Szellemvilág, 1874

1. füzet

A legelső görög műköltemány.

31

Egy kiválóbb részletet az Iliasból, mely annak alapeszméjére ugyan nem vonatkozik, mindazáltal elég szoros kapcsolatban áll magával az eseménynyel, mint ragyogó erkölcsi képet s az egész költeménynek megragadó fénypontját, hű fordításban adjuk itten annak szemléltetésére, mily mester volt a festésben és színezésben az annyira ünnepelt görög költő. Képzelje hozzá a szives olvasó a görög nyelvnek elbájoló hangzatosságát és fenségét.

Hector és Andromache végtalálkozása.

nias VI. 390—496.

Szólt a sáfárnő. S kirohanván Hector a házból Útját visszafelé folytatta az utczasorokban,

Mint a Skaia kapuhoz elért, meglépve a várost,

Merre az út egyenest a táborsikra vezette,

Kincsekben dús Andromache, hős Eetiounak Szép magzatja futott itt néki eléje sietve.

Eetion lakozék erdős Piakosnak a földén,

Thebe városban, s kilikeknek volt fejedelme.

Hector ezen hölgyet feleségül nyerte magának,

Ki vele szemközt jött s mindjárt egy dajka nyomában,

A dadogó csecsemőt hordozva ölében utána,

Hectornak gyönyörét, szépet mint hajnali csillag;

Hector előtt neve volt Skamandrios, Astyanaxnak Hítta a nép, hisz a várnak csak Hector vala pajzsa.

Ez meglátva fiát, édesden rája mosolygott,

S Andromache könyeket hullatván, nézte közelben Férjét, véle kezet szorított s hozzája imígy szólt;

Szánandó, vesztedre rohansz és gyenge fiadnak Sorsán nem könyörülsz, nékem pedig özvegyi sorsot Készítesz, minthogy rád törve az összes achivok Csakhamar életedet veszik el; s nekem elhagyatottnak Általad üdvösb lenne talán a sírba leszállói,

Mert számomra vigasz nincsen több, hogy ha te elhalsz,

Csak zokogás, hisz nincsen atyám és nincsen anyám már.

Mert az atyámat ugyancsak meggyilkolta Achilles Eetiont, a midőn kilikeknek büszke kapukkal Pompázó várát, Thebát a földig alázta,

Es nem vonta le fegyvereit, rettegve szivében,

Sőt tetemével együtt azokat máglyára rakatta;