Szellemvilág, 1874

3. füzet

160

Az uj tanterv.

tál tanulhatták meg", a mire sziikségök volt, csodálkozzunk-e azon, hogy az annyi tanulmánynyal terhelt ifjúság végképen elriadott attól. Ily körülmények közt lehetetlen volt megkedvelnie a görög nyelvet; a legengedelmesebb s tehetségesebb ifjú csak kényszerből teljesítette kötelességét, s egyáltalában nem akarta belátni annak hasznát, a mit annyi jóakarat és fáradság mellett elérni nem tudott.

Annyira bonyolódott volna tehát az a görög nyelv, hogy azzal véres veríték nélkül megbirkózni egyáltalában nem lehet ? Ne hajtsunk túl a czélon s magától megy a dolog. A tanulónak nem szükség például tudni, minő ékezettel bírnak a gyökszavak, melyeknek neme képez kivételt a főszabálytól ? neki csak azt kell tudni, minő befolyással van az ékezet a ragozásra, s előforduló alkalommal bármelyik esetből meghatározni, miképen ékeztetik a nominativus, a genust úgy is meglátja az egyeztetésből; neki nem szükség betanulni azon mellékneveknek jegyzékét, melyeknek véghangjában a fokozásnál változás, toldás vagy kihagyás áll be, elég ha ráismer ezekre az elemzés alkalmával; nem szükség betanulnia azon igéknek jegyzékét, melyeknek jövőjében az a vagy s nyújtás nélkül marad, s nem szükség még betanulnia sok mindenfélét az igéknél, mikkel ideje eddig elraboltatott s az emlékező tehetség ok nélkül túlságosan terheltetett. Ily eljárás mellett félre kellene tenni minden egyéb tantárgyat s csupán csak egy-két nyelvben oktatni a növendéket.

Föladatunk tehát oda törekedni, hogy lehető legáltalánosabb elvekre vigyük vissza a görög nyelv ragozási törvényeit, s még akkor sem követelhetünk többet, mint a mi már mondva van, hogy biztosan megismerje a tanuló, vájjon sza- bályszerü-e a ragozás, vagy miképen és mi oknál fogva tért el a szabálytól. Azt kívánni tőle, hogy a kivétel alá eső szavaknak jegyzékét betanulja és sorolja el, fölösleges és túlságos buzgalom, s némi tekintetben embertelenség. A gymnasium nem képezheti, nem is akarja képezni tökéletes göröggé az ifjút, csak módot akar nyújtani arra, hogy a kinek kedve tartja, folytathassa és bevégezhesse ezen tanulmányt. A tapasztalás bizonyítja, hogy a görög tanárok túlságos szigorának és buzgalmának semmi vagy nagyon kevés sikere volt, világos jeléül annak, hogy tévesztett ösvényen jártak. Csak is ilynemű tapasztalatok után mondhatta Csengery Antal, hogy nincsenek