Szellemvilág, 1874
1. füzet
53 a magyarban nem mondanám az eszközöket is szabad használni, mert a névelő az megronthatná a gondolatnak tiszta felfogását, vagy azt mondanám : az eszközöket is szabad megválasztani s igy megmentettem az eszközök erkölcsi jellegét. így combi- nálok továbbá: ha B. csakugyan meg akarta volna engedni mindenféle eszközök használatát válogatás nélkül a szabad czél elérésére, azt is megengedte volna a menekvőnek, hogy gyilkolja le a börtönőrt. Most már láthatja mindenki, hogy a Szamos czikkirója, miként az 1873. évi 1. számban kijelenti, miért nem pályázik az ezer tallér díjért, hanem azért azt mondja, hogy B. ezen mondata még is csak annyit tesz, hogy „a czél szentesíti az eszközöket“. Ilyen a vaskalapos konok- ság. De még egyről adjunk számot. Azt kérdhetné valaki: mi szükség volt arra, hogy B. ekképen formulázza ezen tételt. Én is azt mondom, nem volt rá semmi szükség; ámde az iskolai tudákosságnak is megvannak a maga bogarai. Úgy hozta magával az iskolai szokás, hogy a legvilágosabb, legbizonyosabb tétel is okadatoltassék, s jelenleg is a mi tankönyveink, kivált a melyek német müvek után készültek, tele vannak felesleges definitiókkal és okadatolással. Az iskolai tudákosságnak egy csattanós példáját akarom felhozni a szives olvasó mulattatására, s okulásul a Szamos czikkirójának, hogy máskor ne keressen csomót a kákán. Bizonyos gyülekezetben arról volt szó, maradhatnak-e továbbra is képviselők azok, kik bizonyos határnapig abban meg nem jelentek. Tárgyalás közben fölkel egy tudós professor s rákezdi nagy komolyan, hogy két oknál fogva nem lehet valaki képviselő ; először nem lehet az, ki már meghalt, másodszor az, a ki ottan meg nem jelent. A hallgatók bámultak és mosolyogtak, de még ezután következett a java. A megholtak, folytatá a tudós professor, azért nem lehetnek képviselők, mert már nem léteznek, s ezen tételről tudott ő beszélni tiz perczig, folyton variálva ugyanazon egy gondolatot, de senki se hallgatott rá, még a gyorsíró se jegyezte a beszédet. így szokott definiálni és okadatolni az iskolai tudákosság még mai napig is, ha találkozik, a ki meghallgatja azt. Soha se hittem volna, hogy a hajdani konyhalatinság gyomkertjéből ily békeháboritó felfogás kerüljön ki valaha. Ebből is okulhatunk jövőre, hogy a latin gondolkozás tanulmányozása nem felesleges dolog, s hogy a félszeg tudásnak Latin praelectio.
