Szellemvilág, 1874

3. füzet

Az uj tanterv.

159

kező tehetség- föladata ; minél jobban behatolunk valamely nyelvnek hangtani törvényeibe, annál inkább kevesbedik a kivételek száma, s annál inkább szabályként tűnik föl előttünk az, a mit ezelőtt önkénytől függő kivételnek tartottunk. Miként az anyagvilágnak bizonyos elemei vonzzák egymást, mások pedig eltaszitják, úgy vagyunk a hangelemekkel is a nyelvben, különösen a görögben, mely ezen egyesülést rendkivül finom hallérzék utján szabályozta. Ennek figyelembe vételével is tehát sokat könnyithetünk a nyelvnek tanulásában. A görög igéken például sokféle változás megy végbe. Az egyszerű gyökből különféle toldás, közbeszurás, a gyökmagánhangzónak megnyújtása, vagy a végmássalhangzónak elváltozása által is ké- peztetik a jelen idő ; más időknek képzésében elváltozik a gyöknek magánhangzója és végmássalhangzója, úgy hogy csak a kezdő mássalhangzó, ha volt ilyen, marad meg belőle; némely időket illetőleg kétféle alak áll a nyelvnek rendelkezésére, s ezek közül az járul a gyökhöz, mely a görög hangtani törvények szerint legjobban illik ahhoz. Ha már úgy tanitjuk az igeragozást, hogy meg se mondjuk, minő elvek szerint képeztetett a gyökből a jelen idő, miképen lehet biztosan fölismerni a gyököt a jelen időből, miképen lehet egyéb időkből kikeresni a gyököt; hanem oda vetjük az igét azt mondván, hogy ennek pedig ez a gyöke, vagy, mint nevezni szeretik, tője, ebből ké- pezendők más idők, egyedül az emlékező-tehetségre bizunk mindent, mely rendkivül meg leszen terhelve ; huszonötször feledni fogja a tanuló, a mit huszonötször hallott; s majdnem arra megy ki a dolog, mintha csupa statistikai számokat tanult volna, melyeket be lehet ugyan tanulni nagy erőfeszítéssel a vizsgálatra, de ezután minél hamarább elmosódnak az emlékezetből, főleg másnemű foglalkozás mellett. Ekképen történhetett csak, hogy Luther Márton és társa, midőn görögből fordították a szentirást, napokon át eltöprenkedtek egy vagy más ige gyökének keresésén; ekképen történt, hogy görög szótárak készültek, melyekben még a bonyolultabb ragozási alakok is fölsorolvák utasítással az igetőre, hogy ne kelljen keresgélni nagy fáradtsággal az igét a nyelvtanban; ekképen történt, hogy olvasó könyvekben minden lépten-nyomon jegyzetben van fölemlítve az ige, melynek valamelyik elburkolt időalakja a szövegben előfordul. Ha tehát még a tanult emberek is fáztak a görög nyelvtantól s csak hosszú gyakorlat ál