Szellemvilág, 1874

1. füzet

helyet foglalja el a hősköltészetben. Ezen kyklikusokról mondja Horácz (Epist. ad Pisones 136. v.):

Kezdeni nem fogod úgy mint hajdan a körnek írója :

»Agg Priamus sorsát dallom s a nagyszerű harczot“.

Ily nagy Ígéret után, miilyen lesz majd az eredmény ? íme vajúdik a hegy s az egér lesz fnresa szülöttje.

Mily másként szólott, a kinek minden sora fontolt:

„Músa nekem szólj férfiúról, a ki Trója elesvén,

Sok városba jutott s népeknek látta szokásit“.

Nem is sokat gondolt a görög nép ezen másod- vagy harmadrendű költőkkel, kik a magában nagyszerű tárgyat sem tudták előtte érdekessé tenni magasztos felfogás és a formának művészi kezelése által; hanem csak Homernak dalait vágyott hallani, ki a kevésbé jelentékeny eseményeknek is oly hathatós ingert tudott kölcsönözni költői lángesze által, világos bizonyságául annak, hogyha erkölcsi eszmével nem hozatik kapcsolatba a dolog, habár különben világrázó esemény lenne is az, vagyis, ha a költő nem hirdet egyszersmind üdvös igazságokat ékes nyelvezet segélyével, az ő müve az emberek nagyobb része előtt, kik a lelki eledel után sóvárognak, idővel elveszti minden értékét. Ennek következtében történhetett csak, hogy Solon, az athenei törvényhozó, Homernak költeményeit nagy gonddal összegyüjtette, s utána Pisistratus, Athene királya, 535. év táján Kr. e. ezen már meglevő gyűjteménynek hiányait pótoltatta s az egészet két külön codexbe rendeztette az akkori tudósok, illetőleg költők által. Hogy azonban tiszta fogalmunk legyen arról, mit szedetett össze Solon s mit rendeztetett Pisistratus, vessünk egy pillantást a költőnek műhelyébe s vegyük tekintetbe a szellemi fejlődés menetét Homertől kezdve Pisistratusig.

Homer előtt már divatban volt a görög fejedelmi udvarokban s ünnepélyek alkalmával megénekelni a trójai eseményeket s az Odysseában maga említi Demodokost a phaeakok királyánál, s Phemiost az ithakai dőzsölök körében működő dalnokokat, kik közül az utóbbikat maga Odysseus is megkímélte a kegyetlen haláltól. Homert illetőleg nem felesleges dolog megérinteni azon kérdést is, vájjon értette-e az irás mesterségét vagy nem. Kétségkívül hogy értette. A görögöket ugyanis phoeniciai települők tanították az Írásjegyekre, a mi még a trójai háborút megelőző korszakban történt. Ki gyakorolta volna más ezen mesterséget, mint épen a tudós oszA legelső görög mfiköltemény.