Szellemvilág, 1874
1. füzet
28 tály, melyhez a csekély számú papok és költők tartoztak. E mesterség azonban sok nehézséggel járt azon korban, s még azt sem tudjuk, minő eszközöket használtak arra a görögök; s Homert bizonyára nem képzelhetjük olyannak, mint a jelenkori költőt, ki folyvást Íróasztala mellett dolgozhatik s néhány pillanat alatt papírrá veti gondolatait; sőt inkább ép, tartós s egyébbel nem terhelt emlékezetére támaszkodva egész dalokat dolgozott ki szabadon s a feljegyzés közben, midőn azt szükségesnek látta, elég ideje volt megadni verseinek a kellő simaságot és gördülékenységet. Ennél fogva tehát a német nyelvészeknek abbeli nézetét, hogy Homer korában az irás mestersége ismeretlen volt a görögök előtt, mint merőben alaptalant elvetjük; mert ha a IX. században még nem tudtak írni, vájjon ki tanitotta meg őket az írásra a közvetlen következő századokban, midőn már javában folyt az irodalmi működés, s a görögök magok csak homályosán emlékeztek már arra, hogy az írásjegyek Phoeniciából származnak, s ezt bizonyítják az alpha, beta, gamma, delta elnevezések, melyek egyenesen csak a phoeniciai, héber és egyptomi nyelvben találják föl jelentésüket. De tegyük fel, hogy Homer pusztán csak fejből dolgozott s emlékezetében őrizte meg költeményeit és élő szóval oktatta aira tanítványait, miként a druidák az ő nevendékeiket, lehet-e ebből azt következtetni, hogy vezéreszmét nem tarthatott szem előtt, hanem kénytelen volt össze nem függő töredékeket Írni a trójai háború eseményeiből s Odysseus kalandjaiból. A következés épen az ellenkezőt bizonyítja. Hisz épen az emelte becsét a görögök szemeiben, hogy az ö költeményeiből magasztos erkölcsi igazságnak szelleme ömlött a hallgató leikébe s ő nem puszta mulattató dalnok, olyan középkori troubadour, hanem egyszersmind papja, erkölcsi oktatója volt népének, hihetőleg egyik kitűnő tagja a papi vagyis oktató osztálynak. Nemcsak az Odysseának több dalaiban fejezte ki az onnan meríthető tanulságot, miként ez a felhozott versekből kitűnik, hanem az Ilias XIX. könyvének 181 —183. verseiben is világosan kifejezte ebbeli titkos gondolatát, midőn Agamemnon és Achilles kibékitése után ezen szavakat adja Odysseus ajkaira: Te pedig, Atrides, megsérteni senkit ezentúl Nem fogsz, s nem szégyen te reád fejedelmi leventét Megkérlelni, kinek jogait tiprottad először. Á legelső görög müköltemény.
