Szellemvilág, 1874
3. füzet
156 Mi az erő ? des tükre is a hajót? A szélnek ereje hajtja talán a vitorlás hajót? Nem a szélnek ereje, hanem maga a szél, mely a levegőnek mozgása és igy az érintkezés által erőhatás, és minden töprenkedés nélkül könnyen felfogható. Van-e erő az óragépezet kerekeiben, mely azokat mozgásban tartaná ? Én legalább nem találok erőt azokban, hanem megtalálom ezen erőt az embernek eszében és akaratában, mely a tehetetlen anyag részeinek oly alakot és szerkezetet tudott adni, hogy egyiknek érintkezése a másikkal a mozgást fentartsa. Lehetséges-e tehát mozgást képzelni az anyagban érintkezés nélkül ? És igy lehetséges-e attractiót képzelni zsineg nélkül ? Kell-e ismeretlen okfőhöz folyamodnunk akkor, midőn szemünk előtt van az ismeretes érintkezés, s a közvetlen világos okot az anyagvilág szerkezetében, az ismeretlen végokot pedig a teremtő akaratában találjuk fel, mert másutt keresni ezt eszünk korlátoltságánál fogva képesek nem vagyunk. Kell-e és szabad-e az egyetlen titok és megfoghatlanság mellett még másnemű titkot és meg- foghatlanságot is keresni az anyagban, hacsak materialisták, vagy pantheisták lenni nem akarunk. Mert a ki megfoghatatlan valamit keres az anyagban, annak szükségképen meg kell tagadni az Istent, és ekkor a természetet fogja isteníteni, mely magamagának létrehozására elég volt. S nem is képzelhető, hogy az anyagvilág tüneményei olyannyira megfoghatatlanok lennének, miként mindenre csak a megfoghatlan erő fogalmát alkalmazzuk, hisz akkor az ember nem állana magasabb fokon az anyagvilágnál, miként pedig áll és állania kell. Az égény sajátsága ugyan megfoghatlan épen úgy mint a világ- egyetem végessége vagy végtelensége, az anyagnak kezdete vagy teremtetése, ennek megsemmisülése, vagy nem semmisülése; de hiszen minden megfoghatásban el kell érni a határt az embernek, s már ezen határon belül mindenütt megfoghat- lanságot követelni a legvastagabb materialismus vagy pan- theismus. A közönséges szólásformák nem sokat nyomnak a latban ; a szakférfiú tudja, mit értsen azok alatt, az avatatlanhoz máskép nem szólhatunk ; de ebből nem következik, hogy a tudomány tiszta felfogását a megszokott és nem értett közönséges szólásformák homályából kibontakozni ne engedjük.