Szellemvilág, 1874

1. füzet

A legelső görög műkölteraéay,

7

i.

TUDOMÁNY és SZÉPIRODALOM.

A legelső görög műköltemény.

Legrégibb terméke a görög szépeimének s általában véve a tudományosságnak, melyet az időnek vasfoga meg nem emésztett, s igy mind e mai napig fenmaradott, Homernek kétrendbeli költeménye: az Ilias és az Odyssea. Valódi buzgalommal és gyönyörélvezettel tanulmányozzák ezeket Európában a tudósok, s a ki eredetiben nem érti meg, fordításban keresi föl a forrást, melyből közvetlen vagy közvetve a miveit nemzeteknek minden nagy költői szórajukat oltották s újabb lelkesedésre hevültek. Már csak ez oknál fogva is megérdemli a görög nyelv, hogy tanulmányaink sorában helyet foglaljon. Mig azonban a görög nyelv szépségeit s a görög lángésznek játékát a görög kifejezésekben bámulja a tudós nép, ugyannyira hogy egészen az úgynevezett betüfalásig jutott már, megfeledkezett a dolognak másik oldaláról, tudnillik a szellemről, mely a gondolatokat sugalta, melynek köszönheti a kétrendbeli mű, hogy napvilágot látott.

Egész könyvtárt képes már betölteni a Homer-irodalom ; a görög nyelvnek mivelői a miveit Európában oly tárgyat látnak benne, melyet kimeríteni alig lehet; minden törekvés azonban leginkább a betűkre, szavakra, ragozásra, szólamokra stb. vonatkozik, s boldognak érzi magát az oly tudós, ki egy-egy kétes formát valamely szabály vagy kivétel segélyével földeríthetett. A sok fejtörés közben az is eszébe jutott valakinek, hogy alig képzelhető, miként egy ember volt légyen ily fenséges remekműnek szerzője, a Homer név tehát csak költött, melynek tulajdonosa sohasem létezett, hanem számos dalnokoknak összegyűjtött töredékes költeményeiből állott össze idő folytán azon mű, melyet most egésznek nevezünk. Ezen állítás egész irodalmat teremtett; s azóta két pártra szakadtak a görög irodalom bajnokai; az egyik Homer egyénisége mellett száll a sorompóba, a másik annak léteiét s igy a költemények egységét tagadja.

Mellőzve a dolognak nyelvészeti oldalát, az okulni vágyók