Szellemvilág, 1874
3. füzet
171 helyébe járul az ts, az s végzetnél pedig helyreállittatván az eredeti d, t végzet, ehhez járul az is. Ámde nem mindenkor d, t helyett áll az s, hanem állhat mint sajátképi s, vagyis mint a tőhez as, es, is, os, us alakban adott nominativusféle toldalék. így az on végzetnek n mássalhangzója a nominati- vusban elmaradt, a genitivusban föléled; különben pedig a semleges görög on végzetet um-ra latinizálta, on végzetü him és nőnemű görög szavakat ezen formában tartott meg; átvette a görögnek ma végzetü semleges szavait, ugyanezen ma képzőt men alakra latinizálta a latin szavakban; kedveli az ar, er, or, ur végzeteket; megtoldja néha j-szel az n és r mássalhangzókat stb. A görög nyelvben hasonlóul megy a dolog, csakhogy itt-ott más Ízlést tanúsít a görög genius; az on, en végzetet szereti, a sigma előtt meg nem tűri az n mássalhangzót s több más eltérő sajátságokat mutat; ámde lényegben ikertestvérével a latinnal egyezik. Ennek megértéséhez csak elfogulatlan józan ész kívántatik. Ámde az ujabbkori tudósok, kik a mélységes tudományt negélyezik, az összehasonlító nyelvészetnek czifra köpenye alatt oda vitték már a dolgot, hogy a genitivusból tanulja meghatározni a nominativust az ifjú nemzedék, tehát a fiútól származtassák az atyát, s állitnak föl oly tanokat, melyekre lehetetlen nem mosolyogni az épeszű embernek. így például a görög ma végzet nem egyéb, mint a men-os participiumnak egy másik főnévi alakja , mely szinte a magyarban mény, many, a latinban men alakban található föl; ugyanegy forrásból eredő képzők ezek, melyekben a t betűnek még csak árnyéka sem található föl. Mivel azonban a genitivus ragjának hozzájárulása által a ma tőhöz szintúgy a latinban mint a görögben a hiatus megszüntetése végett t használtatik kötmássalhangzó gyanánt s igy lesz stigmatis és stigmatos, neki mennek az összehasonlító nyelvészek, s arról beszélnek, hogy a tő stigmát volt, ebből azután határozza meg a tanuló, hogy a nominativus stigma. Ezen az alapon egy osztályba szorítják a különféle jellegű főneveket, mert mindannyinak genitivusa tis vagy tos alakra végződik, holott az egyiknél ez a t kötmássalhangzó, a másiknál erősbités, a harmadiknál elváltozás, a negyediknél kivételes alkalmazás, az ötödiknél a tőnek valóságos alkatrésze, a hatodiknál keményülés. így kerülnek össze egy categoriába óvóim, áoyaiv, IíWi CfQÍoiQ, eläao, víg, ávc/g, /iixoónjg, náyny, xv.qaq stb. Ezen eljárás mellett Az országos középtanodai tanáregylet közlönye.
