Szellemvilág, 1874
3. füzet
168 lóban kigunyolták a magyar fiút az ő Reuchlinféle olvasásával. Ámde azt tartja a közmondás: Nincs oly sületlenség, mely egy vagy más német professor fejéből ne kerülne ki. Ezen argumentum előtt már sok nem csak magyar, de német ember is meghajolt, azt mondván: Tökéletes igazság, de hát hiában, minket igy tanítottak, most már nem szokhatunk el attól. Épen ez oknál fogva nem gyűlölöm Erasmus követőit, még csak nem is szánakozom rajtok, tudván, mily zokon esik az embernek, mikor be kell látnia eljárásának helytelenségét s nem tud segíteni magán. Pedig dehogy nem tudna, ha akarna. Egy példával épen szolgálhatok. Volt nálunk egy éltes, lelkére vir- goncz, nagytudományu olasz pap, ki a görög remekirókat épen úgy mint a latinokat igen jól ismerte, s amazokat Erasmus szerint olvasta. Egyszer rendeletet kap, hogy a Konstantinápolyban fölállított görög-olasz gymnasiumban jelöltetett ki számára működési kör. Igen de ottan nem lehet Erasmusféle kiejtéssel beszélni. Hozzá fogott tehát a helyes olvasáshoz s két hónap folytán feledte a slendriánt, sőt annak örvendett, hogy akaratja ellen is a helyes útra tért, melynek szépségét csak akkor kezdette bámulni. Meg vagyok győződve, hogy K. L. s minden rokon érzelmű társa azonnal megtérne, ha csak három évre kétszáz forint fizetési többlet köttetnék feltétel gyanánt ezen kívánathoz. A legerősebb támadást intézi K. L. a név és az igeragozás rendszere ellen, s itt bebizonyítja, hogy saját eszével gondolkozni nem tud, hanem vakon idul az után, a mit mások eléje tálalnak. E részben némely általános észrevételeket bocsátók előre. Minden nyelvben vannak gyöknevek, gyökigék (primitives) s származtatott nevek és igék (derivata). A gyökszavaknak és és a származtatott szavaknak fölismerése és megkülönböztetése által ismerjük meg kellőleg szervezetében a nyelvet, e nélkül a nyelvnek ismerete tökéletlen, csonka, hiányos maradna. A két rendbeli szavakat első tekintetre könnyű megkülönböztetni egymástól a magyarban, szintúgy a görögben is; ami már több figyelmet igényel a latinban. Annyi azonban való dolog, hogy a gyökszó a ragozásra gyököt szolgáltat, a származtatott szó pedig vagyis a képzővel megtoldott gyök ugyanazon czélra töt állít elő. Nevezhetjük mi azért a gyököt is tőnek, hol ezen Az országos középtanodai tanáregylet közlönye.
