Szellemvilág, 1874

1. füzet

54

Latin praeleotio.

kiküszöbölésével mindenben csak a valónak megismerésére törekedjünk. A ki tehát latin nyelvet tanul, tanuljon latin szellemet, ne csupán latin szavakat, melyekbe bujtatva a magyar gondolatot, megölheti a szellemet.

Miután a Szamos czikkirója oly bátran hivatkozott azokra, kik a latin nyelvet tudják, nem hagyhatjuk magunkon s intézetünkön a szégyenfoltot, hogy a vakmerő kihivás ellenében ki ne mutassuk a colossalis tudatlanságot.

Különben czikkirónak nem lévén bátorsága megnevezni magát oly téren, hol leeresztett sisakkal harczolni annál nagyobb gyávaság, mert feléje hajlik a közvélemény, üres fecsegéseit nem nevezhetjük egyébnek, mint bagolyhuhogásnak.

Körülbelül ily tekintet alá esik Toldy István, ki a Jezsuiták czimü könyvének 35. lapján ezeket irja: „Hogy semmi kétség ne legyen a felett, hogy a jezsuitának vak engedelmességre való kötelezettsége kiterjed méif minden bűnre is, melyet elöljárója parancsol neki, a Constitutiók nyíltan kimondják: a constitutiók .... nem foglalnak magokban kötelezést valamely halálos vagy nem súlyos bűnre, kivéve ha a főnök ilyet Urunk Jézus Krisztus nevében, vagy az engedelmesség erejénél fogva parancsolna, a mi azon dolgokban vagy azon személyeknél, melyekben vagy kiknél a főnökök azt hiszik, hogy minden egyesnek vagy a társaság közérdekének nagy hasznára fog válni, meg fog történhetni (!). A bűntől való félelem helyébe lépjen a szeretet s a tökéletesedés utáni vágy, hogy Urunk teremtőnknek és Jézus Krisztusnak nagyobb dicsőségére váljék. (P. VII. c. 5). A főnök tehát parancsolhat bármely bűnt s az alattvaló köteles azt isten dicsőségére elkövetni“. Toldy tehát a latin szöveget soha sem látta, nem olvasta, hanem csonka német fordítás után tovább fordította elég értelmetlenül; ő tehát minden komolyabb vizsgálat nélkül készpénznek veszi azt, a mit a jesuitafalók összefér- czeltek, s még azt se tudja, hogy Ranke 1862-ki kiadásában visszavonatott ezen vád azon nyilatkozattal, hogy helytelenül értelmezték a latin szöveget, de azért még sem rectificálták azt. Szintúgy hibásan idézi Toldy István VII. számot.

A mi pedig illeti a második vádat, hogy tudnillik a czél szentesíti az eszközöket, e részben se látta T. I. a latin szöveget, hanem különféle szerzőknek müveit idézve, saját kép-