Szellemvilág, 1874
3. füzet
176 Nőnevelés. IV. OLVASMÁNY. Nőnevelés. VI. Minő nevelés illeti meg a nőt. A nevelés szót nem veszszük azon általános értelemben, miként azt tévé a bölcs Fénelon s utána többen. Más dolog a nevelés, más az oktatás. A nevelés a szívhez, az oktatás az észhez szól. Soknak szelleme fölvilágosult; vannak tehát tudósok, de szívok nincs képezve, vagyis nincs idomítva az erényre. Tanultak ök, de nem neveltek, bocsánatot kérünk ezen kifejezésért, melyet végre csakugyan vissza kell adni eredeti rendeltetésének. Már pedig, a mennyivel felülmúlja a tudományt a bölcseség és az erény, annyival haladja meg a szívnek nevelése a szellemnek vagyis az értelemnek mivelését, mely azonban, megvallva az igazat, mindig bizonyos rokonságban áll a neveléssel. Csak is a kereszténységnek feladata megvilágítani az értelmet s különösen képezni a szivet, jó irányt adva ennek az erkölcsi magatartásra az életben, a miből az következik, hogy a nőt valódi keresztény nevelés illeti meg. Eddigelé minden bajaink forrása a keresztény szellemnek hiánya volt a nevelésben. Úgy lesz ez még soká, ha nem reformáljuk a nevelést hirtelen, főleg a leányoknál. A gondolkozó emberek belátják ezen igazságot, mely nyilvános képtelenség gyanánt tűnik fel a felületes emberek, az aranybál- ványzók, az érzékiségnek és a szenvedélyeknek hódolók s végre a szabadon gondolkozók előtt, kik oly nagyra vannak az ő féltudományukkal. Hasztalan minden okoskodás és zajongás, a keresztény valláson kívül tökéletes nevelés létre nem jön. Találkoztak bölcsészek, kik a pogányság befolyása alatt némi erkölcsi értéket tanúsítottak; tényleg azonban az ő erényeik nagyon is felületesek voltak, s igen gyakran a legcsekélyebb körülményekben elmosódtak. S még is ezen embereket bölcseknek, isteni férfiaknak nevezték! Egyedül a kereszténységnek áll hatalmában
