Szellemvilág, 1874

3. füzet

Az országos középtanodai tanáregylet közlönye.

173

sorozta a főneveket a maga által elfogadott alapon, melyet csak az imént vázoltam, de a melynek hasznát soha nem tapasztaltam azon tanítványaimnál, kiket másoknak keze alól kaptam a görög tanulmány folytatására. K. L. azt mondja, hogy az én osztályozásom bemagolásra van számítva s épen Curtius hibáját szeretné nekem tulajdonítani. Ezen Curtius után azt hiszi K. L., hogy valamint a latinban úgy a görögben is a g a nem semleges egyes nominativusok általános ragja. így tehát a tempus, vulnus, yérog, áv&og stb. nem lehetnének semleges szavak. Azt kérdi továbbá, mit keres a nem néma X után a g a aXg- szóban, vagy a magánhangzókra végződő tövek no- minativusában ? Mily badar beszéd, hogy a tőnek nominativusa van, s mily együgyű okoskodás, hogy a g, mivel a némaság jellegének megszüntetésére szolgál, más czélra nem használható, vagy megfordítva! Tudja meg tehát K. L. hogy valamint a latinban csak egy lac, caput, hiems és puls találtatik, úgy a görögben is csak egy äXg, a mi a latinban sál, s ily elszigetelt kivételekbe kapaszkodni gyávaság; tudja meg azt, hogy mig egy részről a d, x, & némaságát is a s szünteti meg, más részről a g előrebocsátott magánhangzóval tisztán magáért képezheti a főnévnek végzetét; s ilyen főnevek a latinban az es, is végzetüek, melyeknél a genitivusban szintén csak is, de már mint rag járul a tőhez; tudhatná azt, hogy a do, to vég- végzetü igéknél se a tőnek, se a tűm supinumnak d, t mássalhangzója meg nem marad, hanem mindkettő helyett s vagy ss áll elő, azért még sem mondjuk, hogy az említett igéknél s végzetü a tő; ugyan ez áll a gero, uro s több igékre nézve, hol az r szokott J-re lágyulni a tűm előtt. Itten tehát hangtani törvények uralkodnak, melyeknek föladata megszüntetni a kiejtés keménységét.

Hogy a | végzetü nominativusok mind egy osztályba tartoznak, nagyon természetes dolog, ezek ugyan is mind x végzet ü tők; ilyenek tehát xó^ag, míg, víg, szintúgy a yúXa, melynél a x vagy inkább a g elhagyatott, jóllehet a latin lac alakban ezen szót ép oly kivételesen bírja, mint a görög a magáét. A görög azért nem tartotta meg a yaXax alakot, mert x-val végződő főnevet még kivételesen sem akar ismerni, a g végzetü szó pedig nem lehetne semleges. Hogy a genitivusban a wx és yaXax eltérőleg a többi rokonnevektől x erősbitvényt kap (miként a latinban is nox, noctis , nem pedig nods'), a nvíg pedig