tárgy a betegtől. Még nagyobb mérték­ben növekszik a két kép közti táv, ha a tárgy a beteg jobb oldala felé halad; ellenkező irányban pedig t. i. balra, kiseb­­bedik. A kettöslátás a beteget nagyon kínozza, rémitő zavart s majdnem folytonos szédülést okozván neki. A beteg erős test­alkatú ugyan, de nem örvend jó egészségnek, ideges bántal­­maknak s az utolsó hónapokban igen gyakori főfájásnak lévén alávetve. Részint a homlok s halánték táján, részint a fül mögé alkalmazott hólyaghúzó tapaszokkal sikerült a főfájást teteme­sen csillapítani; s miután a beteg tanácsom folytán jobb sze­mét bekötve tartotta, a szédüléstől is majdnem tökéletesen ment maradt. Nehezebb feladat volt, a hüdött izom mozgékony­ságát helyre állítani, s avval egyszersmind a kellemetlen ket­tőslátást megszüntetni. Minthogy ezen esetben, hol minden egyéb ideg körében létező szövevény hiányzott, csak környi kórokról lehete szó ; a félbeszakított villanyáramhoz, mint sok ily hüdésben jelesnek bizonyúlt gyógyhatányhoz folyamodtam. A villany alkalmazása a betegnek nagyon fájdalmas volt ugyan, de lényeges javulást eredményezett, miután a hüdött izomban már 14 nap múlva tetemes mozgékonyság állott be, mely azonban a kancsalság fokára semmi látszólagos befolyást nem gyakorolt. A kettős­látás annyiban engedett, mennyiben a tárgy most csak 10"-nyi távolságra mutatott kettösképeket, mi azelőtt már 6"-nyi távra történt vala. Ezen javulás minden további villanyozás daczára többé haladni nem látszott. — Ellenben uj fájdalmak jelentek meg ismételve részint a szemüreg táján, részint a megfelelő fejfélben, melyek hamiblag belső adagolására egyszer szűntek ugyan, de September hó közepén annál nagyobb hevességgel visszatérvén, sem a nevezett szerek, sem kinal, szunyái beföcs­­kendések (Pravatz-féle) és hólyagtapaszok alkalmazásának nem akartak engedni. Minthogy kétségkívül a háromosztatú ideg halánték- és homlokágainak zsábája forgott főn, az ily körülmények között már gyakran hatásosnak tapasztalt mirenyt véltem legjaval­­tabbnak, még pedig annál inkább, mivel remélni lehetett, hogy a zsába és hüdés ugyanazon környi okon alapúlván (az ideg­hüvely csúzos vcrdússága vagyis duzzadtsága), mindakét tünet egy csapással fog megszüntetni. A siker minden reményeimet túlhaladta; 10 nap elegendő volt mint a zsába mind a hüdés majdnem tökéletes gyógyítására. Vett pedig a beteg a Fowler­­féle oldatból naponta egyszer 1 csöppet, 5 csöppig haladva. October 12 -én a beteg föltűnő jó szinben van , milyenben az éji nyugalom háboritása miatt már rég nem volt; jó étvá­gya is visszatért. A kettőslátás még nagy távolságú tárgyakra nézve is megszűnt, s csak akkor lép fel némileg, ha a tárgy a láttér jobb határa felé mozdittatik. A kancsalságnak nyoma sincs többé. October 26-án ismeretlen okból lázas rohammal együtt a zsába s némi kettőslátás is újra megjelent, miért a mireny újra adagoltatván, 4 nap múlva minden kórtünet meg­szűnt. A beteg még 6 napig szedte a gyógyszert az említett adagban (5 csöppet naponta), midőn gyomorfájdalomtól s saját­ságos hátgerinczbeni borzangástól meglepetvén, a szer végké­pen félretétetett. Azóta a beteg legjobb egészségnek örvend. Adatok a szivárvány-kötéshez (iridodesis) Oracle Alfrédtől. Ezen Critchettől legelőször ajánlott s újabb időben igen kedvelt műtét körül a nevezett szemész (hallei magántanár s a hires berlini szemész rokona) az Archiv f. Ophth. IX. köte­tének 3. füzetében figyelemre méltó adatokat közöl. Azon olva sóink számára, kik előtt ezen mütétmodor még ismeretlen, röviden azt jegyezzük meg, hogy a szívárványkötés (iridodesis) a szivárvány-metszéstől (iridectomia) lényegesen az által külön­bözik, miszerint amannál a szaruhártya kis környileg képzett metszésén át a szemrekeszt sugár- és látaszéle közt megcsíp­jük, kihúzzuk, s finom selyemfonállal körülfogva, lekötjük. Könnyen képzelhető, hogy ily módon az egész láta a seb felé huzatik, de zárizmának épségénél fogva egy mozgékony rekesz minden tulajdonait megtartja. Ezen két sajátságában fekszik lényegesen az iridodesis előnye az iridectomia fölött. 5 *

Next

/
Thumbnails
Contents