Szellemvilág, 1874

1. füzet

A legelső görög iriükölteméuy.

15

szavakkal végezni be a müvet: „Ekképen temettetett el a hős Hectornak teste“. Midőn Achilles leszúrja Hectort, véget érhetne a mű azon kijelentéssel: S az ő halálával Trójának minden dicsősége porba hanyatlott. Szintúgy fordulnak elő a műnek folyamában oly dolgok, melyek a vezérgondolat kiszi- nezésére nem kivántatnak meg s igy azzal összeköttetésben sincsenek, a műnek egységét tehát rontják és zavarják. S innen jöttek némelyek azon gondolatra, hogy az Ilias férczmü s a Homernek nevezett költő nem is létezett soha, hanem töredék énekekből állították össze többen a müvet. Mielőtt e véleményt bővebben taglalnék, elmélkedjünk arról, miképen juthatott eszébe bárkinek is terjedelmes hőskölteményt, mint egységes müvet alkotni. Erre mindenekelőtt csak azt felelhetjük, miként ennek okát adni épen oly nehéz, mint okát adni annak, honnan meríti valamely költő azon felséges gondolatokat, melyek belőle kitörnek, melyeket bámul a világ, s melyekről maga a költő sem tudná megmondani, miképen jutott azokhoz. Ha már a hösköltemény szerkezete a lélek munkásságának fejleménye, valamely költő által meg kellett ez eszmének testesülnie, a mint azt csakugyan megtestesítve látjuk az Ilias- ban; s még kevésbé volna megfejthető e tünemény, ha azt állítanék, hogy nem egyes ember, hanem valamely társaság vagy testület munkásságának eredménye az egységes eszme. Minden szép és minden nagyszerű egyes embertől ered, a testületi munkásságnak eredménye nem a minőségben, hanem a mennyiségben szemlélhető leginkább.

Az Iliasban mindazáltal talán más valamit is lehetne keresni, mint csupán egyoldalú nemzeti hiúságot, a hősiségnek puszta dicsőítését Achilles személyében; és ha elfogadjuk azt, hogy a költőnek eszméje erkölcsi okfőből veszi eredetét, az egységnek létrejöttét is könnyebben megfejthetjük. A költő ugyanis erkölcsi képet akart rajzolni a fejedelmeknek és népeknek magoktartását illetőleg. A hatalmában elbizakodott Agamemnon jogtalanul elrabolja Briseist Achillestől s ez által zsarnoki tettet követ el, melynek szomorú következménye az, hogy a megsértett Achilles visszavonul s ez által szenved a közügy, a viszálynak áldozatul esnek a görögök legjobbjai. A zsarnok Agamemnonnak törvényes hatalmát maga a sértett fél is tiszteli s tettlegességekre irányában nem vetemedik, sőt még az általa Briseis elvitelére küldött hírnököket is nyájasan fogadja ;