Szellemvilág, 1874
3. füzet
Az ember szellemi élete. 193 már meglevő minta szerint valamely anyagból, s ilyesmihez nem kívántatik képzelet, képzelődés, hanem a külszemlélet is elegendő. Midőn tehát sz. a képző és képzelő tehetséget a 198. lapon egynek veszi, zavart támaszt az olvasónak lelkében. Mit szóljunk még a képlelö tehetség elnevezéshez? Ezt nem fogja megérteni senki. Csak is ezen két rovat alá foglalta sz. a képzelő tehetségnek minden tüneményeit, úgymint a) az összefoglaló és ábrázoló, b) a visszaidéző, különösen az emlékező, c) az érzéki alkotó tehetséget. Ámde ne vegyük rossz néven a tudós szerzőtől eme tudákos terminológiát, mely a köznyelvnek ge- niusával ellentétben áll; ő is talán velünk együtt jobban szeretné latin nyelven tárgyalni az érzékfölötti dolgokat, hogy ha megértene bennünket az újabb nemzedék. Addig, mig a jövő meg fogja alkotni számunkra, vagy inkább utódaink számára a világos, s a nyelvnek geniusával egyező józan terminológiát, jó ideig nyöghetünk az átok alatt, melyet a megelőző fordítási kísérletek ránk hagyományoztak. Ezzel csak az irányt akartuk megjelölni, melyhez a magyar bölcsésznek magát tartania kell, hogy minden gondolata világot gyújtson azoknak lelkében, kiket a valónak és igaznak megismerésére vezérelni szándékozik. Térjünk át inkább a tárgyra. A tapasztalati lélektan körében szerzőnknek elvont előadási modora a tudvágyat ki nem elégíti, mert a dolognak lényegét elhallgatja. így például 172. lapon: „Az érzékelés nem más, mint a külbehatásnak az érzideg általi fölvétele és a lélekkel öntudat nélküli közöltetése“. Továbbá 173. lapon: „Az ingerlés a lelket ténykedésre indítja, a lélek mint öntevékeny az ingerlés irányát tudatosan követve azt magába előttünk ismeretlen módon befogadja.“ Bár mennyire való legyen is ezen fejtegetésnek tartalma, másoknak fölvilágositására elégtelen. Az az ismeretlen mód bizonyos pontig még sem ismeretlen, csak hogy mondjuk el mindazt, a mi e részben ismeretes lehet; a magába fogadás bizonyára képletesen értendő, a mennyiben a lélek mint egyszerű állag tért nem foglal, bele tehát nem rakható semmi. Az ily képletes kifejezéseket, a hol csak lehetséges, kerüljük a bölcsészeti oktatásnál; a latin perception a magyar fölfogás, ámbár ez is képlet, czélszerübb kifejezés, mint a magába fogadás. A ténykedés nagyon is affectált szó gyanánt tűnik föl, midőn oly szépen használhatjuk helyette a működés és cselekvőség mindenki által azonnal megérthető kifejezéseket. Szellemvilág. X3
