Szellemvilág, 1874
3. füzet
188 Erő és anyag, okfőből áll s ezen két okfő egymás ellen küzd, azonkívül még a gondviselést is hiszszük, szintúgy az egyesek, mint a népek tetteiben és életében mind a három tényezőnek befolyását szemlélhetjük. Sokra kényszeríti az embert a testiség vagyis a természet, ez tagadhatlan; sokat tesz az ember a testiség ösztönei ellen, ezt is jól tudja minden józan eszü ember, és sok erőködést meghiúsít egy láthatatlan és nem is gyanított valami ; ezt sem fogja tagadni, a kinek szeme van a látásra és füle a hallásra. B. állítását ily értelemben mi is aláírjuk, hogy tudnillik nem tökéletesen szabad és öntudatos akaratnak kifolyása mind az, a mi történik; de nem azon értelemben, hogy szabad akarata az embernek egyáltalában nincsen. Mirevaló is különben a tökéletesen szó által meggyengiteni az állításnak általánosságát; miért nem mondja ki B. ur egyenesen, hogy a szabad akarat chimaera, s miért nem számítja ki s írja meg a történendőket előre; hogy ha minden esemény a szükségességnek kifolyása, a természet változhatlan törvényeinek alapján épen úgy kiszámítható, mint a nap- és holdfogyatkozás. Ennyire azonban még nem fejlődött a természettudomány s úgy hiszem, B. kedvéért nem is fog fejlődni. Ugyan hogy fér meg egymással a szükségesség és kiszámithatlanság ! „Egy mélyebb pillantás azonban megtanít minket arra, miként a természetinek összefüggése az egyes lénynyel (mit dem Einzelwesen! annyira benső és szükséges, hogy itten mindenütt az önkényről és szabad elhatározásról csak igen korlátolt mértékben lehet szó (tehát mégis van valami önkény és szabad elhatározás!), s határozott törvények ismeretére utal minket mindazon tüneményekben, melyeket eddig a véletlen vagy a szabad akarat szüleményeinek tartottunk. „Az emberi szabadság, melylyel mindenki kérkedik, úgy mond Spinoza, egyedül abban áll, hogy az emberek öntudattal bírnak akaratukról, de nem bírnak öntudattal azon okokról, melyek által magukat elhatározzák.“ Az okos ember, kit helyes gondolkozásra szoktattak, a bölcsészet tudományában nem fog beszélni általában a véletlen szüleményeiről és a szabad akarat szüleményeiről. A szabad akaratnak van productuma, mert a szabad akarat a léleknek mint állagnak sajátsága, tehát valami, és a valami mindig hozhat létre valamit; a véletlen pedig negativ dolog, vagyis a viszonyoknak nem ismerése, az okoknak nem tudása, ennélfogva tehát a véletlen se nem állag, se nem sajátság, hanem puszta szó valami negativ dolognak a megjelölésére , s ezen negativ dolognak productuma nincsen. De nem csoda, ha B. ur ezt nem tudja, mert a helyes gondolkozást, szabatos kife
