Szemészet, 1864 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1864-09-04 / 9. szám
71 72 bajjal nyelhette le a folyadékot. Továbbá fél óra elmúltával, mely idő alatt a betegnek izgatottsága nöttön-nőtt, nyugtalansága oly fokra hágott, hogy nyugodtan meg nem tarthatták, Pagenstecher először alkalmazá a böralatti beföcskendezést, és pedig % szemernyi szunyáit a jobb halántéktájára. Tíz perez alatt teljesen nyugodt lett a beteg, érlüktetése kisebb volt, de nem lassúbb, és most tisztán voltak kivehetők váltogató (clonisch) görcsök a felső s az alsó végtagokon. A felsőkön gyors be- és kihajlitási mozgások, az előkar bevonásával (adductio) voltak jelen; e görcsök különböző nagyságú időközökben jöttek, már előbb is vétettek ugyan észre, de a beteg nagy nyugtalansága mellett oly szabatosan meg nem határoztathattak; az alsó végtagokon az izmok rezgése tűnt föl. Három negyed óra múlva érlüktetése oly kicsiny lett, hogy azon aggodalomban, miszerint netáni hüdés fogna kifejlődni, bor adatott a betegnek, mely csak kis mennyiségben vétetett, de nyilván könnyebben, mint előbb a bécsi ital, de a bevett folyadék egyik része azonnal kihányatott. Beszédje ez alatt érthetőbbé vált, vizelés közben belsár is ment el a betegtől. A szunyái hatása körülbelöl egy óráig tartott, ez időtől az éber időközök mindig nagyobbak lettek, a legcsekélyebb nesz a beteget felkölté, s nagy nyugtalanságba ejté, ütere ismét emelkedett, de oly erős nem lett mint kezdetben volt. Körülbelöl két óra alatt a beteg izgatottsága, nyugtalansága és rémülete majdnem oly nagy volt, mint előbb; a beföcskendezés ismételtetett, s pedig % szemer szunyallal a bal halánték tájára. E beföcskendezésnek sikere szembeszökő volt, hét perez múlva teljes nyugalom váltotta fel a legrémitőbb izgatottságott; ütere % óra múlva először lett lassúbb, 60 lüktetéssel egy perezben, különösen pedig kisebb lett; a beteg most egészen nyugodtan aludt, csak a hólyagtájon történt nyomás költé fel azonnal s fájdalmasnak látszott lenni, de mindamellet sem tapintás, sem kopogtatás által nem lehetett a hólyagnak valami rendellenes kitágulását észrevenni. Lélekzése ez alatt minden akadály nélkül történt, a beteg már maga változtatá fekvését, szemeit kinyitá, körülnézett, de azonnal ismét elaludt; ütere egy órával a befecskendezés után 110 vala. E nyugalom két órai tartama után vizelésrei vágyódás látszott a beteget felkolteni, mert azonnal edényt kért, s három rövid időközökben körülbelöl 10 obony rendes színezetű vizeletet ürített ki minden nehézség nélkül. A betegség alakja most egészen megváltozott, a nagyfokú izgatottság teljesen megszűnt s csakis valamely embernek bejötté, vagy más zaj által idéztetett elő; de az ekkép előidézett nyugtalanságot is azonnal álom váltotta fel. Osmerni kezdé ismét környezetét, beszédje tiszta és jól kivehető volt. Noha néha-néha még félre beszélt, nagy szomjúságot mutatott, de ennek jéglabdacsokkali lecsillapítása után ismét elaludott. Feje s egész testének lázas forrósága teljesen eltűnt, ütere két órával a beföcskendezés után 100 s valamivel kisebb volt mint közönségesen szokott lenni, a láták még mindig ugyannyira tágulvák, csekély étvágy állott be. Az estét s a rá következő éjszakát a beteg nagyrészt alvás között tölté, csekély félbeszakasztásokkal, melyek részint vizelés, részint négy hig székletétel által eléggé voltak igazolva. Az említett görcsök a végtagokon egész éjen át vétettek észre anélkül, hogy a beteg álmát zavarták volna, sőt a rákövetkező napon maga a, beteg vette észre, ütere reggeli 6 óráig 55-re szállott alá. Észbeli élete ez időben rendes tevékenységében volt, különféle egyéniségek után tudakozódott, csupán emlékező tehetsége nem látszott még szokott élénkségével birni, de ez is még ugyanazon napon teljesen visszatért, és a nagy gyengeségen, száraz torkon s könnyű görcsökön fölül csupán a tágult láták voltak még tanúi a szervezetet annyira megingatott folyamatnak. — Miután még másnap estve a bal szemre egy darab calabárpapir alkalmaztatott, a beteg önvallomása szerint, azonnal jól olvashatott ; jobb szemével ellenben, mely magára hagyatott, csak ötödik napon volt képes segédeszközök nélkül olvasni. A mi az időt illeti, melyben az atropina vétetett, az valószínűleg reggeli 7% órára tehető, s maga a beteg azonnal ‘/í szemernyi mákonyi kért ellenszerül, az atropin mennyiségét illetőleg körülbelöl %—*/, szemer volt. A vizelettel emberen és kutyán tett kísérletek, Iátatágitásrai befolyását illetőleg, nemleges eredményt adtak. A szem- és koponyaüregbeu 17 évig időzött idegen testnek kihuzatása. Halál. (Kiin. Monatsblätter Maiheft). A M., 24 éves nő a wiesbadeni szembetegek kórházába felvétetett. Mint 7 éves leány kötés közben oly módon ersett el, hogy a kötőtű szemébe hatott, s azt keresztülszurta. Állítása szerint a tü akkor kihúzatott, de a láttehetség oda volt és lobos tünetek sokáig kínozták a beteget, ki azóta a jobbszem nagyfokú összetérő kancsalsága s tökéletes mozdulatlanságában szenvedett. Az igen sorvadt szemteke nagyrészt a duzzadt caruncula alatt el van rejtve. Miután a balszemben már-már rokonszerves tünetek mutatkoztak a sorvadt szemteke kivétele (Euncleatio) volt javalva. Ezen műtét csak igen tökéletlenül vitetett végbe, mert a belső szemteke falzata egy ott, a szemüregcsontból kiemelkedő nyujtványnyal szoros összefüg gésben találtatott, mely az ideg átmetszése alkalmával szinte az olló ágai közé esett. A szemhéj-daganat, roszszagu genyedés, láz és fejfájdalmak meg nem szűnvén, 20 nappal későbben új mélyebb kutatás s egyszersmind uj műtét vitetett véghez, miután a beható ujj egy mozgékony idegen testre talált. Ekkor a kötszövet átmetszése után egy 10 centim, hosszú kötőtű-töredék, jelentékeny ellentálás után, csipeszszel huzatott ki, oly módon pedig, miszerint kételkedni nem lehetett, hogy a tü a szemüreg belső falától a fül irányában a koponya belső falán hatolt be. Roppant láz, hányás, fejfájdalmak következtek be, mely tünetek lobellenes gyógymód után végre lassankint engedvén, a beteg 9 hét múlva a kórházat látszólag jó állapotban hagyta oda Majdnem 2 % hónappal későbben ismétlődő szédülések, fejfájdalmak, hányinger és lázas tünetek miatt a közkórházba lépett a beteg, hol 14 nap múlva, miután az előbb csak gyomorbántalomnak nézett kórjelekhez álmosság (Somnolenz), süketség, látatágulat, nyakszirtmerevség csatlakoztak, a halál tökéletes sopor alatt állott be. — Bonczoláskor a medulla oblongata baloldalán az agy gyurmájába kiterjedő Va hüvelyknyi genygyülem találtatott; továbbá hasonló, ezüst forint mekkoraságu genygyülem a Varolhidon az Arachnoidea és pia mater közt. Az előzményi adatok a közkórházi orvosok előtt ismeretlenek lévén, az eredetileg bántalmazott csontrészek nem is vizsgáltattak meg. Pagenstecher a czikk végén joggal kérdi magától, váljon nem élhetett volna-e még több ideig a beteg , ha az idegen test koponyából ki nem huzatik , miután csakis ezen műtét folytán támadt a genyes lob a koponyában. Vegyesek. Mere, praecipitatus ruber cum camphora. — Ezen jeles gyógyszer szemhéjbántalmak elleni használtatása majdnem olyan régi mint a szemészet szaktudományos gyakorlata. A koródában ezt az úgynevezett szörmirigylob valamennyi neme s fokában különbség nélkül alkalmazni tanultuk. Időszerűnek látszik e tekintetben 4 különjavalatra figyelmeztetni a t. olvasókat. — 1) Meg kell különböztetnünk a hájanyagból álló pörköket (Seborrhoea) a valódi lobos terményektől; ez utóbbiak alatt mindig találtatnak fekélyes állományhiányok és genygyülemek, mik nincsenek az első’ betegségben. Ezen csupán túlelválasztáson alapuló kóros állapoton a következő kenőcs biztosabban hat mint a higanykészitmény: Kali carbon, gr. l/s—1 Unq. Glycerinae dr. 1. — 2) Mindkét betegségben szükséges eleve leszedni minden pörköt, hogy a kenőcs annál hathatósabban érintkezésbe jusson a kóros részekkel, — 3) Valódi mirigylob (szörvagy zsírmirigy) ellen csekély adagok nem igen hatnak. Közönséges adagom : M. praecipitat, rubr gr. V—X. Unq. Glycerin dr. 1. — 4) Végtére a nálunk nem eléggé becsült camphort, mint segédgyógyszert a szörmirigylob elavult eseteiben igen ajánlhatom saját tapasztalásból. M. praecip. rubr. gr. V—X. Camphor, tr. gr. */s Unq. Glycerin, dr. 1. A szőrtől nagyobb kiterjedésben megfosztott szemhéjaknál már csupán szépségi tekintetből is camphor-kenöcsöt és erélyesebb zuhanyozást ajánlok. PEST, 1864. KHÓK és WEIN (előbb MÜLLER-EMIL) KÖNYVNYOMDÁJÁRAN. (Dorottya-ntcza, 14. szám).
