Szellemvilág, 1874

1. füzet

36

Minő nyelveket tanítsunk a középtanodákban ?

ágában, azt lehet mondani, tultermékeny s azonkívül fölvesz magába mindennemű újkori és régi irodalmat. Mindamellett is nagy balgaság volna tőlünk mellőzni a franczia irodalmat, melynek sajátszerü jellege nagy haszonnal kínálkozik ránk nézve; élénksége, szabatossága és könnyűd modora által sok esetben biztosabb hatással van ránk, mint a német irodalmi termékeknek sokszor mélységes homálya és töprenkedő hosszadalmassága.

4) Tanulunk valamely nyelvet azért, hogy összeköttetésben maradjunk a múlt századokkal, a középkorral és az ókorral. Megindult a görögöknél az értelmi tevékenység, föltalálója lett a görög mindennemű művészetnek és tudománynak, mesz- sze terjedett az ő nyelve a népek között; ugyancsak ő adott ösztönt Romának, melynek nyelve a miveit görög által bővült, becses termékeket hozott létre, s kiterjesztette uralmát szinte egész Európára, hol majdnem kétezer éven át egyedüli közege volt az ismereteknek, a közéletnek s a népek közti érintkezésnek. Jóllehet a német s a franczia nyelv közvetítésével birtokába juthatunk mindazon szépnek, mit a görög vagy romai e téren előállított, mindez terjedelemre nézve csekélység azon óriási tömeghez képest, melyet könyvtárakban, illetőleg, levéltárakban halmoztak föl a latin századok. Szüksége van tehát a miveltebb osztálynak a görög és latin nyelvre, nem csak azért, hogy érteni és megfejteni legyen képes azt, a mi ezen nyelveken íratott, hanem azért is, hogy a szépnek ismeretét, az életnek fűszerét és költészetét magából a forrásból meríthesse, melynek mindig csak halvány képmása marad a fordítás.

5) A mosolygó éghajlat által is gyámolitva, különös tevékenységet fejtett ki az emberi szellem a görög és latin nyelvben s könnyen tehette ezt akkor, midőn csak is erre volt szorítva összes tevékenysége. A nyelvnek anyagát úgy tudta idomítani a hallérzék számára, hogy e tekintetben is a szépségnek főfokán áll mindkettő; szintúgy belsőleg, a gondolatoknak megtestesítésében mondatok által, mintanyelvek gyanánt állanak előttünk. Ez oknál fogva nemcsak a fentebb említett kettős czélból tanuljuk a görög és a latin nyelvet, hanem különösen azért, hogy köszörüköve legyen az észnek, azok segélyével gyakoroltassék az ifjúnak elméje a helyes gondolkozásban, a gondolatoknak ékes kifejezésében s a szövevényes szerkezetnek megfejtésében. Ezen két nyelv tehát a