Szellemvilág, 1874
1. füzet
52 Latin praelectio. Most már ítélje meg a józan eszű olvasó, kinek lelke van sötétséggel borítva, vagyis ki a fekete lelkű és a hitfelekezeti béke fölforgatója? az-e, ki a valót hirdeti, vagy a ki, nem mondom malitiából, de mindenesetre vastag tudatlanságból embertársaira s egy más felekezetre rá fogja a legnagyobb sületlenséget. Bizony bizony nagy baj, midőn csalhatatlan tekintélyt követel magának a meggondolatlan fecsegő. Következik a második latin idézet. Bunsembaum jesui- tának erkölcstanában felfedezte a czikkiró eme mondatot : Cum finis est licitus, etiam media sunt licita. Bármily egyszerűnek látszassák e mondat, minden tudatlan ember nem tudja lefordítani. Cz. ekképen értelmezte: midőn a czél szabados, az eszközök is szabadosok. Ebből a józan eszű magyar semmit sem ért. A szabados szót eddig vagy főnévképen használtuk, igy nevezve röviden a szabad állapotba helyzeti, szabadsággal megajándékozott rabszolgát a régieknél, miként Tyro Cicerónak szabadosa volt; vagy melléknévképen mondottuk: szabados életet él, azaz kicsapongót vagy olyat, mely az erkölcsi törvényekkel nem egyezik; s ezen melléknévből képeztetett a szabadosság = kicsapongás, tulcsapongás főnév. A fordításnak tehát értelme volna: midőn a czél tulcsapongó, az eszközök is tulcsapongók, a mi aztán egyenlő egy nagy semmivel, üres szójáték, badar beszéd. Nevezzük tehát a licitus szót a maga igaz nevén szabadnak, még akkor is csak a jólelkü, nem pedig hebehurgya ember lesz képes lefordítani ama rövid mondatot. A latin nyelvnek nincs névelője, s ennélfogva nem a külforma szerint ítélhetjük meg, vájjon határozottan vagy határozatlanul áll-e a mondatban valamely főnév, hanem logicai combinatio folytán, tekintetbe véve mindent, a mivel összeköttetésben áll valamely kifejezés. Tudja ezt mindenki, a ki latin remekírókkal foglalkozik. A jelen esetben feltéve, hogy B. szavai híven vannak idézve, arról van szó, hogy a börtönből szabad a megszökés, ha bár e miatt súlyos büntetés érné is a börtönőrt, mert, úgymond B., ha szabad a czél, eszközöket is szabad használni annak elérésére; igy beszél a magyar, a latin pedig csak annyit mond: etiam media sunt licita, és nem fogja mondani konyhalatinsággal: etiam media licet adhibere ad eum as- sequendum. Ismeri-e cz. a hangsúlyozás által beálló különbséget, ha azt mondjuk: etiam media — sunt licita, vagy: etiam — media sunt licita : Úgy látszik, hogy nem ismeri. Én ugyan
