Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-04-10 / 4. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 15-ik számához. Hirschler Ignácz tudortól. 4-dik szám. Vasárnap, április 10-én. 1864. Tartalom : Az érhártya repedése ütés következtében. — A szem sértése varrótű által. Sebzési hályog. A lenesének kivétele vonalmetszés által. Gyógyulás. — A nyomkötés javalatai műtétek utóbánásában. — Irodalom: Die Verletzungen des Auges etc. von Dr. Adolf Zander und Dr. Arthur G e i s s 1 e r. 1864. Zweite Hälfte. — Vegyesek. Az érhártya repedése ütés következtében. A szemtükörileg megállapított érhártya-repedés esetei mindeddig oly igen csekély számuak, hogy ezen általam észlelt első esetet közlésre méltónak, sőt fölötte érdekesnek tartom , habár egyelőre (mint az magától értetik) semmi gyógytani eredményre nem juthatunk. Folyó év mártius hó 21-én egy 40 éves úr azon panaszszal jelent meg előttem, hogy jobb szeme nehány nap óta nagy látgyöngeségben szenved; okát kardcsapásban keresi, melyet ő 3 hét előtt a jobb szemtájra kapott volt. Ezen csapás következtében a szemhéjak állítólag annyira megdagadtak, hogy a szemrés nyitása 2 héten át teljes lehetetlen volt; mihelyt pedig fölnyithatta, azonnal észrevette láterejének csökkenését. Az alsó szemüregszélen, középpontjától valamivel kifelé eső részén, még most is a lágyképleteken keresztül mintegy 3"'-nyi szélességű helyet dagadtnak s kipuposodottnak lehet érezni, s az ujjali nyomás tetemes fájdalmat okoz. A csonthártyának ezen lobos duzzanatán kívül azonban sem a szemtekén, sem annak véd- és segédszervein a történt sértés legkisebb nyoma sem fedezhető fel. Nem titkolván a beteg előtt méltó csodálkozásomat ezen aránylag oly csekélyszerü lelet s minden seb hiánya fölött, kardvágás után, a szem részei és működésének pontos vizsgálatához fogtam. A szemteke külső hártyái tökéletesen épek, a csarnok rendes, a láta talán ‘^‘"-nyival tágabb a bal oldalinál, s mind fénybehatásra, mind összmüködési (synergisch) ingerre igen renyhén, csak alig észrevehetőleg szűkül. Az átlátszó részek mi homályt sem mutatnak. A beteg előtt l'-nyi távolságra s a középvonalban kis tárgyat tartván, mindkét szemtengely reá irányzódik; ha pedig a tárgy közelebbre helyeztetik a beteghez , akkor a jobb szem mindinkább kifelé fordul, úgy hogy mintegy 7"-nyi távolságban kisfokú széthajló kancsalság támad. Ha most az ép bal szemet kezével befödi, az elhajlott jobb szem azonnal a tárgyra irányúi. Tehát félbenhagyó széthajló kancsalság van jelen, még pedig csak kis távolságra. A beteg szem mindent sűrű ködben lát, mely azonban a láttért nem egyenletesen foglalja el. Ha bal szemét hunyva, a jobbikkal arczomnak szegzi tekintetét, akkor fejemnek bal felét, s különösen annak alsó részét látja féligmeddig, jobb és felső része azonban majdnem tökéletesen homályban van, valamint a rögzített pont is. Az ujjakat 11 2'-nyira bírja számlálni. A Jiiger-féle minták 12-dik számát 6—8"-nyi távolságra olvassa, de nem látja egyszerre az egész szót, hanem szótagonként keresi össze; a szemtengely pedig olvosásnál a rögzítendő ponttól befelé van irányozva. A láttér tüzetesebb vizsgálatánál (midőn ugyanis a beteg az l'-nyi távolságra tartott ujjat rögzíti, míg egy másik ujjat szükebb vagy tágabb körben az első körül mozdítunk) kiderül, hogy annak különösen balra és fölfelé eső része igen hiányos, sőt hogy annak egyes helyein, a környileg mozgó ujj tökéletesen eltűnvén, a láttér teljes hézaga észlelhető. Ezen hézag keskeny öv alakjában lefelé terjed. A rögzitett ujj pedig, mint már fölebb emlitém, sürü ködbe borítva alig vétetik észre. Legjobban látja a beteg a környileg mozgó ujjat látterének jobb és felső részében, hol is azt sokkal tisztábban észleli, mint a rögzített ujjat. Ezen alanyi leletből következtetni lehete, hogy a reczegnek, vagy átalában a szem mélyének a látatérhézaggal ellenkező felén, t. i. központjától ki- és lefelé, valamely kóros állapot leend fölfedezhető , mely legalább részleg a sárga foltot is körébe vonja. A tágitatlan látán át tett szcmtükörreli vizsgálatnál jól kifejlett veleszületett látideg-vájulatot találtam, még pedig mindkét szemben; a szem hátterének környi részei azonban, sőt egyenlítői tája is, a szűk látán át nem elég tisztán vizsgáltathattak meg. Mihelyt pedig a láta mértékletesen tágítva volt, az érdekes leletet azonnal tüzetesen lehetett megállapítani. Megfordított képben t. i. be- és fölfelé az idegdombcsától, ettől mintegy 2 dombcsa-átmérőnyi távolságra, sárgás fehér sávoly (Streif) mutatkozik, mely a dombcsa-átmérő '/4-nyi szélességében kissé ívszerüleg kanyarulva lefelé halad, s csekély kivétellel annál inkább keskenyedik, minél inkább lefelé vonul. Haladtában a esik fokozatosan vonalszerűvé válik, s környileg egészen hegyesen végződik a szem rendes színezetű mélyében. A sávnak szélei annak szélesebb részében hullámosán kanyarultak, mint az üvegkarczolat górcső alatt; a széleket részint rendetlenül csipkézett, részint élesen rajzolt sötét festenyszegély határolja, s a sáv egész hosszúságán szakadatlan reczegedények vonulnak át, kivéve azon részét, mely épen a sárga folt tájára esik. Mindez könnyen szemlélhető, ha a beteg szemét kissé be- és lefelé az orrcsúcs irányába fordítja, s ha a tárgylencsét czélszerüen ide s tova mozdítjuk. Ha a szemet a közép vonal irányában lefelé fordíttatjuk, azonnal egy második sárgásfehér színezetű sáv tűnik elénk, mely két dombcsa távolságban fut el az elsőtől, s ennek felső vége alatt szinte két dombcsa távnyira kezdődik. Ezen második sáv már eredetileg igen keskeny lévén, szinte vonalszerüleg hegyessé lesz, s eleinte párhuzamos ugyan az elsővel, de lefelé mindinkább összehajtok azzal; fölötte a reczegedények szinte szakadatlant húzódnak el. Egyenes képben a két sáv, különösen a szélesebbnek egyes részletei minden kitelhető tisztaságában szemlélhetők. Mutatkoznak számos kis vérömlenyek, melyek a sáv sárga szinü terét némely helyeken élénk pirossá teszik ; azonkívül a két sáv között letezö mely rész valódi vérömlenyes foltokat SZEMESZET.
