Szellemvilág, 1874

3. füzet

Nőnevelés.

181

denek fölött a templom adja meg. A papnak azonban minden törekvése hasztalan, ha nem támogatja azt a buzgalom, példa és oktatás a családfő s kiváltképen ennek társa az anya részéről, kinek föladata az oktatás.

Ellenkezőleg tehát a szabad gondolkozók követelményeivel azt mondjuk, miként a leányokat, legyenek bár gazdagok vagy szegények, először is a keresztény hittannak elemeiben kell oktatni, azután kell velők megismertetni a társadalmi életnek követelményeit, bevezetni őket a háztartásnak minden foglalkozásaiba s annak ismeretébe, miképen neveljék gyermekeiket, midőn nők és anyák lesznek.

Nincs helyzet, hogy a nő hasznát ne venné keze munkájának. Az ős hajdankorban előkelő nők foglalkoztak oly dolgokkal, melyekre mai napon talán megvetéssel tekintünk. Sára, a gazdag Ábrahám neje, daczára számos cselédeinek, saját kezeivel készítette vendégeinek az eledelt; Rebeka és Rachel, gyenge fiatalságukban, vizzel telt súlyos edényeket hordottak vállaikon; a phaeákok királyának, Alkinoosnak, ki pazar királyi fénynyel gyakorolta a vendégszeretetet, hajadon leánya, Nausikae, nem tartá megszégyenítő dolognak, hogy maga mossa a tengerparton fehérneműit. A kereszténység története a mintanőknek véghetetlen számát mutatja föl, kik nem hiú, hanem valóban hasznos munkásságban töltötték idejüket. Tanítsuk meg a leányt kötelességeire s a módra, miként teljesitsék azokat. Legyünk meggyőződve, hogy minél helyesebb irányban fejlesz- tetik a nőnek értelmi tehetsége, annál képesebbé válik az ő magasztos és fenséges szerepének betöltésére.

Szoktassuk a nőt könyörületre a szegények iránt s a betegek ápolására. Ismerje meg a szeretet törvényét, a legszebb erényt, igyekezzék kitalálni a szegénynek baját s vigasztalni őt szó nélkül. Ismernie kell a hathatós gyógyszereket a rendesen beálló gyengélkedések eseteiben. Ez fontos dolog.

Vezessük el őt a haldoklókhoz, hol igen hasznos és üdvös oktatást nyerhet. Azoknak puszta látása nagy benyomást fog tenni lelkére. Ezen borzasztó benyomás iránytű gyanánt fog szolgálni az ő életében, szabályozója lesz magaviseletének, meg- mentője becsületének és erényének. Sőt tovább akarok menni. Óhajtanám, hogy minden családanya vezesse gyermekeit időről időre a kórházakba; ottan fogják ők megtanulni, minő becse van a gyönyöröknek, az egészségnek s a földi létnek. De már